Fenciklidin (PCP) és altatószerek
Afenciklidin (PCP), más néven "angyalpor", egy disszociatív érzéstelenítő, amely a központi idegrendszerre(CNS) hat. A PCP az agy különböző neurotranszmitter-rendszereivel, különösen az N-metil-D-aszpartát (NMDA) receptorral kölcsönhatásba lépve fejti ki hatását, amely részt vesz a fájdalom, a tanulás, a memória és a megismerés átvitelében.
A PCP NMDA-receptor-antagonistaként működik, ami azt jelenti, hogy blokkolja e receptorok normális működését.
Az NMDA-receptorok blokkolásával a PCP beavatkozik a glutamát, az agy elsődleges izgalmi neurotranszmitterének aktivitásába. Ez a zavar megváltozott érzékszervi érzékeléshez, disszociációhoz és altatáshoz vezet.
A prefrontális kéregben a PCP megzavarja a magasabb kognitív funkciókat, mint például a figyelem, az ítélőképesség, a döntéshozatal és a problémamegoldás. A limbikus rendszerben a PCP hallucinációkat, torz észleléseket és megváltozott érzelmeket okozhat. A PCP a dopaminrendszerre is hatással van, ami a dopamin felszabadulásának növekedéséhez vezet, és potenciálisan hozzájárul a drog jutalmazó és függőséget okozó tulajdonságaihoz.
A PCP számos hatást válthat ki, többek között disszociációt, eufóriát, nyugtatást, izgatottságot, zavartságot és megváltozott érzékszervi észleléseket. A használók a testüktől és a környezettől való elszakadást tapasztalhatják, ami torz ön- és valóságérzethez vezet. A PCP hallucinációkat idézhet elő, auditív és vizuális hallucinációkat egyaránt, amelyek intenzívek és kiszámíthatatlanok lehetnek. A PCP nagy dózisai jelentős pszichomotoros károsodást, koordinációvesztést, sőt kómát vagy rohamokat is okozhatnak.
Azaltatók viszont a pszichotróp anyagok különböző altípusait tartalmazzák, amelyek így vagy úgy csökkentik a központi idegrendszer aktivitását - azaz depresszívként hatnak.
Íme az altatók leggyakoribb csoportjai:
Benzodiazepinek: Temazepám, triazolám, diazepám.
Nem benzodiazepin hipnotikumok (Zolpidem, Eszopiklon, Zaleplon).
Melatonin receptor agonisták (Ramelteon, Tasimelteon ).
Orexin receptor antagonisták (Suvorexant).
Barbiturátok (fenobarbitál, pentobarbita).
Antihisztaminok: Difenhidramin, doxilamin.
Egyes antidepresszánsok is hatásosak lehetnek az alvás elősegítésében (Trazodon, Doxepin).
APCP és az altatók keverése kiszámíthatatlan és potenciálisan veszélyes következményekkel járhat. A túlzott szedáció és álmosság növelheti a balesetek, esések és sérülések kockázatát. A kombináció súlyos szédülést, zavartságot és koordinációvesztést okozhat, ami veszélyezteti a személyes biztonságot.
A PCP és az altatók kombinációja fokozhatja az ataxia és a nyugtatás hatását, ami nagy mennyiségben történő szedés esetén előre nem látható eszméletvesztés lehetőségét eredményezheti. Alapvető fontosságú, hogy az eszméletvesztés közbeni hányás belélegzésének kockázatát minimalizálandó, a felépülési testhelyzetben helyezkedjünk el. Ezenkívül számolni kell az esetleges memóriazavarokkal.
Mindkét anyagnak káros hatásai lehetnek a mentális egészségre, és a kombináció súlyosbíthatja ezeket a hatásokat, ami nyugtalansághoz, zavartsághoz és pszichózishoz vezethet.
Nem rendelkezünk megerősített adatokkal a PСP és az altatók kölcsönhatásairól, azonban a PСP központi idegrendszerre gyakorolt általános és disszociatív hatása arra utal, hogy ha egy depresszív anyagot adunk hozzá, akkor veszélybe kerülhet a személy testi és lelki egészsége.
Mindazonáltal az agresszív viselkedéssel, túlzott izgatottsággal, hallucinációs élményekkel és a PСP által okozott gátlástalanság egyéb mellékhatásaival járó pszichotikus állapotokban az erős hipnotikumok, például a benzodiazepinek nyugtatóként használhatók.
A fentieket figyelembe véve javasoljuk, hogy ezt a kombinációt nagy óvatossággal és szélsőséges esetekben kezeljük.
Last edited by a moderator: