Minden sav sót képez amfetaminnal, ami bázis.
Az amfetamin-szulfát és a foszfát azért gyakori, mert nem higroszkóposak, mondjuk nem szívják a vizet a levegőből és nem válnak tócsává.
Az amfetamin-citrát valószínűleg nem por, hanem viszkózus massza lesz, és nem alkalmas a szokásos fogyasztási módokra.
Az, hogy a monofoszfát hatékonyabb, egy szabadalmi állításból származik, és mint ilyen, nagyjából annyit ér, mint amit egy használtautó-kereskedő mond egy autóról, amit el akar adni. A monofoszfátnak azonban magas a biológiai hozzáférhetősége, mivel sokkal jobban oldódik vízben, mint a szulfát, és így a gyógyszer kissé gyorsabban hat. De ez egy nagyon finom por is, amit nehéz felszippantani, mivel ha valaki túl erősen húzza, a finom por egyenesen a fejüregekbe (orr, homlok) kerül, ami nem csak nagyon egészségtelen, de nagyon fájdalmas is. És minden más beadási módnál, kivéve az infúziót, nem számít, így a zsírosabb kezdést kompenzálja az a tény, hogy nem lehet annyit felszippantani egy menetben, mint a szulfátnál, és így - szép, de nem éri meg.
