SSRIs Benzodiazepine tranquilizers Yellow Megbeszélés: SSRI-k és benzodiazepin nyugtatók

[HEISENBERG]

SSRI-k és benzodiazepin nyugtatók

Aszelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI-k) a gyógyszerek egy olyan osztálya, amelyet elsősorban depresszió, szorongás és egyéb hangulatzavarok kezelésére használnak. Úgy hatnak, hogy megváltoztatják a szerotonin, egy neurotranszmitter szintjét az agyban.

A szerotonin egy kémiai hírvivő (neurotranszmitter), amely kulcsszerepet játszik a hangulat, az érzelmek, az alvás és az étvágy szabályozásában. A neuronokban termelődik, és a szinaptikus hasadékba, a neuronok közötti térbe szabadul fel. Miután felszabadult, a szerotonin a fogadó neuron (posztszinaptikus neuron) receptoraihoz kötődik, hogy továbbítsa a jelet. Miután a szerotonin továbbította az üzenetét, a szerotonin rendszerint visszaszívódik a felszabadító neuronból (preszinaptikus neuron) egy visszavételnek nevezett folyamat révén. Ez a visszavételi folyamat az agy számára a szerotoninszint szabályozásának egyik módja.

Az SSRI-k a szerotonin visszavételét gátolják a szerotonin-transzporter (SERT) blokkolásával, amely fehérje a szerotonin visszaszállításáért felelős a preszinaptikus neuronba. A SERT blokkolásával az SSRI-k növelik a szinaptikus résben rendelkezésre álló szerotonin mennyiségét, fokozva annak a posztszinaptikus receptorokra gyakorolt hatását. A szerotonin aktivitásnak ez a fokozódása feltehetően hozzájárul a depressziós és szorongásos tünetek enyhítéséhez.

Íme néhány példa a széles körben felírt SSRI-kre és tipikus felhasználásukra:

• Fluoxetin (Prozac): Major depressziós zavar, kényszerbetegség (OCD) és bulimia nervosa esetén alkalmazzák.
• Szertralin (Zoloft): Gyakran felírják depresszió, szorongásos zavarok, PTSD és kényszerbetegség kezelésére.
• Citalopram (Celexa): Depresszió és néha szorongás kezelésére használják.
• Escitalopram (Lexapro): A citalopram szelektívebb formája, gyakran alkalmazzák depresszió és generalizált szorongásos zavar esetén.
• Paroxetin (Paxil): Depresszió, szorongásos zavarok, kényszerbetegség és PTSD kezelésére írják fel.

Abenzodiazepinek a nyugtatóként ismert gyógyszercsoport, amelyet széles körben alkalmaznak olyan állapotok kezelésére, mint a szorongás, álmatlanság, görcsök és izomgörcsök. Nyugtató hatásuk miatt néha orvosi beavatkozások előtti gyógyszerként is alkalmazzák őket. A benzodiazepinek az agyban a gamma-aminovajsav (GABA) nevű neurotranszmitter hatásának fokozásával fejtik ki hatásukat, amely gátló hatással van a központi idegrendszerre (CNS).

A GABA az elsődleges gátló neurotranszmitter az agyban, ami azt jelenti, hogy csökkenti az idegsejtek aktivitását, ami nyugtató hatáshoz vezet. Amikor a GABA a neuronok receptoraihoz kötődik, jellemzően a kloridcsatornák megnyílását eredményezi, amelyek lehetővé teszik a kloridionok bejutását a neuronba. A kloridionok beáramlása csökkenti a neuron tüzelési hajlamát, ezáltal csökkenti a neuronok ingerlékenységét, és elősegíti a relaxációt és a nyugtatást.

A benzodiazepinek fokozzák a GABA hatását azáltal, hogy a GABA-A receptor egy specifikus helyéhez kötődnek, amely egy olyan receptortípus az agyban, amely érzékeny a GABA-ra. Ez a kötődés növeli a GABA hatékonyságát ezen a receptoron, ami tovább erősíti a kloridionok beáramlását a neuronba. A fokozott gátló hatás általános nyugtató hatást eredményez a központi idegrendszerre.

Az eredmény egy sor olyan hatás, amely magában foglalhatja a nyugtatást, az izomlazítást, a csökkent szorongást és a görcsoldó hatást. E hatások mértéke az alkalmazott konkrét benzodiazepintől, a dózistól és a gyógyszer hatásának időtartamától függ.

A különböző benzodiazepinek hatáserősségük, a hatás beindulásának sebessége és a hatás időtartama tekintetében különböznek egymástól. Íme néhány példa:

• Diazepám (válium): Szorongásos zavarok, izomgörcsök, görcsök és alkoholmegvonás esetén használatos. Viszonylag hosszú felezési ideje van, így tartós hatás esetén hasznos.
• Lorazepam (Ativan): Gyakran írják fel súlyos szorongás esetén és orvosi beavatkozások előtti gyógyszerként, viszonylag gyors hatásának és köztes időtartamának köszönhetően.
• Alprazolam (Xanax): Gyakran használják szorongás és pánikbetegség esetén, gyors hatáskezdetű, de rövidebb hatástartamú.
• Klonazepám (Klonopin): Elsősorban görcsrohamokra és pánikbetegségre használják, hosszú hatástartamú.
• Midazolam (Versed): Elsősorban műtét előtti nyugtatóként használják gyors beindulása és rövid hatástartama miatt.

Az SSRI-k és a benzodiazepin nyugtatók kombinálása számos lehetséges hatással járhat.

• Fokozott terápiás hatás: Az SSRI-k és benzodiazepinek kombinálásának egyik fő oka a szorongásos tünetek azonnaliabb csökkentésének lehetősége. Az SSRI-knek általában több hétig tart, mire elérik teljes hatékonyságukat, így a benzodiazepinek ez idő alatt gyors enyhülést biztosíthatnak a szorongás ellen. A benzodiazepinek segíthetnek a szorongás kezdeti növekedésének kezelésében is, amelyet egyes betegek az SSRI-k elkezdésekor tapasztalnak.
• A fokozott szedáció és a kognitív károsodás kockázata: Mind az SSRI-k, mind a benzodiazepinek szedációt okozhatnak, és kombinációjuk fokozhatja ezt a hatást, ami túlzott álmossághoz, károsodott motoros funkciókhoz és csökkent kognitív képességekhez vezethet. Ez különösen az éberséget igénylő tevékenységek, például a gépjárművezetés esetében aggasztó. A benzodiazepinek hosszú távú alkalmazása, különösen SSRI-okkal kombinálva, szintén hozzájárulhat a kognitív hanyatláshoz.
• A szív- és érrendszeri hatások lehetősége: A közelmúltban végzett vizsgálatok azt sugallták, hogy az SSRI-k és benzodiazepinek kombinációja, különösen a terhesség alatt, növelheti a veleszületett rendellenességek, köztük a szív- és érrendszeri rendellenességek kockázatát. Más vizsgálatok azonban azt találták, hogy ez a kombináció nem növeli jelentősen a kockázatot az SSRI-k vagy a benzodiazepinek önmagukban való alkalmazásához képest.
• A mentális egészségre gyakorolt hatások: Míg az SSRI-k idővel javíthatják a hangulatot és csökkenthetik a szorongást, a benzodiazepinek, különösen hosszan tartó alkalmazás esetén, hozzájárulhatnak a szorongás és a depressziós tünetek romlásához, vagy akár paradox reakciókat, például fokozott izgatottságot idézhetnek elő. Ez a hatás még kifejezettebb a szerhasználati zavarokra hajlamos egyéneknél.
• Gyógyszerkölcsönhatások: Az SSRI-k a citokróm P450 enzimek gátlásán keresztül befolyásolhatják a benzodiazepinek metabolizmusát, ami potenciálisan megnövekedett benzodiazepinszintekhez és elhúzódó hatásokhoz vezethet. Ez súlyosbíthatja az olyan mellékhatásokat, mint a szedáció és a légzésdepresszió.

A gyakorlatban az SSRI-k és a benzodiazepinek kombinációját szorosan figyelemmel kell kísérni, a benzodiazepineket ideális esetben a lehető legrövidebb ideig kell alkalmazni az olyan kockázatok mérséklése érdekében, mint a függőség és a kognitív károsodás.

Nem találkoztunk megerősített adatokkal az e kombinációval kapcsolatos akut és halálos kimenetelű állapotokról. Gyógyászati célokra használható, és hatásai főként a hosszú távú használathoz kapcsolódnak. Ugyanakkor nincs jele olyan érdemleges pozitív rekreációs hatásoknak, amelyek fedeznék e kombináció kockázatait.

E megfontolások fényében határozottan javasoljuk e kombináció értelmes megközelítését.