A kábítószer-politikával foglalkozó globális bizottság nemrégiben tette közzé a világ kábítószer-problémájáról szóló legújabb jelentését. A jelentés felvázolja a közfelfogást, és felszólít a pszichoaktív anyagokkal és az azokat használó emberekkel kapcsolatos mítoszok eloszlatására, mivel a negatív hozzáállás és az irracionális félelem elhomályosítja az átlagpolgárok és a hatalmon lévők tudatát, amikor egy hatékony és humánus politikai program kidolgozásáról van szó ezen a területen.
Adrogfóbia és a hozzá kapcsolódó előítéletek nagyrészt felelősek azért, hogy ma világszerte a drogpolitika uralkodó modellje a prohibitionizmus, azaz a rendőri tiltás. Ahelyzet javítása és a kábítószer-fogyasztás ártalmainak csökkentése érdekében pedig ezt a hozzáállást meg kell változtatni.
A Bizottság tagjai neves közéleti értelmiségiek, tizenkét korábbi államfő, az ENSZ egy korábbi főtitkára és három Nobel-békedíjas. Immártizenharmadik éve hívja fel a figyelmet arra, hogy az elmúlt több mint ötven év "drogellenes" politikája teljes kudarcot vallott, hiszen egyetlen célját sem sikerült elérni, arról nem is beszélve, hogy ezek a célok önmagukban is rengeteg kérdést vetnek fel.
Adrogfóbia és a hozzá kapcsolódó előítéletek nagyrészt felelősek azért, hogy ma világszerte a drogpolitika uralkodó modellje a prohibitionizmus, azaz a rendőri tiltás. Ahelyzet javítása és a kábítószer-fogyasztás ártalmainak csökkentése érdekében pedig ezt a hozzáállást meg kell változtatni.
A Bizottság tagjai neves közéleti értelmiségiek, tizenkét korábbi államfő, az ENSZ egy korábbi főtitkára és három Nobel-békedíjas. Immártizenharmadik éve hívja fel a figyelmet arra, hogy az elmúlt több mint ötven év "drogellenes" politikája teljes kudarcot vallott, hiszen egyetlen célját sem sikerült elérni, arról nem is beszélve, hogy ezek a célok önmagukban is rengeteg kérdést vetnek fel.
A fő cél egy drogmentes világ. Az ott élő emberek teljes kapitalista harmóniában, önmagukkal, mindenféle szerek segítsége nélkül élvezik létüket, a javak és a családi értékek korlátlan fogyasztását.
A Bizottság tagjai felhívják a figyelmünket arra, hogy ez a cél nemcsak elérhetetlen (ezt senki épeszű ember nem tagadja), hanem eredendően rossz is.
A kábítószerek, pontosabban a pszichoaktív anyagok évszázadok óta kísérik az embert; segítettek őseinknek abban, hogy megismerjék önmagukat és az őket körülvevő világot, megbirkózzanak a fájdalommal és a fáradtsággal, kommunikáljanak, elfelejtsék a haragot és szexeljenek.
Egyes hipotézisek szerint, mint például a hírhedt Terence McKenna elmélet, az ilyen anyagok (konkrétan a pszilocibin gomba) kulcsszerepet játszottak a felegyenesedett ember érző emberré válásában. Hogy ez igaz-e vagy sem, még mindig nehéz igazolni, de kétségtelen, hogy a történelem során az emberek tanulmányozták a drogok tulajdonságait, gondosan rendszerezték azokat, és tudásukat nemzedékről nemzedékre adták át.
Ily módon ezek az anyagok fontos helyet foglaltak el az emberi kultúrában. Egyes világ- vagy hangulatjavító növényeket rituális, vallási és szertartási célokra használtak.
A Bizottság tagjai felhívják a figyelmünket arra, hogy ez a cél nemcsak elérhetetlen (ezt senki épeszű ember nem tagadja), hanem eredendően rossz is.
A kábítószerek, pontosabban a pszichoaktív anyagok évszázadok óta kísérik az embert; segítettek őseinknek abban, hogy megismerjék önmagukat és az őket körülvevő világot, megbirkózzanak a fájdalommal és a fáradtsággal, kommunikáljanak, elfelejtsék a haragot és szexeljenek.
Egyes hipotézisek szerint, mint például a hírhedt Terence McKenna elmélet, az ilyen anyagok (konkrétan a pszilocibin gomba) kulcsszerepet játszottak a felegyenesedett ember érző emberré válásában. Hogy ez igaz-e vagy sem, még mindig nehéz igazolni, de kétségtelen, hogy a történelem során az emberek tanulmányozták a drogok tulajdonságait, gondosan rendszerezték azokat, és tudásukat nemzedékről nemzedékre adták át.
Ily módon ezek az anyagok fontos helyet foglaltak el az emberi kultúrában. Egyes világ- vagy hangulatjavító növényeket rituális, vallási és szertartási célokra használtak.
A különböző anyagok "leküzdésére" tett kísérletek szintén régóta léteznek. Sok hibát követtek el a társadalmi interakciók globális átalakulása miatt. Így a modernitás kezdete, a világ átrendeződése az új kontinensek európaiak általi felfedezése után, a kereskedelmi kapcsolatok bővülése - mindez azt eredményezte, hogy egyes, bizonyos régiók számára hagyományos anyagok "átvándoroltak" más országokba, ahol újdonságnak számítottak.
Az ilyen kölcsönzéseket félelmek és jogalkotási túlkapások kísérték. Például a kávé és a dohány számos európai országban negatívan jellemezték: valahol nagy lelkesedéssel, valahol gyanakvással fogadták ezeket az újdonságokat, néha olyan erősen, hogy még be is próbálták betiltani őket.
A Kolumbusz által 1493-ban Amerikából behozott dohány hamarosan egész Európában terjedni kezdett, de nem mindenhol volt a folyamat ellenőrzés alatt. Az Oszmán Birodalomban például, ahol a dohány a 16. században jelent meg, és gyógyszerként használták, 1633-ban megváltozott a hozzáállás, és IV. Murád szultán halálbüntetést vezetett be a dohányzásért. A tilalom azonban itt is hatástalannak bizonyult, és a következő uralkodó hatályon kívül helyezte, aki ehelyett a dohánykereskedelmet kezdte megadóztatni.
Az ilyen kölcsönzéseket félelmek és jogalkotási túlkapások kísérték. Például a kávé és a dohány számos európai országban negatívan jellemezték: valahol nagy lelkesedéssel, valahol gyanakvással fogadták ezeket az újdonságokat, néha olyan erősen, hogy még be is próbálták betiltani őket.
A Kolumbusz által 1493-ban Amerikából behozott dohány hamarosan egész Európában terjedni kezdett, de nem mindenhol volt a folyamat ellenőrzés alatt. Az Oszmán Birodalomban például, ahol a dohány a 16. században jelent meg, és gyógyszerként használták, 1633-ban megváltozott a hozzáállás, és IV. Murád szultán halálbüntetést vezetett be a dohányzásért. A tilalom azonban itt is hatástalannak bizonyult, és a következő uralkodó hatályon kívül helyezte, aki ehelyett a dohánykereskedelmet kezdte megadóztatni.
Az Egyesült Államokban az első törvények számos más anyagot is betiltottak - az 1914-es Harrison-törvény például kriminalizálta az ópiátokat és a kokaint, amelyek használata akkoriban széles körben elterjedt volt. Így 1971-ben Richard Nixon elnök a korszakot "a kábítószerek elleni háborúnak" nevezte.
A 20. század elején egy olyan propagandakampány is elkezdődött, amelynek célja a társadalomban a kábítószer-ellenes hisztéria felkeltése volt, és e paranoia erősödő hullámaira támaszkodva új gazdasági és politikai források bevonása a kábítószer-ellenes apparátus fenntartásához.
A drogellenes propagandagépezet, amely az Egyesült Államokban már az 1930-as években beindította lendkerekét, létrehozta a ma uralkodó sztereotípiákat, előítéleteket és félelmeket, amelyek a mai napig nem vesztették el hatalmukat a tudatunk felett.
Ennek a propagandának az atyja Harry Anslinger volt , az az ember, aki elérte az amerikai Szövetségi Kábítószerügyi Hivatal létrehozását, szó szerint a semmiből. Az ő politikai eszköze a nyílt rasszizmusra épülő droghisztéria volt. Az egyes szerek elleni harc már az idegengyűlöleten alapult. Anslinger stratégiája több híres idézetéből is kitűnik.
A 20. század elején egy olyan propagandakampány is elkezdődött, amelynek célja a társadalomban a kábítószer-ellenes hisztéria felkeltése volt, és e paranoia erősödő hullámaira támaszkodva új gazdasági és politikai források bevonása a kábítószer-ellenes apparátus fenntartásához.
A drogellenes propagandagépezet, amely az Egyesült Államokban már az 1930-as években beindította lendkerekét, létrehozta a ma uralkodó sztereotípiákat, előítéleteket és félelmeket, amelyek a mai napig nem vesztették el hatalmukat a tudatunk felett.
Ennek a propagandának az atyja Harry Anslinger volt , az az ember, aki elérte az amerikai Szövetségi Kábítószerügyi Hivatal létrehozását, szó szerint a semmiből. Az ő politikai eszköze a nyílt rasszizmusra épülő droghisztéria volt. Az egyes szerek elleni harc már az idegengyűlöleten alapult. Anslinger stratégiája több híres idézetéből is kitűnik.
"AzEgyesült Államokban összesen 100 000 marihuánafogyasztó van, és a legtöbbjük néger, spanyolajkú, filippínó és showman. Sátáni zenéjük, a jazz és a swing a marihuána fogyasztás eredménye. Ugyanez a marihuána készteti a fehér nőket arra, hogy szexuális intimitást keressenek négerekkel, showmanekkel és másokkal. A fű miatt a fekete férfiak azt hiszik, hogy olyan jók, mint a fehérek. Amarihuána betiltásának fő oka a degenerált fajokra gyakorolt hatása".
Akkoriban lehetetlen lett volna Anslingernek a fű elleni harchoz szükséges jelentős összegeket megszerezni anélkül, hogy agresszíven propagálta volna a szörnyű drog emberre gyakorolt hatásairól szóló borzalmas mítoszokat: a nőkből féktelen kurvákat, a férfiakból pedig gyilkosokat és erőszaktevőket csinál.
Az őrült kampány kezdeményezője azonban elérte, amit akart, és megszerezte a pénzt a Bureau létrehozásához. Egyre több költségvetési forrást kezdtek elkülöníteni a "veszélyes drogok" elleni küzdelemre. A hisztéria kezdett átterjedni más országokra is.
Ahuszadik század elejéig az anyagok betiltására és szabályozására irányuló kísérletek inkább helyi szinten történtek, de már 1912-ben az első hágai Nemzetközi Ópiumkonferencia egyezményt írt alá a morfium, a kokain és származékaik előállításának és kereskedelmének ellenőrzésére.
A második világháború után, egy újabb viharos globális átalakulás korában, a nemzetközi kapcsolatokban is, az államok úgy döntöttek, hogy megerősítik ezeket az intézkedéseket. Az 1961-es Egységes Kábítószerügyi Egyezmény megszilárdította a világ kábítószer-politikájának ma is hatályos rendszerét. AGlobális Bizottság jelentése megjegyzi, hogy ennek az egyezménynek a szövege hisztérikusan színezett nyelvezetet használ, ami egyedülálló eset a világjogban.
Az őrült kampány kezdeményezője azonban elérte, amit akart, és megszerezte a pénzt a Bureau létrehozásához. Egyre több költségvetési forrást kezdtek elkülöníteni a "veszélyes drogok" elleni küzdelemre. A hisztéria kezdett átterjedni más országokra is.
Ahuszadik század elejéig az anyagok betiltására és szabályozására irányuló kísérletek inkább helyi szinten történtek, de már 1912-ben az első hágai Nemzetközi Ópiumkonferencia egyezményt írt alá a morfium, a kokain és származékaik előállításának és kereskedelmének ellenőrzésére.
A második világháború után, egy újabb viharos globális átalakulás korában, a nemzetközi kapcsolatokban is, az államok úgy döntöttek, hogy megerősítik ezeket az intézkedéseket. Az 1961-es Egységes Kábítószerügyi Egyezmény megszilárdította a világ kábítószer-politikájának ma is hatályos rendszerét. AGlobális Bizottság jelentése megjegyzi, hogy ennek az egyezménynek a szövege hisztérikusan színezett nyelvezetet használ, ami egyedülálló eset a világjogban.
Az 1961-es Egységes Egyezmény például "súlyos rossznak" nevezi az illegális drogoktól való függőséget - ilyen meghatározást egyetlen más nemzetközi okmányban sem találunk, legyen szó akár a népirtásról, a rabszolgaságról, az apartheidről, a kínzásról vagy a nukleáris fegyverek elterjedéséről szóló megállapodásokról.
Anslinger és más, a drogfóbiával spekuláló és egyúttal azt felfújó "nép szolgái" tapasztalatai nagyon sikeresek voltak: a politikusok belátták, hogy az olyan "súlyos gonoszok" elleni háború, mint a fehér por és a zöld fű, a választási nézettségért folytatott küzdelemben mindenki nyer. Egészen a közelmúltig az olyan képtelen szlogenek kiabálása, mint a "A drogok gonoszak!", elengedhetetlen volt mindazok repertoárjában, akik hatalomra akartak jutni, és meg akarták nyerni a hiszékeny és rémült szavazók szívét.
Ugyanakkor a szakértők az utóbbi időben elkezdték felhívni a közvélemény figyelmét arra, hogy az anyagok státuszának ("legalizált/tiltott") szinte semmi köze ahhoz, hogy milyen mértékű egészségkárosodást okozhatnak.
Az Egyesült Királyságban dolgozó David Nutt professzor szerint például az egyik legveszélyesebb drog fiziológiai hatásait és a társadalmi viselkedésre gyakorolt hatását tekintve az alkohol, "amely több embert öl meg, mint a malária, az agyhártyagyulladás, a tuberkulózis és a dengue-láz együttvéve", mégis legális a legtöbb országban.
2009-ben David Nutt közzétette a káros anyagok híres rangsorát, amely nagyszámú tudományos adat elemzésén alapul. A Globális Bizottság jelentése tartalmaz egy táblázatot, amely bemutatja ezeket az eredményeket, és egyértelműen bizonyítja, hogy az anyagok fogyasztásának és kereskedelmének nemzetközi szabályozásának szintje teljesen véletlenszerű, és semmiféle összefüggésben nincs a potenciális ártalmukkal.
Anslinger és más, a drogfóbiával spekuláló és egyúttal azt felfújó "nép szolgái" tapasztalatai nagyon sikeresek voltak: a politikusok belátták, hogy az olyan "súlyos gonoszok" elleni háború, mint a fehér por és a zöld fű, a választási nézettségért folytatott küzdelemben mindenki nyer. Egészen a közelmúltig az olyan képtelen szlogenek kiabálása, mint a "A drogok gonoszak!", elengedhetetlen volt mindazok repertoárjában, akik hatalomra akartak jutni, és meg akarták nyerni a hiszékeny és rémült szavazók szívét.
Ugyanakkor a szakértők az utóbbi időben elkezdték felhívni a közvélemény figyelmét arra, hogy az anyagok státuszának ("legalizált/tiltott") szinte semmi köze ahhoz, hogy milyen mértékű egészségkárosodást okozhatnak.
Az Egyesült Királyságban dolgozó David Nutt professzor szerint például az egyik legveszélyesebb drog fiziológiai hatásait és a társadalmi viselkedésre gyakorolt hatását tekintve az alkohol, "amely több embert öl meg, mint a malária, az agyhártyagyulladás, a tuberkulózis és a dengue-láz együttvéve", mégis legális a legtöbb országban.
2009-ben David Nutt közzétette a káros anyagok híres rangsorát, amely nagyszámú tudományos adat elemzésén alapul. A Globális Bizottság jelentése tartalmaz egy táblázatot, amely bemutatja ezeket az eredményeket, és egyértelműen bizonyítja, hogy az anyagok fogyasztásának és kereskedelmének nemzetközi szabályozásának szintje teljesen véletlenszerű, és semmiféle összefüggésben nincs a potenciális ártalmukkal.
ABizottság véleménye szerint ez az egyik fő probléma, amely bizonyítja a hatástalan és embertelen drogpolitikák felülvizsgálatának szükségességét.
Amíg az emberek nem kezdenek el kritikusan gondolkodni irracionális félelmeikről - amíg a "szerekről" és az azokat használókról szóló vitát nem tisztítják meg az 1930-as évek hisztérikus örökségétől - addig nem folytathatunk felnőtt és komoly beszélgetést a különböző alternatívákról ezen a területen.
Ezek közé tartozik a kábítószer-fogyasztás és -birtoklás dekriminalizálása és a kábítószerek legalizálása, vagyis a kábítószerpiacok feletti ellenőrzés átadása a bűnözői csoportoktól az államnak.
A biztosok különös figyelmet fordítanak arra, hogy milyen nyelvezetet használunk a probléma megvitatására, mert a nyelv határozza meg gondolkodásunkat és a valóság érzékelését. Nem is olyan régen a kábítószer-fogyasztó embereket "állatoknak", "zombiknak", "szarháziaknak" és más kifejezéseknek nevezték - és ez volt a társadalmi norma.
Az ilyen lexikális választást tevők fő célja és szándéka nyilvánvalóan a "drogosok" dehumanizálása, a róluk alkotott negatív közvélemény fenntartása. Következésképpen meg lehet őket ölni (vegyünk legalább olyan szörnyű atavisztikát, mint a kábítószer-bűncselekményekért számos országban kiszabott halálbüntetés, vagy a Fülöp-szigeteki szörnyű helyzet, amikor Duterte elnök felhívására mintegy 14 000 illegális szerek fogyasztásával gyanúsított embert öltek meg tárgyalás nélkül), megkínozni, elrabolni és "rehabilitációs" központokban tartani.
Lehet tévériportokat készíteni bordélyházak lefoglalásáról, amelyekben néha félmeztelen nőket mutatnak beleegyezésük nélkül stb.
Amíg az emberek nem kezdenek el kritikusan gondolkodni irracionális félelmeikről - amíg a "szerekről" és az azokat használókról szóló vitát nem tisztítják meg az 1930-as évek hisztérikus örökségétől - addig nem folytathatunk felnőtt és komoly beszélgetést a különböző alternatívákról ezen a területen.
Ezek közé tartozik a kábítószer-fogyasztás és -birtoklás dekriminalizálása és a kábítószerek legalizálása, vagyis a kábítószerpiacok feletti ellenőrzés átadása a bűnözői csoportoktól az államnak.
A biztosok különös figyelmet fordítanak arra, hogy milyen nyelvezetet használunk a probléma megvitatására, mert a nyelv határozza meg gondolkodásunkat és a valóság érzékelését. Nem is olyan régen a kábítószer-fogyasztó embereket "állatoknak", "zombiknak", "szarháziaknak" és más kifejezéseknek nevezték - és ez volt a társadalmi norma.
Az ilyen lexikális választást tevők fő célja és szándéka nyilvánvalóan a "drogosok" dehumanizálása, a róluk alkotott negatív közvélemény fenntartása. Következésképpen meg lehet őket ölni (vegyünk legalább olyan szörnyű atavisztikát, mint a kábítószer-bűncselekményekért számos országban kiszabott halálbüntetés, vagy a Fülöp-szigeteki szörnyű helyzet, amikor Duterte elnök felhívására mintegy 14 000 illegális szerek fogyasztásával gyanúsított embert öltek meg tárgyalás nélkül), megkínozni, elrabolni és "rehabilitációs" központokban tartani.
Lehet tévériportokat készíteni bordélyházak lefoglalásáról, amelyekben néha félmeztelen nőket mutatnak beleegyezésük nélkül stb.
A biztosok azt javasolják, hogy mi, és különösen a média és a politikusok legyünk óvatosak a nyelvhasználattal kapcsolatban.
Ha a "drogfüggő" szót már évek óta nem használják tisztességes emberek, a Bizottság azt javasolja, hogy menjünk tovább, és hagyjuk el a "droghasználó" kifejezést, és helyettesítsük azt a "droghasználó személy" kifejezéssel, ahol mind szintaktikailag, mind szemantikailag a "személy" a fő szó.
A jelentés arra is felhívja a figyelmet, hogy a megbélyegző nyelvezet magukat a droghasználókat is érinti, és különösen azokat, akik függnek tőlük. A társadalom által rájuk rótt "stigmára" fixálódva megszűnnek hinni saját erejükben, elkezdik magukat semminek, a drogok "rabszolgáinak" tekinteni, és így elveszítik az erejüket, hogy elérjék céljaikat, és mindenekelőtt nem hajlandók semmilyen intézkedést tenni a drogfüggőségtől való megszabadulás érdekében.
Az eredmény egy ördögi kör: azzal, hogy felszólítják a társadalmat, hogy tanúsítson "zéró toleranciát" a "drogfüggőkkel" szemben, és ne tekintse őket embernek, amíg "le nem győzik""káros szenvedélyüket", maguk is olyan környezetet teremtenek, amelyben sokkal nehezebb erőt gyűjteni, segítséget kérni és változtatni valamin.
Ha a "drogfüggő" szót már évek óta nem használják tisztességes emberek, a Bizottság azt javasolja, hogy menjünk tovább, és hagyjuk el a "droghasználó" kifejezést, és helyettesítsük azt a "droghasználó személy" kifejezéssel, ahol mind szintaktikailag, mind szemantikailag a "személy" a fő szó.
A jelentés arra is felhívja a figyelmet, hogy a megbélyegző nyelvezet magukat a droghasználókat is érinti, és különösen azokat, akik függnek tőlük. A társadalom által rájuk rótt "stigmára" fixálódva megszűnnek hinni saját erejükben, elkezdik magukat semminek, a drogok "rabszolgáinak" tekinteni, és így elveszítik az erejüket, hogy elérjék céljaikat, és mindenekelőtt nem hajlandók semmilyen intézkedést tenni a drogfüggőségtől való megszabadulás érdekében.
Az eredmény egy ördögi kör: azzal, hogy felszólítják a társadalmat, hogy tanúsítson "zéró toleranciát" a "drogfüggőkkel" szemben, és ne tekintse őket embernek, amíg "le nem győzik""káros szenvedélyüket", maguk is olyan környezetet teremtenek, amelyben sokkal nehezebb erőt gyűjteni, segítséget kérni és változtatni valamin.
Amíg a közvélemény hozzáállása ehhez a problémához nem változik, addig nem fogunk tudni változtatni a drogpolitikán. Pedig nagyon szeretnénk változtatni rajta, hogy az anyagokkal való együttélésünk ismét békés és produktív legyen, és a piac ellenőrzése a drogmaffia kezéből az államok kezébe kerüljön.
A kábítószer elleni gyilkos és értelmetlen "háborút" meg kell szüntetni, és meg kell keresni a szabályozás módját, tudományos bizonyítékokra és józan észre alapozva, ahelyett, hogy hisztériának és politikai manipulációnak engednénk. Mindennek megvan a maga helye és ideje, és nyugodtan kijelenthetjük, hogy a drogokkal kapcsolatos mítoszok eloszlatásának helye és ideje itt és most van.
A kábítószer elleni gyilkos és értelmetlen "háborút" meg kell szüntetni, és meg kell keresni a szabályozás módját, tudományos bizonyítékokra és józan észre alapozva, ahelyett, hogy hisztériának és politikai manipulációnak engednénk. Mindennek megvan a maga helye és ideje, és nyugodtan kijelenthetjük, hogy a drogokkal kapcsolatos mítoszok eloszlatásának helye és ideje itt és most van.
Last edited:
