Fenciklidin (PCP) és injektálható ópiátok
A fenciklidin (PCP), más néven angyalpor egy disszociatív drog, amely elsősorban NMDA-receptor-antagonistaként működik. Az NMDA-receptorok a glutamát nevű neurotranszmitter egyfajta receptora, amely különböző agyi funkciókban vesz részt. Az NMDA-receptorok blokkolásával a PCP megzavarja a glutamát normális működését, ami az agysejtek közötti kommunikáció megváltozásához vezet.
Az NMDA-receptorok döntő szerepet játszanak a szinaptikus plaszticitásban, a tanulásban, a memóriában és az érzékelésben. Az NMDA-receptorok PCP általi blokkolása csökkenti a kalciumionok beáramlását az idegsejtekbe, zavarva azok normális aktiválódását. Ez a zavar más neurotranszmitterek, például a dopamin és a szerotonin felszabadulásának csökkenését eredményezi, ami a hangulat, az érzékelés és a megismerés megváltozásához vezethet.
Alacsonyabb dózisban a PCP eufória, relaxáció és a környezettől való elszakadás érzését válthatja ki. A felhasználók a testüktől való elszakadás érzését tapasztalhatják, ami a "disszociatív érzéstelenítő" kifejezéshez vezetett. Nagyobb dózisok hallucinációkhoz, delíriumhoz, nyugtalansághoz és potenciálisan veszélyes viselkedéshez vezethetnek. A felhasználók dezorientálttá válhatnak, torz észleléseket tapasztalhatnak, és kiszámíthatatlan vagy erőszakos viselkedést tanúsíthatnak.
Az injektálható ópiátok, mint például a morfium vagy a heroin, az opioidok osztályába tartoznak. Ezek az anyagok elsősorban az opioidreceptorokhoz kötődnek, amelyek az agy, a gerincvelő és a perifériás idegrendszer különböző régióiban találhatók.
Az opioidreceptoroknak több típusa létezik, amelyek közül a mu-opioid receptor az elsődleges célpont. Amikor egy ópiát kötődik a mu-opioid receptorhoz, események kaszkádját aktiválja az idegsejtben. A mu-opioid receptor aktiválása gátolja a fájdalomjelzésben részt vevő neurotranszmitterek, például a P-anyag, a glutamát és a noradrenalin felszabadulását. A neurotranszmitterek felszabadulásának ez a gátlása csökkenti a fájdalomjelek továbbítását a perifériáról az agyba.
Az opiátok eufória, nyugalom és relaxáció érzését válthatják ki, elsősorban az agyban lévő jutalmazási útvonalak aktiválása által közvetítve. Az opioidok más fiziológiai folyamatokat is befolyásolhatnak, például a légzésszámot, a gyomor-bélrendszeri motilitást és az érzelmi szabályozást.
A PCP és az injektálható ópiátok ellentétes hatást gyakorolnak a központi idegrendszerre, ami kiszámíthatatlan és veszélyes kimenetelhez vezethet. A PCP és az injektálható ópiátok kombinációjakor hatásuk szinergikusan kölcsönhatásba léphet, ami fokozza a kockázatokat és a szövődményeket.
A kombináció súlyos CNS-depresszióhoz vezethet, beleértve a légzésdepressziót is, ami életveszélyes lehet. Az egyénnél szélsőséges zavartság, ítélőképesség-zavar és a motoros kontroll elvesztése tapasztalható, ami növeli a balesetek vagy sérülések valószínűségét.
A túladagolás kockázata jelentősen nagyobb, ha ezeket az anyagokat kombinálják, mivel a légzőrendszerre gyakorolt hatásuk veszélyes mértékben elnyomhatja a légzést.
Érdemes figyelembe venni, bár közvetett és másodlagos, de a két anyag keresztbefolyását a glutamát rendszerre. Ez, valamint az egyes forrásokban említett PSP azon képessége, hogy csökkenti a szervezet ópiátokkal szembeni toleranciáját, jelentősen növeli a túladagolás és az életveszélyes állapotok kockázatát.
Mindent összevetve, javasoljuk, hogy ezt a kombinációt minden körülmények között kerüljük.
Last edited by a moderator: