Dextrometorfán (DXM) és altatószerek
A DXM egy köhögéscsillapító, amely a központi idegrendszerre (CNS) hat, és disszociatív és némi nyugtató tulajdonságokkal rendelkezik. Néha megtalálható a vény nélkül kapható köhögéscsillapítókban és megfázás elleni gyógyszerekben. Altatókkal kombinálva fokozott szedáció és légzésdepresszió alakulhat ki, ami veszélyes lehet.
A DXM és az altatók közötti kölcsönhatás mechanizmusa elsősorban a CNS-re gyakorolt együttes szedatív hatásuknak köszönhető. A dextrometorfán az N-metil-D-aszpartát (NMDA) receptorra hat, és gátolja a glutamátot, egy gerjesztő neurotranszmittert. Ez a neuronális aktivitás csökkenéséhez vezet, ami szedációt eredményezhet. Emellett úgy is hat, mint egy nem szelektív szerotonin visszavétel gátló.
Az altatók, például a benzodiazepinek és a nem-benzodiazepin szedatív-hipnotikus szerek fokozzák a gamma-aminovajsav (GABA), egy gátló neurotranszmitter hatását, amely csökkenti az agyi aktivitást és elősegíti az alvást. És még ha az altatók hatásmechanizmusa különbözik is a benzodiazepinekétől, és nem tartalmaz közvetlen kölcsönhatást a DXM-mel, a CNS depresszió általános vektora lehetővé teszi a nemkívánatos reakciók előrejelzését.
A DXM és az altatók kombinációjának mellékhatásai közé tartozhat a túlzott szedáció, a szédülés, a zavartság, a lelassult légzés és akár a kóma is. Fontos megjegyezni, hogy az ilyen kombinációval kapcsolatos kockázatok magasabbak a légzési problémákkal küzdő egyéneknél, valamint azoknál, akik idősebbek vagy más egészségügyi problémákkal küzdenek.
Vegyük figyelembe a DXM kölcsönhatásait az altatók különböző csoportjaival:
Benzodiazepinek: Temazepam, Estazolam, Triazolam, Diazepam (Valium). Rossz utazás esetén kis mennyiségű benzodiazepinekkel enyhíthetők a tünetek. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezen anyagok kombinálása növelheti az ataxia és a szedáció kockázatát, ami nagyobb dózisok esetén váratlan eszméletvesztéshez vezethet. Ha ez megtörténik, fennáll a hányás aspirációjának veszélye, ha a személyt nem helyezik ébredési helyzetbe. Tehát elengedhetetlen az óvatosság, amikor benzodiazepineket használunk a DXM rossz trip kezelésére.
Az altatók legtöbb más csoportja esetében a benzodiazepinekhez hasonló mellékhatások várhatóak. Ugyanakkor az altatók más csoportjainak alkalmazása a rossz trip kezelésére kevésbé lehet hatékony. Az egyéb csoportok közé tartoznak:
Nem benzodiazepin hipnotikumok (zolpidem, eszopiklon, zaleplon).
Melatonin receptor agonisták (Ramelteon, Tasimelteon ).
Orexin receptor antagonisták (Suvorexant).
Barbiturátok (fenobarbitál, pentobarbita).
Antihisztaminok: Difenhidramin, doxilamin. Az ebbe a csoportba tartozó gyógyszerek terhelhetik a citokróm P450 rendszert. Nevezetesen a CYP2D6 enzimet, amely a DXM feldolgozásáért felelős. Ennek eredményeképpen az anyag koncentrációja és eliminációja nehézkes lesz, ami növeli a súlyos mellékhatások kockázatát. Ilyen például a légzésdepresszió, zavartság, vérnyomáscsökkenés, tachikardia, álmosság vagy szédülés, súlyos hányinger vagy hányás, izomhipertónia, ingerlékenység vagy motoros nyugtalanság és ataxia.
Egyes antidepresszánsok is hatásosak lehetnek az alvás elősegítésében (Trazodon, Doxepin). Ebben az esetben a kockázatok sokkal nagyobbak. A DXM és az antidepresszánsok együttes alkalmazása növelheti a szerotonin-szindróma kialakulásának esélyét. Néhány tünet a zavartság, hallucináció, görcsroham, szélsőséges vérnyomásváltozás, megnövekedett pulzusszám, láz, remegés, izomgörcsök, hányinger, hányás és hasmenés. A súlyos esetek kómához és akár halálhoz is vezethetnek.
A fentieket figyelembe véve javasoljuk, hogy ezt a kombinációt nagy óvatossággal kezeljük, vagy bizonyos esetekben kerüljük ezt a kombinációt minden körülmények között.
Last edited by a moderator: