A 4-fluor-amfetamin (4-FA, 4-FMP, PFA, flava, 4floor, f-fluor, Flux CD cleaner, para-fluor-amfetamin, 4-fluorofenilaminopropán Flux, PAL-303) az amfetamin osztályba tartozó új pszichoaktív anyag, nagy aktivitású empatogén, euforikus hatású, az MDMA-nál kevésbé intenzívnek, az amfetaminnál intenzívebbnek tekinthető, majd mérsékelt stimulációval 4 és 10 óra közötti időtartamra. Először 2003-ban fedezték fel Németországban egy igazságügyi orvosi vizsgálat során, és 2010-re már 12 másik európai országban is azonosították, mind igazságügyi orvosi vizsgálatok során, mind pedig pszichostimulánsokat használókkal végzett egyes klinikai vizsgálatok során. Figyelemre méltó, hogy a 4-FA legújabb kémiai szerkezete eltér a korábbi, 1980-as években végzett vizsgálatokban említett szerkezetétől.
A 4-fluoramfetamin molekula egy fenetilamin magot és egy fenilgyűrűt tartalmaz, amely az aminocsoporthoz egy etilcsoporton és egy további szubsztituált metilcsoporton keresztül kapcsolódik. Tekintettel arra, hogy a 4-fluor-amfetamin közvetlenül az amfetamin fluorozott analógjainak osztályába tartozik, porszerű megjelenésű, alacsony-mérsékelt higroszkópos tulajdonságokkal és kövek képződésére való hajlammal is rendelkezik. Az anyag színe általában világossárga, bézs, krémszínű, szúrós ízű, de az amfetamintól eltérő, enyhén telített szaga van.
Farmakokinetika és farmakodinamika.
A 4-FA farmakokinetikájáról nincs elegendő adat a piacon való alacsony népszerűsége miatt. Orális beadást követően a maximális koncentráció a vérplazmában átlagosan 2 óra elteltével érhető el. Az anyag egyszeri, 100 mg-os adagban történő bevitele után a maximális koncentráció a vérplazmában 195 (155-316) ng/ml, a szérumban 12 órával a használat után az anyag koncentrációja átlagosan 85 ng/ml. Figyelembe véve azt a tényt, hogy a 4-FA főként a vizelettel ürül, vizsgálatot végeztek, amelyben az anyag koncentrációját ebben a biológiai anyagban határozták meg. A 4-fluor-amfetamin standard adagjának orális beadása után az anyag azonosítható koncentrációja 12 órán keresztül jelen van a vizeletben, és 0,7-38 mg/l tartományban van. A maximális koncentráció a vizeletben átlagosan 4 órával a beadást követően érhető el.
A 4-fluor-amfetaminból eddig csak 3 metabolitot azonosítottak (a kísérletekben alacsony koncentrációban mutatták ki őket): az első a fő metabolit, a második a 4-fluor-amfetamin egyik diasztereomerje, a harmadik pedig a hidroxilált 4-fluor-amfetamin, amely konjugálódott, és koncentráció-idő görbéje egybeesik a 4-FA görbéjével. Így feltételezhető, hogy a 4-FA kétféleképpen metabolizálódik orális beadást követően.
A 4-FA 12 óra elteltével kimutatható a nyálban, ha LC-MS/MS-t végeznek. Az anyag koncentrációja a nyálban ezen idő után magasabb, mint a szérumban, és 403 ng/ml, a maximális koncentráció a nyálban 1,25 óra elteltével érhető el. Az anyag medián letális dózisa 40 és 55 mg/kg között változik. Az anyag eliminációs felezési ideje a vérszérumból átlagosan 8,4 óra; figyelembe véve a koncentrációk jelentős különbségeit, a nyálban és a vérszérumban lévő koncentrációk arányának állandóit vizsgálva nem végeztek exponenciális regressziót a felezési időre.
Az amfetaminra és az MDMA-ra vonatkozó pozitív tesztekben keresztreaktivitásról van szó, a CEDIA DAU-szűrés során csak a 4-FA van jelen, amelynek átlagos értéke 307 ng/ml, 250 ng/ml-es határkoncentráció mellett. Az Abbott TDx által végzett elemzés is némi megerősítést nyújt az adatokhoz. A 4-FA kinetikáját még a fülzsírban is vizsgálták (ami az orvosi vizsgálat egyik fontos szakasza a hajban és a körmökben lévő pszichoaktív anyag jelenlétének vizsgálatával együtt a használat idejének azonosítása érdekében). Tehát 150 mg 4-FA szájon át történő beadása után 1 órával a koncentrációja a fülzsírban átlagosan 1,52 ng/mg-ot ér el. Az anyag kimutatási ideje a fülzsírban akár 7 nap is lehet.
A 4-fluor-amfetamin farmakodinamikai tevékenysége az amfetaminok klasszikus kaszkádjából áll, beleértve a NE, DA és 5-HT felszabadulását az agyban és ezek visszavételének gátlását. Bebizonyosodott, hogy a 4-FA a legerősebben az NE, majd a DA és az 5-HT felszabadulását indukálja (EC50 <50, <200 és <1000 nM). Hasonló hatást figyeltek meg ezen neurotranszmitterek visszavételének gátlásakor (az IC50 értékek az NE, DA és 5-HT esetében <0,4, <4 és <20 M voltak). Kísérleti vizsgálatokban bebizonyosodott, hogy a 4-FA hatása a nucleus accumbens dopaminerg rendszerére sokkal nagyobb, mint a szerotonerg rendszerre. Így patkányokban 1 mg/kg dózisban alkalmazott 4-FA jelenlétében a DA szintje 300%-kal, az 5-HT szintje pedig csak 30%-kal emelkedett. A striatumban a DA 800%-ra emelkedett.
Az alkalmazás klinikai hatásai.
Brunt és Linsen vizsgálataiban arról számoltak be, hogy a felhasználók a 4-FA bevitele után különféle hatásokat azonosítanak, amelyek főként az anyag amfetamin csoporthoz való tartozásához kapcsolódnak. A 4-FA-mérgezés tünetei leggyakrabban a következők: csökkent étvágy, a nyálkahártyák szárazsága, izzadás, mydriasis, bizsergés a testben, koordinációs nehézségek, bruxizmus, fokozott energia és erőnlét, koordinációs nehézségek, hiperaktivitás és a testhőmérséklet emelkedése.
Ezenkívül pszichológiai hatások is jelentkezhetnek, mint például kifejezett empatogenitás, boldogság- és örömérzet, energia feltöltődés. A nemkívánatos hatások a pszichostimulánsok használatának klasszikus tüneteiből állnak: remegés, zavartság, nyugalmi izgatottság, látászavar, tachycardia, vérnyomás-emelkedés, tachypnoe, fejfájás, dysphagia, hányinger, hányás, szinkópia, hasi fájdalom vagy diszkomfortérzés, nagyon ritkán auditív vagy vizuális illúziók vagy hallucinációk.
Jelenleg csak néhány cikk írja le az akut 4-fluoramfetamin-toxicitás eseteit. Az egyik klinikai esetet, egy akut mérgezésben szenvedő beteget mutattak be, akinél laboratóriumban igazolták az anyag jelenlétét (a vizeletben 64 mg/l koncentráció). A beteg intenzív kezelésben részesült az intenzív osztályon kardiogén sokk miatt. Invazív lélegeztetést végeztek; két héten belül felépült, és kielégítő állapotban bocsátották el a kórházból. A második klinikai eset 200 mg 4-FA alkalmazását követően szerotonin-szindrómával társult. Az intenzív osztályra 4 órával később került be szimpatomimetikus hatásokkal: kifejezett agitáció, hiperreflexia, mydriasis, diaphoresis, tachycardia, a testhőmérséklet 41,4 C-ra emelkedése. Jeges vízbe merítés, intenzív terápia után másnap javulással bocsátották el a kórházból.
Alkalmazási módok, adagok, kölcsönhatások.
Elsősorban szájon át történő alkalmazása ajánlott zselatinkapszulák alkalmazásával. Célszerű előtte 2 órával nem étkezni, és a protonpumpa-gátlók (omeprazol) szedését 1 nappal a használat előtt elkezdeni. A könnyű orális adag 0,5-0,9 mg/kg, és mindig a minimális adagokkal javasolt kezdeni. Az átlagos adag 0,9-1,4 mg/kg, nagy adagnak számít minden 1,4 mg/kg-ot meghaladó adag. Másik módszer az intranazális beadás. Az átlagos dózis ennél a módszernél 0,3-0,5 mg/kg. Az anyag hatásának kezdete 30 percen belül következik be, az empatogén állapot fokozódására, alacsony eufóriára, a pszichostimulánsok klasszikus hatásaira való hajlammal.
A kezdeti szakaszban előfordulhat hányinger, diszpepszia, kellemetlen érzés a felső hasban és a mellkasban, majd a tünetek teljesen kiegyenlítődhetnek. A hatások időtartama 3-6 óra, az utóhatásokba való zökkenőmentes átmenettel, amelyek egy napig is eltarthatnak.
Alacsony a kockázat, ha a 4-FA-t a következő anyagokkal együtt alkalmazzák: benzodiazepinek, SSRI, MDMA.
Közepes kockázat, ha a 4-FA-t a következő anyagokkal együtt használják: gombák, LSD, DMT, meszkalin, 2С-х, kannabisz, ketamin, kokain, metoxetamin, koffein, alkohol, GHB.
Magas kockázat: DOx, PCP, DXM, 5-MeO-xxT, 2C-Tx, NBOMes.
Rendkívül veszélyes a 4-fluoroamfetamin használata αMT-vel, tramadollal, más opioid receptor agonistákkal, MAO-gátlókkal együtt.
A 4-fluoramfetamin molekula egy fenetilamin magot és egy fenilgyűrűt tartalmaz, amely az aminocsoporthoz egy etilcsoporton és egy további szubsztituált metilcsoporton keresztül kapcsolódik. Tekintettel arra, hogy a 4-fluor-amfetamin közvetlenül az amfetamin fluorozott analógjainak osztályába tartozik, porszerű megjelenésű, alacsony-mérsékelt higroszkópos tulajdonságokkal és kövek képződésére való hajlammal is rendelkezik. Az anyag színe általában világossárga, bézs, krémszínű, szúrós ízű, de az amfetamintól eltérő, enyhén telített szaga van.
Farmakokinetika és farmakodinamika.
A 4-FA farmakokinetikájáról nincs elegendő adat a piacon való alacsony népszerűsége miatt. Orális beadást követően a maximális koncentráció a vérplazmában átlagosan 2 óra elteltével érhető el. Az anyag egyszeri, 100 mg-os adagban történő bevitele után a maximális koncentráció a vérplazmában 195 (155-316) ng/ml, a szérumban 12 órával a használat után az anyag koncentrációja átlagosan 85 ng/ml. Figyelembe véve azt a tényt, hogy a 4-FA főként a vizelettel ürül, vizsgálatot végeztek, amelyben az anyag koncentrációját ebben a biológiai anyagban határozták meg. A 4-fluor-amfetamin standard adagjának orális beadása után az anyag azonosítható koncentrációja 12 órán keresztül jelen van a vizeletben, és 0,7-38 mg/l tartományban van. A maximális koncentráció a vizeletben átlagosan 4 órával a beadást követően érhető el.
A 4-fluor-amfetaminból eddig csak 3 metabolitot azonosítottak (a kísérletekben alacsony koncentrációban mutatták ki őket): az első a fő metabolit, a második a 4-fluor-amfetamin egyik diasztereomerje, a harmadik pedig a hidroxilált 4-fluor-amfetamin, amely konjugálódott, és koncentráció-idő görbéje egybeesik a 4-FA görbéjével. Így feltételezhető, hogy a 4-FA kétféleképpen metabolizálódik orális beadást követően.
A 4-FA 12 óra elteltével kimutatható a nyálban, ha LC-MS/MS-t végeznek. Az anyag koncentrációja a nyálban ezen idő után magasabb, mint a szérumban, és 403 ng/ml, a maximális koncentráció a nyálban 1,25 óra elteltével érhető el. Az anyag medián letális dózisa 40 és 55 mg/kg között változik. Az anyag eliminációs felezési ideje a vérszérumból átlagosan 8,4 óra; figyelembe véve a koncentrációk jelentős különbségeit, a nyálban és a vérszérumban lévő koncentrációk arányának állandóit vizsgálva nem végeztek exponenciális regressziót a felezési időre.
Az amfetaminra és az MDMA-ra vonatkozó pozitív tesztekben keresztreaktivitásról van szó, a CEDIA DAU-szűrés során csak a 4-FA van jelen, amelynek átlagos értéke 307 ng/ml, 250 ng/ml-es határkoncentráció mellett. Az Abbott TDx által végzett elemzés is némi megerősítést nyújt az adatokhoz. A 4-FA kinetikáját még a fülzsírban is vizsgálták (ami az orvosi vizsgálat egyik fontos szakasza a hajban és a körmökben lévő pszichoaktív anyag jelenlétének vizsgálatával együtt a használat idejének azonosítása érdekében). Tehát 150 mg 4-FA szájon át történő beadása után 1 órával a koncentrációja a fülzsírban átlagosan 1,52 ng/mg-ot ér el. Az anyag kimutatási ideje a fülzsírban akár 7 nap is lehet.
A 4-fluor-amfetamin farmakodinamikai tevékenysége az amfetaminok klasszikus kaszkádjából áll, beleértve a NE, DA és 5-HT felszabadulását az agyban és ezek visszavételének gátlását. Bebizonyosodott, hogy a 4-FA a legerősebben az NE, majd a DA és az 5-HT felszabadulását indukálja (EC50 <50, <200 és <1000 nM). Hasonló hatást figyeltek meg ezen neurotranszmitterek visszavételének gátlásakor (az IC50 értékek az NE, DA és 5-HT esetében <0,4, <4 és <20 M voltak). Kísérleti vizsgálatokban bebizonyosodott, hogy a 4-FA hatása a nucleus accumbens dopaminerg rendszerére sokkal nagyobb, mint a szerotonerg rendszerre. Így patkányokban 1 mg/kg dózisban alkalmazott 4-FA jelenlétében a DA szintje 300%-kal, az 5-HT szintje pedig csak 30%-kal emelkedett. A striatumban a DA 800%-ra emelkedett.
Az alkalmazás klinikai hatásai.
Brunt és Linsen vizsgálataiban arról számoltak be, hogy a felhasználók a 4-FA bevitele után különféle hatásokat azonosítanak, amelyek főként az anyag amfetamin csoporthoz való tartozásához kapcsolódnak. A 4-FA-mérgezés tünetei leggyakrabban a következők: csökkent étvágy, a nyálkahártyák szárazsága, izzadás, mydriasis, bizsergés a testben, koordinációs nehézségek, bruxizmus, fokozott energia és erőnlét, koordinációs nehézségek, hiperaktivitás és a testhőmérséklet emelkedése.
Ezenkívül pszichológiai hatások is jelentkezhetnek, mint például kifejezett empatogenitás, boldogság- és örömérzet, energia feltöltődés. A nemkívánatos hatások a pszichostimulánsok használatának klasszikus tüneteiből állnak: remegés, zavartság, nyugalmi izgatottság, látászavar, tachycardia, vérnyomás-emelkedés, tachypnoe, fejfájás, dysphagia, hányinger, hányás, szinkópia, hasi fájdalom vagy diszkomfortérzés, nagyon ritkán auditív vagy vizuális illúziók vagy hallucinációk.
Jelenleg csak néhány cikk írja le az akut 4-fluoramfetamin-toxicitás eseteit. Az egyik klinikai esetet, egy akut mérgezésben szenvedő beteget mutattak be, akinél laboratóriumban igazolták az anyag jelenlétét (a vizeletben 64 mg/l koncentráció). A beteg intenzív kezelésben részesült az intenzív osztályon kardiogén sokk miatt. Invazív lélegeztetést végeztek; két héten belül felépült, és kielégítő állapotban bocsátották el a kórházból. A második klinikai eset 200 mg 4-FA alkalmazását követően szerotonin-szindrómával társult. Az intenzív osztályra 4 órával később került be szimpatomimetikus hatásokkal: kifejezett agitáció, hiperreflexia, mydriasis, diaphoresis, tachycardia, a testhőmérséklet 41,4 C-ra emelkedése. Jeges vízbe merítés, intenzív terápia után másnap javulással bocsátották el a kórházból.
Alkalmazási módok, adagok, kölcsönhatások.
Elsősorban szájon át történő alkalmazása ajánlott zselatinkapszulák alkalmazásával. Célszerű előtte 2 órával nem étkezni, és a protonpumpa-gátlók (omeprazol) szedését 1 nappal a használat előtt elkezdeni. A könnyű orális adag 0,5-0,9 mg/kg, és mindig a minimális adagokkal javasolt kezdeni. Az átlagos adag 0,9-1,4 mg/kg, nagy adagnak számít minden 1,4 mg/kg-ot meghaladó adag. Másik módszer az intranazális beadás. Az átlagos dózis ennél a módszernél 0,3-0,5 mg/kg. Az anyag hatásának kezdete 30 percen belül következik be, az empatogén állapot fokozódására, alacsony eufóriára, a pszichostimulánsok klasszikus hatásaira való hajlammal.
A kezdeti szakaszban előfordulhat hányinger, diszpepszia, kellemetlen érzés a felső hasban és a mellkasban, majd a tünetek teljesen kiegyenlítődhetnek. A hatások időtartama 3-6 óra, az utóhatásokba való zökkenőmentes átmenettel, amelyek egy napig is eltarthatnak.
Alacsony a kockázat, ha a 4-FA-t a következő anyagokkal együtt alkalmazzák: benzodiazepinek, SSRI, MDMA.
Közepes kockázat, ha a 4-FA-t a következő anyagokkal együtt használják: gombák, LSD, DMT, meszkalin, 2С-х, kannabisz, ketamin, kokain, metoxetamin, koffein, alkohol, GHB.
Magas kockázat: DOx, PCP, DXM, 5-MeO-xxT, 2C-Tx, NBOMes.
Rendkívül veszélyes a 4-fluoroamfetamin használata αMT-vel, tramadollal, más opioid receptor agonistákkal, MAO-gátlókkal együtt.
Attachments
Last edited by a moderator: