Mindannyian hallottunk már az olyan drogbárókról, mint Pablo Escobar és több millió dolláros üzleteikről. De hogyan működtek valójában ezek a földalatti birodalmak? Egy drogkartell nem csak a brutális gyilkosságokról és a kábítószer-értékesítésről szól, hanem a logisztikáról, a menedzsmentről, a marketingről, a HR-ről és még a PR-ról is. A BB csapata elmeséli, hogyan működik a kartellbiznisz gazdasági szempontból, és milyen közgazdasági törvényeket hagynak figyelmen kívül a hatóságok, akik évekkel ezelőtt háborút hirdettek a kábítószer ellen, de nem tudják megnyerni azt.
Piaci feltételek és árképzés
A kokabokor egy bokros növény, amelyet a termőterületek lakói gyakran használnak hagyományos gyógyszerként vagy teafőzetként. A kokát a bűnözők kokain-hidroklorid tartalma miatt tartják nagyra, amely vegyi anyag "rovarölőszerként" működik a növényben, hogy megvédje azt a rovaroktól, de széles körben elterjedt kábító hatásáért.
Maga a kokalevél nem használható kábítószerként: kokaintartalma csak körülbelül 0,2%. Akábítószer 1 kilogrammjának előállításához 350-600 kilogramm szárított kokalevélrevan szükség .
Akokatermesztők átlagosan valamivel több mint egy dollárt kapnak a levelek kilogrammjáért a kartellektől (az árak itt és a továbbiakban kartellenként és régiónként változnak), azaz a kartellek 455 és 780 dollárközötti összeget fizetnek a gazdáknak az 1 kg kokain előállításához szükséges anyagért.
Piaci feltételek és árképzés
A kokabokor egy bokros növény, amelyet a termőterületek lakói gyakran használnak hagyományos gyógyszerként vagy teafőzetként. A kokát a bűnözők kokain-hidroklorid tartalma miatt tartják nagyra, amely vegyi anyag "rovarölőszerként" működik a növényben, hogy megvédje azt a rovaroktól, de széles körben elterjedt kábító hatásáért.
Maga a kokalevél nem használható kábítószerként: kokaintartalma csak körülbelül 0,2%. Akábítószer 1 kilogrammjának előállításához 350-600 kilogramm szárított kokalevélrevan szükség .
Akokatermesztők átlagosan valamivel több mint egy dollárt kapnak a levelek kilogrammjáért a kartellektől (az árak itt és a továbbiakban kartellenként és régiónként változnak), azaz a kartellek 455 és 780 dollárközötti összeget fizetnek a gazdáknak az 1 kg kokain előállításához szükséges anyagért.
A kokain ára a többi kábítószerhez hasonlóan erősen emelkedő tendenciát mutat a végső vásárlóhoz vezető úton. Különböző jelentések szerint a vevők 70 000 és 120 000 dollárközötti összeget fizetnek egy kilogramm kokainért egy utcai dílertől az Egyesült Államokban. Ha figyelembe vesszük, hogy a vevőhöz vezető úton a kokaint általában különböző vegyszerekkel hígítják, hogy még több pénzt keressenek, az ár 200 000 dollárra emelkedik.
Kiderül, hogy a kokain átlagos árrése körülbelül 15 000%. Ez a szám egy törvényes üzletembernek álmában sem jutna eszébe.
Természetesen ez nem mind tiszta profit a kartellek számára: egy része a költségek fedezésére, a munkaerőre és a közvetítő kereskedők zsebébe megy. Ugyanakkor az átlagos kolumbiai farmer alig több mint 2 dollárt keres naponta. Mi az oka ennek a felárnak?
A fő ok a kudarcba fulladt "drogellenes háború". 1971-ben Richard Nixon amerikai elnök a kábítószert "az emberiség legfőbb ellenségének" nevezte, és többéves kampányt indított ellene. Ennek a "háborúnak" a középpontjában az állt, hogy az ültetvények lerombolásával és a dílerek levadászásával próbálják csökkenteni a kábítószer-kínálatot, ami végül nagy hiba volt.
Ez a harci módszer figyelmen kívül hagyja a fő gazdasági erőt, a kereslet és kínálat törvényét.
A kábítószer olyan áru, amelynek kereslete rugalmatlan. A rugalmatlan keresletű árukat az árváltozásuktól függetlenül megvásárolják (például a szükségleti cikkeket vagy a nehezen helyettesíthető árukat).
Mivel akábítószerek függőséget okoznak, az áremelkedés ellenére is használni fogják őket. Ez az úgynevezett ballon-effektushoz (néha "csótány-effektusnak" is nevezik) vezet - a kábítószer-termelés visszaszorítása egy helyen elkerülhetetlenül új termeléshez vezet, még akkor is, ha a végfelhasználói ár emelkedik, mivel a kábítószer iránti kereslet nem csökken. Az elnevezés a léggömbhöz vonja a hasonlatot, a léggömbre nyomva nem távolítja el belőle a levegőt, hanem csak áthelyezi egy másik helyre.
Kiderül, hogy a kokain átlagos árrése körülbelül 15 000%. Ez a szám egy törvényes üzletembernek álmában sem jutna eszébe.
Természetesen ez nem mind tiszta profit a kartellek számára: egy része a költségek fedezésére, a munkaerőre és a közvetítő kereskedők zsebébe megy. Ugyanakkor az átlagos kolumbiai farmer alig több mint 2 dollárt keres naponta. Mi az oka ennek a felárnak?
A fő ok a kudarcba fulladt "drogellenes háború". 1971-ben Richard Nixon amerikai elnök a kábítószert "az emberiség legfőbb ellenségének" nevezte, és többéves kampányt indított ellene. Ennek a "háborúnak" a középpontjában az állt, hogy az ültetvények lerombolásával és a dílerek levadászásával próbálják csökkenteni a kábítószer-kínálatot, ami végül nagy hiba volt.
Ez a harci módszer figyelmen kívül hagyja a fő gazdasági erőt, a kereslet és kínálat törvényét.
A kábítószer olyan áru, amelynek kereslete rugalmatlan. A rugalmatlan keresletű árukat az árváltozásuktól függetlenül megvásárolják (például a szükségleti cikkeket vagy a nehezen helyettesíthető árukat).
Mivel akábítószerek függőséget okoznak, az áremelkedés ellenére is használni fogják őket. Ez az úgynevezett ballon-effektushoz (néha "csótány-effektusnak" is nevezik) vezet - a kábítószer-termelés visszaszorítása egy helyen elkerülhetetlenül új termeléshez vezet, még akkor is, ha a végfelhasználói ár emelkedik, mivel a kábítószer iránti kereslet nem csökken. Az elnevezés a léggömbhöz vonja a hasonlatot, a léggömbre nyomva nem távolítja el belőle a levegőt, hanem csak áthelyezi egy másik helyre.
Az ilyen magas felárak másik oka, hogy a drogpiac monopolhelyzetben van. A monopszónia olyan piaci állapot, amelyben csak egy vevő és sok eladó van. Ilyen körülmények között az eladóknak nincs választási lehetőségük, és kénytelenek a monopolhelyzet (azaz a vevő) által kínált összegért eladni az árut.
A termelés helyén minden drogkartell a saját területét és az ott élő összes gazdát ellenőrzi. A gazdáknak nincs módjuk arra, hogy a koka leveleket bárkinek is eladják azon a kartellen kívül, amelyhez tartoznak, ezért a drogbárók számára a termeléshez szükséges alapanyag olyan olcsó.
Ennek eredményeképpen a kokaültetvények elpusztítására irányuló minden kormányzati intézkedés csak a magángazdákat sújtja, a drogkartelleket nem, amelyek továbbra is diktálják nekik a feltételeket. Ezt a problémát úgy lehetne megoldani, hogy a kokapiacra konkurens vevőket vezetnének be, de mivel a legtöbb országban még mindig illegális a koka, ez nem lehetséges.
Emberi erőforrások
AHR-vezetők kedvenc mondása a következő: "Minden vállalat legfőbb erőforrása az ember". És a "bármely" szót nem hiába választottuk, mert ez az elv még a kartellekre is érvényes. Igaz, hogy a drogbáróknak sokkal több gondjuk van az alkalmazottakkal, mint a közönséges igazgatóknak.
Az első probléma: honnan szerezzenek új alkalmazottakat, ha nem lehet csak úgy hirdetni? Meg kell találnod a módját, hogy titokban alkalmazz, miközben biztos lehetsz benne, hogy egyikük sem beépített zsaru vagy áruló, aki hátba lőne téged. Tom Wainwright Narconomics című könyvében azt írja, hogy ahogy a rendes munkaadók az egyetemeken és főiskolákon keresnek új munkatársakat, a drogbárók a börtönökből toboroznak.
A termelés helyén minden drogkartell a saját területét és az ott élő összes gazdát ellenőrzi. A gazdáknak nincs módjuk arra, hogy a koka leveleket bárkinek is eladják azon a kartellen kívül, amelyhez tartoznak, ezért a drogbárók számára a termeléshez szükséges alapanyag olyan olcsó.
Ennek eredményeképpen a kokaültetvények elpusztítására irányuló minden kormányzati intézkedés csak a magángazdákat sújtja, a drogkartelleket nem, amelyek továbbra is diktálják nekik a feltételeket. Ezt a problémát úgy lehetne megoldani, hogy a kokapiacra konkurens vevőket vezetnének be, de mivel a legtöbb országban még mindig illegális a koka, ez nem lehetséges.
Emberi erőforrások
AHR-vezetők kedvenc mondása a következő: "Minden vállalat legfőbb erőforrása az ember". És a "bármely" szót nem hiába választottuk, mert ez az elv még a kartellekre is érvényes. Igaz, hogy a drogbáróknak sokkal több gondjuk van az alkalmazottakkal, mint a közönséges igazgatóknak.
Az első probléma: honnan szerezzenek új alkalmazottakat, ha nem lehet csak úgy hirdetni? Meg kell találnod a módját, hogy titokban alkalmazz, miközben biztos lehetsz benne, hogy egyikük sem beépített zsaru vagy áruló, aki hátba lőne téged. Tom Wainwright Narconomics című könyvében azt írja, hogy ahogy a rendes munkaadók az egyetemeken és főiskolákon keresnek új munkatársakat, a drogbárók a börtönökből toboroznak.
A börtönök valóban a kartellek HR-menedzsereinek álmai. Rengeteg ember kerül ki belőlük bűnözői tapasztalattal, gyakran cél nélkül és a normális foglalkoztatás lehetősége nélkül. Ezért a kartellek ügynökei a börtönökben toborozzák és képzik ki a leendő alkalmazottakat, még a szabadulásuk előtt. A latin-amerikai börtönök erőszakos környezetétől védelmet keresve a rabok számára a bandához való csatlakozás racionális válaszlépéssé válik.
"Mi nem egy banda vagyunk - mi egy szakszervezet vagyunk " - mondta Alejandro Saenz kartelltag, aki egy mexikói börtönben tölti büntetését.
A börtönben találkozott 1974-ben a híres drogkereskedő George Young, akit eredetileg marihuána csempészéséért tartóztattak le, a kartell képviselőjével, Carlos Lederrel. Ez a találkozás később megváltoztatta az egész drogipart, sőt, elindította a kokain jelentős exportját az Egyesült Államokba.
De hogyan lehet biztos abban, hogy az új alkalmazottja nem hagyja cserben, sőt, nem adja fel a hatóságoknak? Éppen e problémák miatt a kartellek szervezeti felépítése a hálózati szabadúszás felé kezdett gravitálni. Amunkaszervezésnek ebben a formájában a dolgozókat egy vagy több munkára veszik fel, semmit sem tudnak a kartellről vagy a kollégáikról, és egy konkrét feladatot látnak el: szállítást, árueladást, pénzátutalást.
"Mi nem egy banda vagyunk - mi egy szakszervezet vagyunk " - mondta Alejandro Saenz kartelltag, aki egy mexikói börtönben tölti büntetését.
A börtönben találkozott 1974-ben a híres drogkereskedő George Young, akit eredetileg marihuána csempészéséért tartóztattak le, a kartell képviselőjével, Carlos Lederrel. Ez a találkozás később megváltoztatta az egész drogipart, sőt, elindította a kokain jelentős exportját az Egyesült Államokba.
De hogyan lehet biztos abban, hogy az új alkalmazottja nem hagyja cserben, sőt, nem adja fel a hatóságoknak? Éppen e problémák miatt a kartellek szervezeti felépítése a hálózati szabadúszás felé kezdett gravitálni. Amunkaszervezésnek ebben a formájában a dolgozókat egy vagy több munkára veszik fel, semmit sem tudnak a kartellről vagy a kollégáikról, és egy konkrét feladatot látnak el: szállítást, árueladást, pénzátutalást.
Ilyen üzleti eszközre példa egy csempészcég, amely 2007-ben kezdett kokaint exportálni Angliába, és hetente több mint 1 millió fontot keresett. Ilyen összegeket nézve úgy tűnik, hogy a folyamatot több tucat ember működtette, de az angol titkosszolgálatok kiderítették, hogy a cég valójában csak két állandó alkalmazottból állt, az összes többi érintett szabadúszó volt. Az év során kihallgatott 104 kábítószer-kereskedő közül csak egy mondta, hogy egy nagy központú, nagy drogüzlethez tartozik. A többiek vagy egyedül, vagy egy/kevesebb partnerrel dolgoztak.
Ipari tendenciák
A kábítószer-kartelleknek a szokásos vállalkozásokhoz hasonlóan folyamatosan alkalmazkodniuk kell a változó piaci realitásokhoz. A marihuána legalizálása 23 amerikai államban és a többi államban a legalizálás felé tett fokozatos lépések egyszerűen veszteségessé tették a kartellek számára a termelést. Miért venné meg a kábítószert egy utcai dílertől, ha megveheti egy gyógyszertárban is? Ezért az erre szakosodott drogcsoportok új rést kezdtek keresni az iparágban.
Az amerikai-mexikói határon 2021-ben elfogott marihuána mennyisége közel 300%-kal csökken 2020-hoz képest, ami a feketepiaci termelés csökkenését is tükrözi. Ugyanakkor a határon a fentanil mennyisége több mint 700%-kal nőtt - ez az ijesztő tendencia.
Csak 2022 októbere és 2023 márciusa között több mint 6000 kilogramm fentanilt tartóztattak fel az amerikai-mexikói határon - ez amennyiség elegendő lenne Amerika teljes lakosságának megölésére.
Ipari tendenciák
A kábítószer-kartelleknek a szokásos vállalkozásokhoz hasonlóan folyamatosan alkalmazkodniuk kell a változó piaci realitásokhoz. A marihuána legalizálása 23 amerikai államban és a többi államban a legalizálás felé tett fokozatos lépések egyszerűen veszteségessé tették a kartellek számára a termelést. Miért venné meg a kábítószert egy utcai dílertől, ha megveheti egy gyógyszertárban is? Ezért az erre szakosodott drogcsoportok új rést kezdtek keresni az iparágban.
Az amerikai-mexikói határon 2021-ben elfogott marihuána mennyisége közel 300%-kal csökken 2020-hoz képest, ami a feketepiaci termelés csökkenését is tükrözi. Ugyanakkor a határon a fentanil mennyisége több mint 700%-kal nőtt - ez az ijesztő tendencia.
Csak 2022 októbere és 2023 márciusa között több mint 6000 kilogramm fentanilt tartóztattak fel az amerikai-mexikói határon - ez amennyiség elegendő lenne Amerika teljes lakosságának megölésére.
A fentanil a morfiumhoz hasonló tulajdonságokkal rendelkező, de körülbelül 100-szor erősebb szintetikus opioid. Akkor miért fordultak hozzá a kartellek?
A termelésben minden vállalkozás célja a költségek minimalizálása, és ez alól a kartellek sem kivételek. A kokain vagy a heroin előállításához farmokra és nagy laboratóriumokra van szükség, amelyek nagy beruházásokat igényelnek. A fentanilt egyszerűbb és olcsóbb előállítani.
A kartelleknek átlagosan 10 centbe kerül egy tabletta fentanil előállítása, míg a kiskereskedelmi ár a kereskedőknél akár 10 dollár is lehet az Egyesült Államokban és 60-80 dollár más országokban. Az akár 80 000%-os felár nem segíthet, de vonzza a gyártókat.
Afentanil növekvő népszerűségét jól magyarázza a "tiltás vastörvénye". E törvény szerint az illegális termékek általában erősödnek. Idővel egyre erősebbé válnak, így könnyebbé válik a határokon átcsempészésük és értékesítésük, mivel ugyanannak a hatásnak az eléréséhez kisebb adag anyagra van szükség, amit a bűnüldöző szervek nehezebben tudnak kiszűrni.
Ezt a jelenséget először az Egyesült Államokban dokumentálták a szesztilalom idején, amikor az emberek elkezdtek átállni az erősebb alkoholtartalmú italokra. Ez volt az oka annak is, hogy a kartellek a könnyű drogok gyártásáról a nagy hatású fentanilra kezdtek áttérni.
A termelésben minden vállalkozás célja a költségek minimalizálása, és ez alól a kartellek sem kivételek. A kokain vagy a heroin előállításához farmokra és nagy laboratóriumokra van szükség, amelyek nagy beruházásokat igényelnek. A fentanilt egyszerűbb és olcsóbb előállítani.
A kartelleknek átlagosan 10 centbe kerül egy tabletta fentanil előállítása, míg a kiskereskedelmi ár a kereskedőknél akár 10 dollár is lehet az Egyesült Államokban és 60-80 dollár más országokban. Az akár 80 000%-os felár nem segíthet, de vonzza a gyártókat.
Afentanil növekvő népszerűségét jól magyarázza a "tiltás vastörvénye". E törvény szerint az illegális termékek általában erősödnek. Idővel egyre erősebbé válnak, így könnyebbé válik a határokon átcsempészésük és értékesítésük, mivel ugyanannak a hatásnak az eléréséhez kisebb adag anyagra van szükség, amit a bűnüldöző szervek nehezebben tudnak kiszűrni.
Ezt a jelenséget először az Egyesült Államokban dokumentálták a szesztilalom idején, amikor az emberek elkezdtek átállni az erősebb alkoholtartalmú italokra. Ez volt az oka annak is, hogy a kartellek a könnyű drogok gyártásáról a nagy hatású fentanilra kezdtek áttérni.
Ugyanebből az okból kifolyólag egyre népszerűbb a felhasználók körében is. Az adagolás módja is szerepet játszik: a marihuánával vagy a kokainnal ellentétben a fentanil szinte teljes egészében tabletta formájában van jelen. Sokkal fontosabb azonban a potencia, amellyel függőséget okoz. Afentanil körülbelül 50-szer erősebb, mint a heroin, ami azt jelenti, hogy már egy rendkívül kis adag is nemcsak erősen függőséget okozhat , hanemrendkívül veszélyes is lehet.
A fentanilt, mivel olcsó az előállítása és a potencia, gyakran más drogokkal hígítják, így sok felhasználó tudtán kívül vált át rá.
Afentanil illegális előállítása és használata évente több százezer halálesetet okoz. A túladagolásos halálesetek számát tekintve már régóta megelőzi az összes többi kábítószert, megelőzve a kokaint, a heroint és a metadont együttvéve.
A fentanilt, mivel olcsó az előállítása és a potencia, gyakran más drogokkal hígítják, így sok felhasználó tudtán kívül vált át rá.
Afentanil illegális előállítása és használata évente több százezer halálesetet okoz. A túladagolásos halálesetek számát tekintve már régóta megelőzi az összes többi kábítószert, megelőzve a kokaint, a heroint és a metadont együttvéve.
A fentaniljárvány teljes körű humanitárius válság, amelynek súlyos következményei vannak a társadalomra nézve. Egyes régiókban, például San Franciscóban naponta többtucat ember hal meg miatta.
Aválság legsúlyosabb következménye a megsemmisült emberi életek, de gazdasági problémákat is okoz a társadalom számára. Egyes szakértők becslései szerint a fentanil terjesztése felelős az Egyesült Államokban a munkanélküliségtöbb mint 40%-áért, ami hatalmas veszteségeket okoz a gazdaságnak.
Ezek a munkanélküliek gazdaságilag nem hasznosak a társadalom számára, és nem keresnek munkát, miközben szociális juttatásokra és állami kifizetésekre tartanak igényt. Ha a kábítószerfüggő emberek dolgoznak, 50%-kal több fizetett betegszabadságot vesznek ki, ritkán maradnak ugyanazon a munkahelyen, és sokkal nagyobb valószínűséggel sérülnek meg vagy halnak meg a munkahelyükön.
Hogyan lehet "csődbe vinni" a kartelleket?
A "drogellenes háború" több mint 50 éve elég idő ahhoz, hogy levonjunk egy kiábrándító következtetést: a háború nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
A kartellek továbbra is virágoznak, és egyre hatékonyabb módszereket találnak a piacra jutáshoz, a túladagolásos halálesetek száma pedig minden rekordot megdönt. Mindezannak ellenére, hogy az USA költségvetése több mint 1 billió dollártköltött a "háborúra".
De ha a kábítószer-kínálat megsemmisítését célzó szigorú politika nem hatékony, van-e más mód a kábítószer elleni küzdelemre?
Aválság legsúlyosabb következménye a megsemmisült emberi életek, de gazdasági problémákat is okoz a társadalom számára. Egyes szakértők becslései szerint a fentanil terjesztése felelős az Egyesült Államokban a munkanélküliségtöbb mint 40%-áért, ami hatalmas veszteségeket okoz a gazdaságnak.
Ezek a munkanélküliek gazdaságilag nem hasznosak a társadalom számára, és nem keresnek munkát, miközben szociális juttatásokra és állami kifizetésekre tartanak igényt. Ha a kábítószerfüggő emberek dolgoznak, 50%-kal több fizetett betegszabadságot vesznek ki, ritkán maradnak ugyanazon a munkahelyen, és sokkal nagyobb valószínűséggel sérülnek meg vagy halnak meg a munkahelyükön.
Hogyan lehet "csődbe vinni" a kartelleket?
A "drogellenes háború" több mint 50 éve elég idő ahhoz, hogy levonjunk egy kiábrándító következtetést: a háború nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
A kartellek továbbra is virágoznak, és egyre hatékonyabb módszereket találnak a piacra jutáshoz, a túladagolásos halálesetek száma pedig minden rekordot megdönt. Mindezannak ellenére, hogy az USA költségvetése több mint 1 billió dollártköltött a "háborúra".
De ha a kábítószer-kínálat megsemmisítését célzó szigorú politika nem hatékony, van-e más mód a kábítószer elleni küzdelemre?
Az 1980-as években Svájcban súlyos heroinválság volt, ami a bűnözés, a HIV és a túladagolásos halálesetek számának növekedéséhez vezetett. A svájci hatóságok nem folyamodtak kemény ellenőrzési módszerekhez, hanem "négy pilléres politikát"vezettek be: megelőzés, kezelés, ártalomcsökkentés és csak ezután büntetés.
Az ország speciális elosztó pontokat nyitott, ahol a súlyos drogfüggők orvosi felügyelet mellett kiváló minőségű kábítószereket, steril tűket és injekciókat kapnak. A szociális munkások segítenek nekik lakhatást találni és egyéb problémákat megoldani. A kábítószerfüggők több mint kétharmada új munkát talál: többé nem kell aggódniuk az adag megtalálása miatt, és a szokásos rutinjukra koncentrálhatnak.
A svájci Négy pillér politikájának köszönhetően a 20. század vége óta évente 82%-kal csökkent azelső alkalommal kábítószert kipróbálók száma , hétszeresére csökkent a HIV-fertőzöttek száma , és háromszorosára csökkent atúladagolásos halálesetek száma .
Vannak tehátpuhább módszerek a küzdelemre anélkül, hogy a bűnözés növekedne, és anélkül, hogy dollárbilliókat költenénk egy elérhetetlen cél elérésére. A kábítószer elleni harc évtizedek óta tartó eredménytelen módszerei után itt az ideje, hogy optimalizáljuk a globális drogpolitikát. A probléma tudatosítása lehet az első lépés. Amár kibontakozott fentanil-válságról itt olvashat bővebben.
Az ország speciális elosztó pontokat nyitott, ahol a súlyos drogfüggők orvosi felügyelet mellett kiváló minőségű kábítószereket, steril tűket és injekciókat kapnak. A szociális munkások segítenek nekik lakhatást találni és egyéb problémákat megoldani. A kábítószerfüggők több mint kétharmada új munkát talál: többé nem kell aggódniuk az adag megtalálása miatt, és a szokásos rutinjukra koncentrálhatnak.
A svájci Négy pillér politikájának köszönhetően a 20. század vége óta évente 82%-kal csökkent azelső alkalommal kábítószert kipróbálók száma , hétszeresére csökkent a HIV-fertőzöttek száma , és háromszorosára csökkent atúladagolásos halálesetek száma .
Vannak tehátpuhább módszerek a küzdelemre anélkül, hogy a bűnözés növekedne, és anélkül, hogy dollárbilliókat költenénk egy elérhetetlen cél elérésére. A kábítószer elleni harc évtizedek óta tartó eredménytelen módszerei után itt az ideje, hogy optimalizáljuk a globális drogpolitikát. A probléma tudatosítása lehet az első lépés. Amár kibontakozott fentanil-válságról itt olvashat bővebben.