Benzilpiperazin - a piperazin csoporthoz tartozó rekreációs pszichoaktív anyag, amely az amfetaminhoz hasonló pszichostimulatív és euforogén hatással rendelkezik. A piperazin-származékok a kémiailag módosított dizájnerdrogok egy csoportját alkotják, amelyek a piperazinból származnak, amely egy hattagú gyűrű két ellentétesen elhelyezkedő nitrogénatommal. A benzilpiperazinok közé tartozik az N-benzilpiperazin (BZP) és az 1-(3,4-metiléndioxibenzil)-piperazin (MDBP). Gyakori fenilpiperazinok az 1-(3-trifluor-metilfenil)piperazin (TFMPP), az 1-(3-klórfenil)piperazin. A piperazinvegyületek kémiai módosítása lehetővé teszi az illegális gyártók számára, hogy kijátsszák a kormányzati törvényeket, és elősegíti széles körű forgalmazásukat különböző nevek alatt: "Rapture", "Frenzy", "Bliss", "Charge", "Herbal ecstasy", "A2", "Legal X" és "Legal E". A BZP-t eredetileg 1944-ben szintetizálta a Burroughs, Wellcome & Co vállalat a nagy-britanniai Wellcome Research Laboratoriesból. Antelmintikus szerként a bélférgek bélfertőzésének kezelésére kísérletek alatt állt, de nagyobb hatékonysága és kevesebb mellékhatása miatt a piperazint részesítették előnyben. A benzilpiperazin csoportba tartoznak: 2C-B-BZP, 3-Me-BZP, Befuralin, Bifeprunox, Buclizine, Chlorbenzoxamine, DBZP, Fipexide, Imatinib, MBZP, MDBZP, Meclozine, MeOP, Piberaline, Piribedil, RN-1747, Sunifiram, Trimetazidin, TFMCPP, Vesnarinone.
Az 1970-es években a BZP-t potenciális antidepresszánsként tartották számon, de a nagy visszaélési potenciál miatt nem választották ki. Az 1990-es évek végén az új-zélandi fiatalok népszerűsítették, mint legális partidrogot, melynek stimuláló hatása (magabiztosság, beszédkészség, eufória, jókedv, energiabomba és szocializáció) van, ezért terjedt el annyira. Az 1980-as években a benzilpiperazin származékot - N-benzil-piperazin-pikolinil-fumarátot - antidepresszánsként szintetizálták a magyarországi Semmelweis Orvostudományi Egyetem tudósai. Az EGYT-475 nevet kapta. Pszichoaktív tulajdonságai, számos országban érvényes jogi státusza és megtévesztő biztonságossága miatt a piperazin-származékok rekreációs célú használata az amfetamin alternatívájaként népszerűvé vált, annak ellenére, hogy számos kísérleti, klinikai és epidemiológiai vizsgálatban súlyos szerotonin-szindrómával, hepatotoxicitással, mentális zavarokkal és nagy visszaélési potenciállal hozták összefüggésbe.
Az új-zélandi felhasználók a legális státuszt a BZP tisztaságának garanciájának tekintették, míg a gyártók ellenőrzés nélkül szintetizálták. A termékcímkék azt a hamis benyomást keltették a vásárlókban, hogy biztosan tudják, mit kapnak. Sok felhasználó alábecsülte a tabletták hatásait, és mérsékeltnek írta le azokat. Ráadásul a BZP-t tartalmazó tabletták társadalmilag elfogadhatóak és széles körben elérhetőek voltak, mivel nem voltak törvényi korlátozások. Végül felmerült az az elképzelés, hogy a BZP más illegális kábítószerek használatára ösztönzi a felhasználót ("gateway"), vagy legális alternatívát nyújt az illegális kábítószer-használóknak. Néhány tanulmányban megemlítik, hogy nem sokkal azután, hogy a befuralint - (DIV-145; 1-benzofurán-2-il-(4-benzilpiperazin-1-il)-metanon) szintetizálták és antidepresszánsként klinikai vizsgálat alá vonták. A benzilpiperazint szájon át alkalmazzák kapszula, tabletta, folyadék, intranazálisan - por formájában.
A BZP egy diamin, amelynek nincsenek sztereoizomerjei. Az anyagot szabad bázis vagy hidroklorid só formájában állítják elő, molekuláris képlete C11H16N2, molekulatömege 249,19 g/mol. Fő formája sárgászöld színű folyadék, amelynek állandója (pKA) 9,02 (20 °C). A hidroklorid só fehér, vízben oldódó szilárd anyag megjelenése, amely irritálja a szemet, a légzőszerveket és a bőrt. Könnyen szintetizálható a piperazin-monohidroklorid és a benzil-klorid reakciójának eredményeként, amelyek könnyen hozzáférhető kémiai vegyületek.
Farmakokinetika és farmakodinamika.
A BZP farmakokinetikai paramétereit nem tanulmányozták teljes mértékben, de tény, hogy az első fázisban hidroxiláción és dealkiláción megy keresztül, és három metabolikus célpontja van: aromás gyűrű, benzil szén és piperazin vegyület. Az aromás gyűrű átalakul az egyszerű aromás hidroxiláció folyamatán keresztül, melynek eredményeként 4-hidroxi-BZP, 3-hidroxi-BZP keletkezik, valamint a kettős aromás hidroxiláció folyamatán keresztül, az ezt követő metilációval és 4-hidroxi-3-metoxi-BZP képződésével. A benzil- és piperazin-szénatomok metabolikus dealkilezése is benzil-amin és N-benzil-etiléndiamin képződéséhez vezet. A hidroxilált vegyületek az anyagcsere második fázisának reakcióiban is részt vehetnek, részben átalakulnak és szulfát vagy glükoronid vegyületek formájában kiválasztódnak. A legújabb vizsgálatok szerint a BZP anyagcseréjében számos enzim vesz részt: P450 (CYP), amely az első fázis reakcióit katalizálja (hidroxilálás és dealkilálás), katechol-O-metil-transzferáz, amely a dihidroxi metabolit metilálását katalizálja, szulfotranszferáz (SULT) és uridin-difoszfát-glükuronil-transzferáz, amely a szulfát- és glükoronidkonjugátumok kialakulásáért felelős. Ezenkívül a genetikai enzimatikus polimorfizmusok előfordulása hozzájárulhat a benzilpiperazin toxicitási szintjének egyénenkénti változékonyságához. Ami a CYP enzimek szerepét illeti, in vitro vizsgálatokban az izoformák aktivitásának következő helyzetét tárták fel: CYP2D6 (28%)<CYP3A4 (54%)< CYP1A2 (74%).
Tsutsumi 2006-os vizsgálataiban azt állapították meg, hogy a BZP 6 mg/kg BZP adagban történő beadását követő 48 óra alatt az anyag 25%-a változatlanul kiválasztódott. A metabolit közel 50%-a glükoronidkonjugátumok formájában, és kevesebb szulfátkonjugátumok formájában ürült ki. A BZP csúcskoncentrációját a vizeletben a beadástól számított 4 óra elteltével határozták meg. 48 óra elteltével már egyáltalán nem volt kimutatható, ugyanakkor a metabolitok csúcskoncentrációját 8 óra elteltével határozták meg. A 3-OH-BZP és a 4-OH-BZP metabolitok rendkívül magas toxicitását bizonyították a májra és a vesékre nézve. A plazmában a maximális koncentrációt 75 perc után érték el, a mutató AUC 212 000 ng/ml, a számszerűsítési határ 5 ng/ml, a plazmában a maximális koncentráció 262,7 ng/ml volt. A felezési idő eliminációs idő 5,5 óra, a clearance 99 l/óra volt. Az adag kb. 6%-a (6 mg) konjugálatlan formában ürült ki, és a konjugálatlan metabolitok, a 4-OH-BZP és a 3-OH-BZP csak 0,11%-ot tettek ki.Az 1970-es években a BZP-t potenciális antidepresszánsként tartották számon, de a nagy visszaélési potenciál miatt nem választották ki. Az 1990-es évek végén az új-zélandi fiatalok népszerűsítették, mint legális partidrogot, melynek stimuláló hatása (magabiztosság, beszédkészség, eufória, jókedv, energiabomba és szocializáció) van, ezért terjedt el annyira. Az 1980-as években a benzilpiperazin származékot - N-benzil-piperazin-pikolinil-fumarátot - antidepresszánsként szintetizálták a magyarországi Semmelweis Orvostudományi Egyetem tudósai. Az EGYT-475 nevet kapta. Pszichoaktív tulajdonságai, számos országban érvényes jogi státusza és megtévesztő biztonságossága miatt a piperazin-származékok rekreációs célú használata az amfetamin alternatívájaként népszerűvé vált, annak ellenére, hogy számos kísérleti, klinikai és epidemiológiai vizsgálatban súlyos szerotonin-szindrómával, hepatotoxicitással, mentális zavarokkal és nagy visszaélési potenciállal hozták összefüggésbe.
Az új-zélandi felhasználók a legális státuszt a BZP tisztaságának garanciájának tekintették, míg a gyártók ellenőrzés nélkül szintetizálták. A termékcímkék azt a hamis benyomást keltették a vásárlókban, hogy biztosan tudják, mit kapnak. Sok felhasználó alábecsülte a tabletták hatásait, és mérsékeltnek írta le azokat. Ráadásul a BZP-t tartalmazó tabletták társadalmilag elfogadhatóak és széles körben elérhetőek voltak, mivel nem voltak törvényi korlátozások. Végül felmerült az az elképzelés, hogy a BZP más illegális kábítószerek használatára ösztönzi a felhasználót ("gateway"), vagy legális alternatívát nyújt az illegális kábítószer-használóknak. Néhány tanulmányban megemlítik, hogy nem sokkal azután, hogy a befuralint - (DIV-145; 1-benzofurán-2-il-(4-benzilpiperazin-1-il)-metanon) szintetizálták és antidepresszánsként klinikai vizsgálat alá vonták. A benzilpiperazint szájon át alkalmazzák kapszula, tabletta, folyadék, intranazálisan - por formájában.
A BZP egy diamin, amelynek nincsenek sztereoizomerjei. Az anyagot szabad bázis vagy hidroklorid só formájában állítják elő, molekuláris képlete C11H16N2, molekulatömege 249,19 g/mol. Fő formája sárgászöld színű folyadék, amelynek állandója (pKA) 9,02 (20 °C). A hidroklorid só fehér, vízben oldódó szilárd anyag megjelenése, amely irritálja a szemet, a légzőszerveket és a bőrt. Könnyen szintetizálható a piperazin-monohidroklorid és a benzil-klorid reakciójának eredményeként, amelyek könnyen hozzáférhető kémiai vegyületek.
Farmakokinetika és farmakodinamika.
A BZP farmakokinetikai paramétereit nem tanulmányozták teljes mértékben, de tény, hogy az első fázisban hidroxiláción és dealkiláción megy keresztül, és három metabolikus célpontja van: aromás gyűrű, benzil szén és piperazin vegyület. Az aromás gyűrű átalakul az egyszerű aromás hidroxiláció folyamatán keresztül, melynek eredményeként 4-hidroxi-BZP, 3-hidroxi-BZP keletkezik, valamint a kettős aromás hidroxiláció folyamatán keresztül, az ezt követő metilációval és 4-hidroxi-3-metoxi-BZP képződésével. A benzil- és piperazin-szénatomok metabolikus dealkilezése is benzil-amin és N-benzil-etiléndiamin képződéséhez vezet. A hidroxilált vegyületek az anyagcsere második fázisának reakcióiban is részt vehetnek, részben átalakulnak és szulfát vagy glükoronid vegyületek formájában kiválasztódnak. A legújabb vizsgálatok szerint a BZP anyagcseréjében számos enzim vesz részt: P450 (CYP), amely az első fázis reakcióit katalizálja (hidroxilálás és dealkilálás), katechol-O-metil-transzferáz, amely a dihidroxi metabolit metilálását katalizálja, szulfotranszferáz (SULT) és uridin-difoszfát-glükuronil-transzferáz, amely a szulfát- és glükoronidkonjugátumok kialakulásáért felelős. Ezenkívül a genetikai enzimatikus polimorfizmusok előfordulása hozzájárulhat a benzilpiperazin toxicitási szintjének egyénenkénti változékonyságához. Ami a CYP enzimek szerepét illeti, in vitro vizsgálatokban az izoformák aktivitásának következő helyzetét tárták fel: CYP2D6 (28%)<CYP3A4 (54%)< CYP1A2 (74%).
A BZP metabolizmusának 60%-os gátlását a BZP-vel együtt adagolt TFMPP-vel bizonyították. 1986-ban kimutatták, hogy a BZP metabolitjai képesek a 3H-noradrenalin (3H-NA) felszabadulását fokozni, és azt is kimutatták, hogy az 5-HT tekintetében némi antagonista hatással rendelkeznek. Nagai 2007-es vizsgálati eredményei szerint a BZP DAT-függő [3H]MPP+ felszabadulást indukál, de nem befolyásolja a SERT által okozott [3H]5-HT felszabadulást (ellentétben az MDMA-val és a TFMPP-vel). Dózisfüggő formában a BZP gátolja az NA visszavételét és növeli a DA és az 5-HT szintjét, de 3-szor kevésbé, mint az MDMA. Humán embrionális vesesejteken végzett vizsgálatokban kimutatták, hogy a BZP gátolja a szerotonin transzportereket, megakadályozva a monoaminok (DA, NE és kisebb mértékben az 5-HT) visszavételét. A nagy dózisú használatot követő gyenge hallucinogén hatást a BZP 5-HT2A receptorhoz való kötődése okozza. Az 5-HT2B a gyomor-bél traktusban lokalizálódik, így ez felelős a perifériás mellékhatásokért, mint az epigasztrikus fájdalom, hányinger és hányás. Ezenkívül a BZP 5-HT3 receptorhoz való kötődése migrénes fejfájást okoz.
P Az anyag 25%-a változatlanul kiválasztódott. A metabolit közel 50%-a glükoronidkonjugátumok formájában, és kevesebb szulfátkonjugátumok formájában ürült ki. A BZP csúcskoncentrációját a vizeletben a beadástól számított 4 óra elteltével határozták meg. 48 óra elteltével már egyáltalán nem volt kimutatható, ugyanakkor a metabolitok csúcskoncentrációját 8 óra elteltével határozták meg. A 3-OH-BZP és a 4-OH-BZP metabolitok rendkívül magas toxicitását bizonyították a májra és a vesékre nézve. A plazmában a maximális koncentrációt 75 perc után érték el, a mutató AUC 212 000 ng/ml, a számszerűsítési határ 5 ng/ml, a plazmában a maximális koncentráció 262,7 ng/ml volt. A felezési idő eliminációs ideje 5,5 óra, a clearance 99 l/óra volt. Az adag kb. 6%-a (6 mg) konjugálatlan formában ürült ki, és a konjugálatlan metabolitok, a 4-OH-BZP és a 3-OH-BZP csak 0,11%-ot tettek ki.
A BZP metabolizmusának 60%-os gátlását a BZP-vel együtt adagolt TFMPP-vel bizonyították. 1986-ban kimutatták, hogy a BZP metabolitjai képesek a 3H-noradrenalin (3H-NA) felszabadulását fokozni, és azt is kimutatták, hogy az 5-HT tekintetében bizonyos antagonista hatással rendelkeznek. Nagai 2007-es vizsgálati eredményei szerint a BZP DAT-függő [3H]MPP+ felszabadulást indukál, de nem befolyásolja a SERT által okozott [3H]5-HT felszabadulást (ellentétben az MDMA-val és a TFMPP-vel). Dózisfüggő formában a BZP gátolja az NA visszavételét és növeli a DA és az 5-HT szintjét, de 3-szor kevésbé, mint az MDMA. Humán embrionális vesesejteken végzett vizsgálatokban kimutatták, hogy a BZP gátolja a szerotonin transzportereket, megakadályozva a monoaminok (DA, NE és kisebb mértékben az 5-HT) visszavételét. A nagy dózisú használatot követő gyenge hallucinogén hatást a BZP 5-HT2A receptorhoz való kötődése okozza. Az 5-HT2B a gyomor-bél traktusban lokalizálódik, így ez felelős a perifériás mellékhatásokért, mint az epigasztrikus fájdalom, hányinger és hányás. Ezenkívül a BZP 5-HT3 receptorhoz való kötődése migrénes fejfájást okoz.
A benzilpiperazin klinikai hatásai.
A benzilpiperazin kívánatos pozitív hatásai közé tartoznak ugyanazok a hatások, amelyek az amfetamin használatához vagy az MDMA alacsony dózisú használatához kapcsolódnak: empatogenitás, kisebb eufória, boldogság, fokozott hatékonyság, jó hangulat, pszichostimuláció, csökkent étvágy, "spontán testi érzések", "kognitív eufória" és "elemzés fokozása", "gondolatszervezés" és "gondolatgyorsítás"., fokozott libidó, valamint "fényességváltozás" és átalakulások, amikor vizuálisan a másodperc töredékéig vagy több másodpercig a minimális látószög területén emberek arcának vagy tárgyaknak a metamorfózisai vizualizálhatók, amelyek fókuszáláskor a normálisba átalakulnak.
Ami az akut toxicitás vizsgálatát illeti, a klinikai megjelenést az alábbiakban csökkenő sorrendben felsorolt tünetek súlyossága és gyakorisága jellemzi: szívdobogás, tachycardia, artériás hipertónia, pszichomotoros izgatottság, zavartság, szorongás és szorongás, fejfájás, remegés, mydriasis, vizeletvisszatartás, gyomor-bélrendszeri zavarok, beleértve a hányingert és hányást, hasi fájdalom vagy kellemetlen érzés. Súlyosabb tünetek, amelyek az akut toxicitás előrejelzői: hipertermia, myoclonikus rángások, extrapiramidális megnyilvánulások, hiperventilláció, légzési elégtelenség, görcsök. Nagy dózis és kórtörténet esetén fennáll a szerotonin szindróma kialakulásának veszélye, amely súlyos motoros aktivitás és hipertermia után jelentkezik, és rabdomiolízishez, veseelégtelenséghez vezethet metabolikus acidózis kialakulásával, hipoglikémiához, májelégtelenséghez és DIC-szindrómához.
Egyéb nemkívánatos negatív hatások közé tartoznak a következő klinikai tünetek: szívfrekvencia- és vérnyomás-emelkedés, dehidratáció, szájszárazság, hányinger és hányás, reflexes ájulás, perifériás kis erek görcse, átmeneti merevedési zavar, szorongás és paranoia, kognitív fáradtság, ingerlékenység, "nyugtalan lábak"., alvászavar a REM alvási fázis időtartamának növekedésével, a motiváció elfojtása, illúziók és hallucinációk, tudatzavar, homályos látás, diszfória, trizmus és bruxizmus, légszomj, paresztézia, viszketés és izzadás, izom- és ízületi fájdalom; laboratóriumi vizsgálatok során a vérben hyponatriémia észlelhető, az antidiuretikus hormon koncentrációjának emelkedése, az EKG szinusz tachikardiát, atrioventrikuláris vezetési zavart, a QT-intervallum megnyúlását mutatja.
Alkalmazási mód és adagok.
A benzilpiperazin intranazális adagolása 0,5 mg/kg-nál kezdődik, ami minimális hatásokkal jár, beleértve a pszichostimulációt, gyenge euforogén hatást és minimális mellékhatásokat, mint fokozott izzadás, izgatottság, bruxizmus, mydriasis. A benzilpiperazin közepes dózisai 1,5 és 3,25 mg/kg között változnak. A hatások 10 perc után jelentkeznek, és a csúcspontot a használatot követő 1 órán belül érik el. Fokozatosan és lassan halványulnak a hatás utáni időszakban. Közepes dózisok alkalmazásakor az anyag tisztaságától és a használat gyakoriságától függően stabilan kifejezett hatások jelentkeznek, amelyeket a fent felsorolt bizonyos mellékhatások kísérnek. Legalább 6 mellékhatás megjelenési valószínűsége közel 100%. A benzilpiperazin intramuszkuláris és intravénás beadása tilos az anyag magas helyi toxicitása miatt. Szájon át történő alkalmazásakor zselatinkapszulák alkalmazása javasolt, egyszeri bevitelsel, legfeljebb 2,5 mg/kg kezdő adagban. A kezdeti hatások kialakulásának ideje 25-45 perc között változik, és a csúcsértéket 1,7-2 óra elteltével éri el.
Különleges utasítások.
A benzilpiperazin okozta súlyos izgatottság és nyugtalanság, valamint paranoia esetén első vonalbeli terápia javasolt, amely magában foglalja az intramuszkulárisan adagolt benzodiazepineket; második vonalbeli terápia az antipszichotikumok, és az első választandó gyógyszer a droperidol, mivel kevesebb mellékhatással jár (QT-meghosszabbodás és extrapiramidális zavarok hiánya). A nyugtatók adagját 5-10 mg-mal kell kezdeni, és szükség esetén 30 perc elteltével az injekciót meg lehet ismételni, akár 50%-os dóziscsökkentéssel. 120 ütés/percig terjedő tachycardia vagy 160/90 mmHg-ig terjedő vérnyomás-emelkedés esetén szintén ajánlott a benzodiazepinekkel történő korrekció, a másodvonalbeli gyógyszerek pedig ebben az esetben a következők: izoszorbiddinitrát, nitroglicerin vagy klonidin. A b-blokkolók alkalmazása kategorikusan nem javasolt kezelésként, mivel paradox módon növelhetik a vérnyomást és ronthatják a benzilpiperazin-túladagolásban szenvedő beteg (és más piperazinok is) általános szomatikus állapotát. A megnövekedett motoros aktivitás hipertermia kialakulásához és az ezt követő folyadék- és elektrolit-tartalékok kimerüléséhez vezethet. Ezért gondosan figyelemmel kell kísérni a folyadékháztartást és rehidratálni kell klorid-bikarbonát-nátrium folyadékkal, amely bármely élelmiszerüzletben kapható. 38,5 Celsius-foknál nagyobb hipertermia esetén mentőt kell hívni, mert ez súlyos szerotonin-szindróma előjele, különösen, ha a hipertermia több mint 20 percig tart és spontán, fizikai aktivitás nélkül jelentkezett. Stabil, 38 Celsius-fokot nem meghaladó hipertermia esetén általában elegendő a kis dózisú benzodiazepinnel való kezelés és a pihenés.
Abenzilpiperazin alkalmazásával kapcsolatos szövődmények.
A túladagolás leggyakoribb tünetei a következők:A BZP metabolizmusának 60%-os gátlását a BZP-vel együtt adagolt TFMPP-vel bizonyították. 1986-ban kimutatták, hogy a BZP metabolitjai képesek a 3H-noradrenalin (3H-NA) felszabadulását fokozni, és azt is kimutatták, hogy az 5-HT tekintetében bizonyos antagonista hatással rendelkeznek. Nagai 2007-es vizsgálati eredményei szerint a BZP DAT-függő [3H]MPP+ felszabadulást indukál, de nem befolyásolja a SERT által okozott [3H]5-HT felszabadulást (ellentétben az MDMA-val és a TFMPP-vel). Dózisfüggő formában a BZP gátolja az NA visszavételét és növeli a DA és az 5-HT szintjét, de 3-szor kevésbé, mint az MDMA. Humán embrionális vesesejteken végzett vizsgálatokban kimutatták, hogy a BZP gátolja a szerotonin transzportereket, megakadályozva a monoaminok (DA, NE és kisebb mértékben az 5-HT) visszavételét. A nagy dózisú használatot követő gyenge hallucinogén hatást a BZP 5-HT2A receptorhoz való kötődése okozza. Az 5-HT2B a gyomor-bél traktusban lokalizálódik, így ez felelős a perifériás mellékhatásokért, mint az epigasztrikus fájdalom, hányinger és hányás. Ezenkívül a BZP 5-HT3 receptorhoz való kötődése migrénes fejfájást okoz.
A benzilpiperazin klinikai hatásai.
A benzilpiperazin kívánatos pozitív hatásai közé tartoznak ugyanazok a hatások, amelyek az amfetamin használatához vagy az MDMA alacsony dózisú használatához kapcsolódnak: empatogenitás, kisebb eufória, boldogság, fokozott hatékonyság, jó hangulat, pszichostimuláció, csökkent étvágy, "spontán testi érzések", "kognitív eufória" és "elemzés fokozása", "gondolatszervezés" és "gondolatgyorsítás"., fokozott libidó, valamint "fényességváltozás" és átalakulások, amikor vizuálisan a másodperc töredékéig vagy több másodpercig a minimális látószög területén emberek arcának vagy tárgyaknak a metamorfózisai vizualizálhatók, amelyek fókuszáláskor a normálisba átalakulnak.
Ami az akut toxicitás vizsgálatát illeti, a klinikai megjelenést az alábbiakban csökkenő sorrendben felsorolt tünetek súlyossága és gyakorisága jellemzi: szívdobogás, tachycardia, artériás hipertónia, pszichomotoros izgatottság, zavartság, szorongás és szorongás, fejfájás, remegés, mydriasis, vizeletvisszatartás, gyomor-bélrendszeri zavarok, beleértve a hányingert és hányást, hasi fájdalom vagy kellemetlen érzés. Súlyosabb tünetek, amelyek az akut toxicitás előrejelzői: hipertermia, myoclonikus rángások, extrapiramidális megnyilvánulások, hiperventilláció, légzési elégtelenség, görcsök. Nagy dózis és kórtörténet esetén fennáll a szerotonin szindróma kialakulásának veszélye, amely súlyos motoros aktivitás és hipertermia után jelentkezik, és rabdomiolízishez, veseelégtelenséghez vezethet metabolikus acidózis kialakulásával, hipoglikémiához, májelégtelenséghez és DIC-szindrómához.
Egyéb nemkívánatos negatív hatások közé tartoznak a következő klinikai tünetek: szívfrekvencia- és vérnyomás-emelkedés, dehidratáció, szájszárazság, hányinger és hányás, reflexes ájulás, perifériás kis erek görcse, átmeneti merevedési zavar, szorongás és paranoia, kognitív fáradtság, ingerlékenység, "nyugtalan lábak"., alvászavar a REM alvási fázis időtartamának növekedésével, a motiváció elfojtása, illúziók és hallucinációk, tudatzavar, homályos látás, diszfória, trizmus és bruxizmus, légszomj, paresztézia, viszketés és izzadás, izom- és ízületi fájdalom; laboratóriumi vizsgálatok során a vérben hyponatriémia észlelhető, az antidiuretikus hormon koncentrációjának emelkedése, az EKG szinusz tachikardiát, atrioventrikuláris vezetési zavart, a QT-intervallum megnyúlását mutatja.
Alkalmazási mód és adagok.
A benzilpiperazin intranazális adagolása 0,5 mg/kg-nál kezdődik, ami minimális hatásokkal jár, beleértve a pszichostimulációt, gyenge euforogén hatást és minimális mellékhatásokat, mint fokozott izzadás, izgatottság, bruxizmus, mydriasis. A benzilpiperazin közepes dózisai 1,5 és 3,25 mg/kg között változnak. A hatások 10 perc után jelentkeznek, és a csúcspontot a használatot követő 1 órán belül érik el. Fokozatosan és lassan halványulnak a hatás utáni időszakban. Közepes dózisok alkalmazásakor az anyag tisztaságától és a használat gyakoriságától függően stabilan kifejezett hatások jelentkeznek, amelyeket a fent felsorolt bizonyos mellékhatások kísérnek. Legalább 6 mellékhatás megjelenési valószínűsége közel 100%. A benzilpiperazin intramuszkuláris és intravénás beadása tilos az anyag magas helyi toxicitása miatt. Szájon át történő alkalmazásakor zselatinkapszulák alkalmazása javasolt, egyszeri bevitelsel, legfeljebb 2,5 mg/kg kezdő adagban. A kezdeti hatások kialakulásának ideje 25-45 perc között változik, és a csúcsértéket 1,7-2 óra elteltével éri el.
Különleges utasítások.
A benzilpiperazin okozta súlyos izgatottság és nyugtalanság, valamint paranoia esetén első vonalbeli terápia javasolt, amely magában foglalja az intramuszkulárisan adagolt benzodiazepineket; második vonalbeli terápia az antipszichotikumok, és az első választandó gyógyszer a droperidol, mivel kevesebb mellékhatással jár (QT-meghosszabbodás és extrapiramidális zavarok hiánya). A nyugtatók adagját 5-10 mg-mal kell kezdeni, és szükség esetén 30 perc elteltével az injekciót meg lehet ismételni, akár 50%-os dóziscsökkentéssel. 120 ütés/percig terjedő tachycardia vagy 160/90 mmHg-ig terjedő vérnyomás-emelkedés esetén szintén ajánlott a benzodiazepinekkel történő korrekció, a másodvonalbeli gyógyszerek pedig ebben az esetben a következők: izoszorbiddinitrát, nitroglicerin vagy klonidin. A b-blokkolók alkalmazása kategorikusan nem javasolt kezelésként, mivel paradox módon növelhetik a vérnyomást és ronthatják a benzilpiperazin-túladagolásban szenvedő beteg (és más piperazinok is) általános szomatikus állapotát. A megnövekedett motoros aktivitás hipertermia kialakulásához és az ezt követő folyadék- és elektrolit-tartalékok kimerüléséhez vezethet. Ezért gondosan figyelemmel kell kísérni a folyadékháztartást és rehidratálni kell klorid-bikarbonát-nátrium folyadékkal, amely bármely élelmiszerüzletben kapható. 38,5 Celsius-foknál nagyobb hipertermia esetén mentőt kell hívni, mert ez súlyos szerotonin-szindróma előjele, különösen, ha a hipertermia több mint 20 percig tart és spontán, fizikai aktivitás nélkül jelentkezett. Stabil, 38 Celsius-fokot nem meghaladó hipertermia esetén általában elegendő a kis dózisú benzodiazepinnel való kezelés és a pihenés.
Abenzilpiperazin alkalmazásával kapcsolatos szövődmények.
1. Intenzív fejfájás (lokalizált vagy nem lokalizált, gyakran pulzáló), amely a használat után 10-30 perccel jelentkezik és több mint fél órán át tart, gyakran hányinger és hányás kíséretében.
2. Szegycsontfájdalom, kellemetlen érzés a bal hipochondriumban, a mellkas bal oldali részén, a fájdalom besugárzása balra, a bal felső végtagba, a bal kulcscsontba, csökkent felületes érzés a bal részekben.
3. Pánikrohamok, pszichózis, szorongás, deperszonalizáció/derealizáció.
4. A pulzusszám percenként 110-nél nagyobb mértékű emelkedése, 140/95 mmHg-nél nagyobb mértékű vérnyomás-emelkedés.
5. A testhőmérséklet 37,5 C-nál nagyobb mértékű emelkedése és egy óránál hosszabb ideig tartó hipertermia a használatot követően.
6. Finom remegés, görcsök, tudatzavar egészen a kómáig.
7. Akut koronária szindróma.
8. Hirtelen szívhalál.
9. Szerotonin-szindróma.
Elsősegély túladagolás esetén.
A kórházba szállítás vagy a mentő hívásának indikációi: tudatzavar vagy tudatvesztés, beszédzavar, mozgásszervi zavar, térbeli és időbeli tájékozódás hiánya, fél óránál hosszabb ideig tartó erős fájdalom a szegycsont mögött, 38,0 C-nál nagyobb testhőmérséklet-emelkedés vagy fél óránál hosszabb ideig tartó hipertermia, 180/110 mmHg-nál nagyobb vérnyomás-emelkedés vérnyomáscsökkentő kezelés hatásának hiányában.
1. A 140/95 mmHg-nál nagyobb vérnyomású betegek kezelése egy tabletta benzodiazepin vagy béta-blokkoló intrinsic szimpatomimetikus hatás nélküli benzodiazepin, egy tabletta ACE-gátló, 30 perc múlva - egy tabletta nyugtató (0,25 mg alprazolam).
2. Intenzív szorongás, pánikroham, pszichózis esetén: egy tabletta nyugtató és egy tabletta nyugtató hatású neuroleptikum, pszichológiai segítség, sürgősségi pszichoterápia.
3. Szegycsonti fájdalom, mellkasi diszkomfortérzés esetén: egy tabletta lassú, harmadik generációs kalciumcsatorna-blokkoló, a pulzusszámot reflexszerűen csökkentő, egy tabletta 3. generációs ACE-gátló VAGY egy tabletta imidazolin hatású agonista VAGY egy tabletta ; ha a fájdalom szindróma 20 percen belül nem enyhül, akkor ajánlott kórházba menni.
4. Ha a testhőmérséklet nem emelkedik 37,5 C-nál nagyobb mértékben, félórás dinamikus megfigyelést kell elrendelni. Farmakológiai kezelésre nincs szükség. Ha a hipertermia fél óránál tovább tart (külső okok hiányában), akkor ajánlott kórházba menni.
5. Intenzív fejfájással küzdő betegeknél ajánlott a görcsoldók alkalmazása nyugtató hatású növényi gyógyszerekkel vagy nyugtatókkal kombinálva, kis dózisban. Ha a fejfájás hányással társul, 2,0 ml metoklopramid intramuszkuláris injekciója javasolt. Az izolált hányinger és a funkcionális diszpepszia nem igényel farmakológiai kezelést.
6. Remegés, mérsékelt görcsök vagy enyhe pszichomotoros izgatottság esetén nyugtatók javasoltak. Erősen ajánlott, hogy ezekben az esetekben ne alkalmazzanak neuroleptikumokat.
A benzilpiperazin kölcsönhatásai más anyagokkal, a használat ellenjavallatai
A "nem-ADIOS" szabály:
Nem alkohol - nem ajánlott alkohollal együtt használni.
Nem disszociatív szerek - nem ajánlott a használata disszociatív szerekkel együtt.
Non-iMAO - nem ajánlott monoamino-oxidáz gátlókkal együtt használni.
Nem opiátok - nem ajánlott opioid receptor agonistákkal együtt használni.
Nem stimulánsok - nem ajánlott stimulánsokkal együtt használni.
Alacsony kockázatot jelent, ha a benzilpiperazint a következő anyagokkal együtt alkalmazzák: benzodiazepinek, kokain, SSRI, MDMA, kannabisz, koffein.
Közepes kockázat, ha a benzilpiperazin a következő anyagokkal együtt kerül alkalmazásra: gombák, LSD, DMT, meszkalin, 2С-х, ketamin, metoxetamin, alkohol, GHB.
Magas kockázat: DOx, PCP, DXM, 5-MeO-xxT, 2C-Tx, NBOMes.
Rendkívül veszélyes a benzilpiperazin együttes alkalmazása αMT-vel, tramadollal, más opioid receptor agonistákkal, MAO-gátlókkal.
Last edited by a moderator: