A kábítószerek és a drogpolitika 2018 óta heves viták tárgyát képezik a HIV terjedése, a kábítószerek emberi szellemi képességekre gyakorolt hatása, az elnyomó bűnügyi és rendőrségi rendszerek, a darknet és általában az internet, a hip-hop és az ifjúsági kultúra, valamint természetesen a foci és a sport kapcsán. És itt egy másik nézőpont: a feminizmus és a drogok. Úgy tűnhet, hogy ezek a fogalmak nem kapcsolódnak egymáshoz, de történelmükben, elméleti és politikai megközelítéseikben szorosan összefonódnak.
A feminizmus első hulláma
A 19. század végén és a 20. század elején a nőjogi mozgalom nagyon szorosan kapcsolódott a korabeli drogpolitikához, és aktívan beavatkozott a kábítószer-előállítás és -forgalmazás törvényi szabályozásának folyamataiba.
Számos kiemelkedő nőjogi aktivista (Susan B. Számos kiemelkedő nőjogi aktivista (Susan B. Anthony és Frances Willard az Egyesült Államokban, Lily May Atkinson és Kate Sheppard Új-Zélandon, Emilia Ratu Svédországban) is részt vett az önmegtartóztatást és az alkohol, a dohány és más pszichoaktív anyagok betiltását hirdető mértékletességi mozgalmakban.
A feminizmus első hulláma
A 19. század végén és a 20. század elején a nőjogi mozgalom nagyon szorosan kapcsolódott a korabeli drogpolitikához, és aktívan beavatkozott a kábítószer-előállítás és -forgalmazás törvényi szabályozásának folyamataiba.
Számos kiemelkedő nőjogi aktivista (Susan B. Számos kiemelkedő nőjogi aktivista (Susan B. Anthony és Frances Willard az Egyesült Államokban, Lily May Atkinson és Kate Sheppard Új-Zélandon, Emilia Ratu Svédországban) is részt vett az önmegtartóztatást és az alkohol, a dohány és más pszichoaktív anyagok betiltását hirdető mértékletességi mozgalmakban.
A feministák úgy vélték, hogy az alkoholfogyasztás a férfiak (házastársak és apák) nőkkel és gyerekekkel szembeni fizikai és érzelmi bántalmazásának oka.
További érveik: a piára való költekezés megterheli a költségvetést, ami negatívan hat a család jólétére. A mértéktelen ivás társadalmi rendellenességhez, kulturális és erkölcsi romláshoz vezet, és károsítja a nemzet egészségét és hírnevét.
Másrészt, ahogy egyes tanulmányok állították, az alkoholfogyasztás (az ópiumhoz vagy a dohányhoz hasonlóan) a patriarchátusban a nők közügyekben és politikában való legitim részvételének egyik területe volt. Háziasszonyként, anyaként, kenyérkeresőként és gondviselőként a nőknek (relatív és a magánszférára korlátozott) hatalmuk volt, és szakértői véleményt nyilváníthattak az egészséggel, gondozással, családdal, oktatással, erkölccsel, érzelmekkel és érzésekkel kapcsolatban.
A józanságért folytatott küzdelem, amelyet pontosan a nemzet egészségéért és jólétéért való aggódásként értelmeztek, lehetővé tette a női szakértelem nyilvánosságra hozatalát, és így legitimálta a nők bel- és nemzetközi politikában való részvételét.
A 19. század végén és a 20. század elején az ópium és más szerek kereskedelmével kapcsolatos kérdések nagy figyelmet kaptak a gyarmati és gyarmatellenes stratégiákban, és a női szervezetek aktívan részt vettek a hazai és nemzetközi drogpolitikában.
Az Egyesült Államokban 1873-ban alapított Women's Christian Temperance Union például a 20. század elejére már a világ 52 országában rendelkezett irodával. Küzdött a dohány és az alkohol betiltásáért és a nők politikai jogaiért.
További érveik: a piára való költekezés megterheli a költségvetést, ami negatívan hat a család jólétére. A mértéktelen ivás társadalmi rendellenességhez, kulturális és erkölcsi romláshoz vezet, és károsítja a nemzet egészségét és hírnevét.
Másrészt, ahogy egyes tanulmányok állították, az alkoholfogyasztás (az ópiumhoz vagy a dohányhoz hasonlóan) a patriarchátusban a nők közügyekben és politikában való legitim részvételének egyik területe volt. Háziasszonyként, anyaként, kenyérkeresőként és gondviselőként a nőknek (relatív és a magánszférára korlátozott) hatalmuk volt, és szakértői véleményt nyilváníthattak az egészséggel, gondozással, családdal, oktatással, erkölccsel, érzelmekkel és érzésekkel kapcsolatban.
A józanságért folytatott küzdelem, amelyet pontosan a nemzet egészségéért és jólétéért való aggódásként értelmeztek, lehetővé tette a női szakértelem nyilvánosságra hozatalát, és így legitimálta a nők bel- és nemzetközi politikában való részvételét.
A 19. század végén és a 20. század elején az ópium és más szerek kereskedelmével kapcsolatos kérdések nagy figyelmet kaptak a gyarmati és gyarmatellenes stratégiákban, és a női szervezetek aktívan részt vettek a hazai és nemzetközi drogpolitikában.
Az Egyesült Államokban 1873-ban alapított Women's Christian Temperance Union például a 20. század elejére már a világ 52 országában rendelkezett irodával. Küzdött a dohány és az alkohol betiltásáért és a nők politikai jogaiért.
Ráadásul a két "újságírói napirend" elválaszthatatlanul összekapcsolódott: úgy vélték, hogy a nők csak a teljes politikai jogok megszerzésével tudnak valóban hatékonyan foglalkozni a közerkölcs és az egészségügy kérdéseivel.
Christabel Pankhurst, Anglia egyik leghíresebb szüfrazsettje nagyjából ugyanígy érvelt, amikor azt írta, hogy a prostitúció (egy másik férfi bűn) felszámolásához a nőknek szavazati jogot kell adni.
Ez a retorika átható és politikailag hatékony volt. A drogproblémákkal és más társadalmi bajokkal foglalkozó női szervezeteket országosan és nemzetközileg is elismerték. Sikerült fontos szaktekintélyekké válniuk azokon a társadalmi területeken, amelyekkel foglalkoztak.
A józanságért és a mértékletességért küzdő női mozgalom nagyon erős volt.
Új-Zélandon például, a világon elsőként a nőknek szavazati jogot biztosító országban (1893-ban) a WCTU helyi fiókja volt a legbefolyásosabb és legnépesebb szüfrazsett szervezet.
Annemieke van Drens és Franziska de Haan holland feminista kortárs kutatók úgy vélik, hogy a társadalmi bajok ellen küzdő női szervezetek egy újfajta hatalmat találtak fel és vetettek be nemzeti és nemzetközi szinten - az úgynevezett "gondoskodó hatalmat".
Christabel Pankhurst, Anglia egyik leghíresebb szüfrazsettje nagyjából ugyanígy érvelt, amikor azt írta, hogy a prostitúció (egy másik férfi bűn) felszámolásához a nőknek szavazati jogot kell adni.
Ez a retorika átható és politikailag hatékony volt. A drogproblémákkal és más társadalmi bajokkal foglalkozó női szervezeteket országosan és nemzetközileg is elismerték. Sikerült fontos szaktekintélyekké válniuk azokon a társadalmi területeken, amelyekkel foglalkoztak.
A józanságért és a mértékletességért küzdő női mozgalom nagyon erős volt.
Új-Zélandon például, a világon elsőként a nőknek szavazati jogot biztosító országban (1893-ban) a WCTU helyi fiókja volt a legbefolyásosabb és legnépesebb szüfrazsett szervezet.
Annemieke van Drens és Franziska de Haan holland feminista kortárs kutatók úgy vélik, hogy a társadalmi bajok ellen küzdő női szervezetek egy újfajta hatalmat találtak fel és vetettek be nemzeti és nemzetközi szinten - az úgynevezett "gondoskodó hatalmat".
A feminizmus második hulláma
A feminista mozgalom második hullámának néhány nőjét a pszichoaktív szerek és használatuk problémája is érdekelte.
Az 1960-as és 1970-es évek az Egyesült Államokban a benzodiazepinek korszaka volt. Különösen népszerű volt a valium (diazepam), a szorongás, félelmek, alvászavarok, neurózisok, érzelmi feszültség és ingerlékenység esetén felírt nyugtató, de hosszú ideig szedve függőséget okoz. A váliumot azonban akkoriban viszonylag biztonságos gyógyszernek tartották, és az orvosok szívesen írták fel női betegeiknek (gyakran háziasszonyoknak).
Egyes jelentések szerint az Egyesült Államokban akkoriban a nők akár egyharmada is szedett benzodiazepint. A feministák a Váliumot a nők nyugtatójának nevezték. Szerintük a gyógyszer ilyen széles körű használata azt jelentette, hogy a nők kényelmetlen körülmények között voltak: otthonukba zárva, érzelmileg és fizikailag túlterheltek, fáradtak és stresszesek.
Nem csoda, hogy sokan közülük szorongástól, álmatlanságtól és ingerlékenységtől szenvednek. A nők egészségtelen állapotának oka a társadalom patriarchális berendezkedése, amely sérti és korlátozza jogaikat, aktivitásukat, nyugalmukat.
A válium azonban nem változtat a helyzeten - csak magát az elnyomást teszi láthatatlanná, és lehetővé teszi, hogy megbirkózzunk annak negatív hatásaival. A feministák a benzodiazepineket egyfajta hamis tudatossági gépezetnek tekintették, amely a patriarchátus fenntartásán dolgozik. Ezért a Válium forgalmazása a feminista kritika jelentős tárgyává vált.
A feminista mozgalom második hullámának néhány nőjét a pszichoaktív szerek és használatuk problémája is érdekelte.
Az 1960-as és 1970-es évek az Egyesült Államokban a benzodiazepinek korszaka volt. Különösen népszerű volt a valium (diazepam), a szorongás, félelmek, alvászavarok, neurózisok, érzelmi feszültség és ingerlékenység esetén felírt nyugtató, de hosszú ideig szedve függőséget okoz. A váliumot azonban akkoriban viszonylag biztonságos gyógyszernek tartották, és az orvosok szívesen írták fel női betegeiknek (gyakran háziasszonyoknak).
Egyes jelentések szerint az Egyesült Államokban akkoriban a nők akár egyharmada is szedett benzodiazepint. A feministák a Váliumot a nők nyugtatójának nevezték. Szerintük a gyógyszer ilyen széles körű használata azt jelentette, hogy a nők kényelmetlen körülmények között voltak: otthonukba zárva, érzelmileg és fizikailag túlterheltek, fáradtak és stresszesek.
Nem csoda, hogy sokan közülük szorongástól, álmatlanságtól és ingerlékenységtől szenvednek. A nők egészségtelen állapotának oka a társadalom patriarchális berendezkedése, amely sérti és korlátozza jogaikat, aktivitásukat, nyugalmukat.
A válium azonban nem változtat a helyzeten - csak magát az elnyomást teszi láthatatlanná, és lehetővé teszi, hogy megbirkózzunk annak negatív hatásaival. A feministák a benzodiazepineket egyfajta hamis tudatossági gépezetnek tekintették, amely a patriarchátus fenntartásán dolgozik. Ezért a Válium forgalmazása a feminista kritika jelentős tárgyává vált.
Ezzel szemben egyes feministák az illegális szereket potenciális szövetségeseknek tekintették a patriarchális ellenőrzés és a férfias értékek kulturális hegemóniája elleni küzdelemben. Andrea Dworkin, a második hullámú feminizmus egyik legismertebb és legradikálisabb képviselője, első könyvében, a Woman Hatingben (1974) azt írta, hogy a szerhasználat, a radikális politikai cselekvés és a nyílt szexualitás (Dworkin nem titkolta leszbikusságát) révén meg lehet szabadulni a patriarchális és polgári tudati attitűdöktől.
A nőket a középkori boszorkányokhoz kell hasonlítani, akik nemcsak a kábítószerek (fájdalomcsillapítók, hallucinogének, szerves amfetaminok) előállítását és fogyasztását ellenőrizték, hanem orgiák szervezésére és állattá válásra is használták őket.
Végül is az anyagok feletti ellenőrzés egyben a testiség, a tudat és a szexualitás feletti ellenőrzés is. Dworkin utópisztikus társadalmában azonban a kontroll (az elnyomó patriarchális tekintély szempontjából) teljesen megszűnik: az emberek szabadon szexelhetnek állatokkal, az idősek gyerekekkel, mindenki androgün lesz, és olyan pszichoaktív anyagokat szed, amilyeneket csak akar.
Dworkin azonban később újragondolta az ellenőrzéshez és a tiltáshoz való hozzáállását, és maga is feminista kampányt kezdett vezetni a pornográfia és a kereskedelmi szex ellen, a drogok témáját pedig már nem érintette.
De ellenfelei továbbfejlesztették.
A nőket a középkori boszorkányokhoz kell hasonlítani, akik nemcsak a kábítószerek (fájdalomcsillapítók, hallucinogének, szerves amfetaminok) előállítását és fogyasztását ellenőrizték, hanem orgiák szervezésére és állattá válásra is használták őket.
Végül is az anyagok feletti ellenőrzés egyben a testiség, a tudat és a szexualitás feletti ellenőrzés is. Dworkin utópisztikus társadalmában azonban a kontroll (az elnyomó patriarchális tekintély szempontjából) teljesen megszűnik: az emberek szabadon szexelhetnek állatokkal, az idősek gyerekekkel, mindenki androgün lesz, és olyan pszichoaktív anyagokat szed, amilyeneket csak akar.
Dworkin azonban később újragondolta az ellenőrzéshez és a tiltáshoz való hozzáállását, és maga is feminista kampányt kezdett vezetni a pornográfia és a kereskedelmi szex ellen, a drogok témáját pedig már nem érintette.
De ellenfelei továbbfejlesztették.
Annie Sprinkle például szexpozitív feminista, aki volt sztriptíztáncos, szexmunkás, pornószínésznő, pornográf magazin kiadója, író, rendező és még sok más. 1999-ben meghívták, hogy beszéljen egy konferencián a művészet kémiájáról, a hallucinogénekről és a kreativitásról. Az előadására készülve Sprinkle írt egy esszét arról, hogy a különböző pszichoaktív anyagok (LSD, pszilocibin gomba, meszkalin, MDMA, ketamin, ayahuasca stb.)használata hogyan alakította át a szexualitását.
Úgy vélte, hogy a kábítószereket szex közben nem annyira afrodiziákumként, mint inkább eszközként használja az ember saját tudatossága és érzékisége határainak kitágítására, valamint új tapasztalatok és ismeretek szerzésére a szexualitásáról, testiségéről és a partnerrel/partnerekkel való interakciókról.
Sprinkle egyetért azzal, hogy a szex biokémiai hatásai nagyban hasonlítanak a pszichoaktív anyagok szedésének hatásaihoz. Tehát a szex maga egyfajta drog, a drogok pedig hatással vannak a szexualitásra és a testiségre.
.
A feminizmus harmadik hulláma
A harmadik hullám feministáinak munkássága kiterjedten és termékenyen elemzi a tiltott szereket. A brit kiberfeminista Sadie Plante könyvet írt a drogokról mint titkos élvezetekről, az európai felvilágosodás fantáziájáról. Folyamatosan kiszorítja a drogokat, hogy aztán újra a kulturális és politikai diskurzus középpontjába kerüljenek. Avital Ronell amerikai tudós kidolgozta az irodalmi szövegek drogelemzésének koncepcióját.
Úgy vélte, hogy a kábítószereket szex közben nem annyira afrodiziákumként, mint inkább eszközként használja az ember saját tudatossága és érzékisége határainak kitágítására, valamint új tapasztalatok és ismeretek szerzésére a szexualitásáról, testiségéről és a partnerrel/partnerekkel való interakciókról.
Sprinkle egyetért azzal, hogy a szex biokémiai hatásai nagyban hasonlítanak a pszichoaktív anyagok szedésének hatásaihoz. Tehát a szex maga egyfajta drog, a drogok pedig hatással vannak a szexualitásra és a testiségre.
.
A feminizmus harmadik hulláma
A harmadik hullám feministáinak munkássága kiterjedten és termékenyen elemzi a tiltott szereket. A brit kiberfeminista Sadie Plante könyvet írt a drogokról mint titkos élvezetekről, az európai felvilágosodás fantáziájáról. Folyamatosan kiszorítja a drogokat, hogy aztán újra a kulturális és politikai diskurzus középpontjába kerüljenek. Avital Ronell amerikai tudós kidolgozta az irodalmi szövegek drogelemzésének koncepcióját.
Ő vezette be a "drogos lét" fogalmát is: ennek lényege, hogy nincs "józanság" mint olyan, és létezni elvileg annyit jelent, mint különböző drogok hatása alatt állni: anyagok, ideológiák, árucikkek, reklámképek, kommunikáció, technológia, szocialitás.
A drogokról és drogpolitikáról szóló számos queer és feminista tanulmány közül talán a leghíresebb Paul Preciado transznemű teoretikus Testo Junkie: Sex, drugs and biopolitics című könyve. Szerinte olyan társadalomban élünk, amelyben a politika és a hatalom összefonódik, és kémiai képletekben, hormonokban, biotechnológiában és pornográf képekben testesül meg.
Virtuális szex, plasztikai sebészet, géntechnológia, reprodukciós technológiák, nemi átalakítás, biomodifikáció, a bolygó éghajlatának ember okozta átalakítása...Egy kiberorganikus, mutáns világban élünk, ahol mindent szimbolikus és anyagi tárgyak segítségével konstruálnak és állítanak elő.
Maga a test, a nemiség és a szexualitás nem csupán a szociomateriális konstrukció tárgyai, hanem olyan taktikák, stratégiák és konfliktusok terepeivé válnak, amelyek az emancipáció és az új ellenőrzés vonalait rajzolják ki. Ennek megfelelően a fő politikai kérdés az, hogy kinek van hatalma az anyagáramlások ellenőrzésére és irányítására.
A drogokról és drogpolitikáról szóló számos queer és feminista tanulmány közül talán a leghíresebb Paul Preciado transznemű teoretikus Testo Junkie: Sex, drugs and biopolitics című könyve. Szerinte olyan társadalomban élünk, amelyben a politika és a hatalom összefonódik, és kémiai képletekben, hormonokban, biotechnológiában és pornográf képekben testesül meg.
Virtuális szex, plasztikai sebészet, géntechnológia, reprodukciós technológiák, nemi átalakítás, biomodifikáció, a bolygó éghajlatának ember okozta átalakítása...Egy kiberorganikus, mutáns világban élünk, ahol mindent szimbolikus és anyagi tárgyak segítségével konstruálnak és állítanak elő.
Maga a test, a nemiség és a szexualitás nem csupán a szociomateriális konstrukció tárgyai, hanem olyan taktikák, stratégiák és konfliktusok terepeivé válnak, amelyek az emancipáció és az új ellenőrzés vonalait rajzolják ki. Ennek megfelelően a fő politikai kérdés az, hogy kinek van hatalma az anyagáramlások ellenőrzésére és irányítására.
"Az alkohol, a dohány, a hasis, a kokain vagy a morfium, akárcsak az ösztrogének és az androgének, nem a valóság elől való menekülés szintetikus alagútjai, és nem is pusztán összekötők A és B pont között. Inkább a szubjektivizálás technológiái, a tudat mikrotechnológiái, kémiai protézisek, amelyekből az emberi felismerhetőség határainak meghatározására új módszerek születnek. A modern szubjektivitás az ember saját mámorának kezelése egy kémiailag káros környezetben."
- Paul Preciado. Testo Junkie: Sex drugs and biopolitics, The Feminist Press at CUNY, 2013.
Preciado a fent megfogalmazott kérdésre adott, részben gyakorlatias testi válaszként írta meg könyvét. Miközben a szövegen dolgozott, elkezdett a feketepiacon vásárolt tesztoszteront használni, amelynek hatását a kokain és az amfetamin utáni érzésekhez hasonlítja. A hormon nemcsak a szerző testiségét és szexualitását változtatja meg, hanem társadalmi-nemi státuszát is, a nemi identitások hivatalos bináris rendszerének renegátjává téve őt.
Az átmenet és a könyv megírása során Preciado mintegy a nőies és a férfias kategóriák között és azokon kívül helyezkedett el. Az is fontos, hogy ezt a folyamatot hivatalosan semmilyen módon nem regisztrálták.
Preciado ezzel a gesztussal a pszichoaktív anyagok kettős státuszát próbálja bemutatni a farmakopornográf társadalomban. Egyrészt a biopolitikai ellenőrzés mechanizmusaként működnek: a társadalmi intézmények megtilthatják vagy kényszeríthetik az egyént a pszichoaktív anyagok (hormonok és drogok, amelyek között nem mindig lehet meghúzni a határt) fogyasztására, attól függően, hogy mi szükséges a normalizáció működéséhez. Másrészt a hatalomért folytatott harcról kiderül, hogy egyben a különböző anyagokhoz való hozzáférés ellenőrzéséért folytatott harc is.
Az állam és a kapitalizmus igyekszik monopóliumát megalapozni ezen a területen, miközben a biohackerek, transzneműek, drogfogyasztók és a farmakopornó világ más lázadói különböző anyagokkal és technikákkal módosítják testüket, szexualitásukat, nemüket, tudatukat.
Azáltal próbálnak kitörni a domináns rend ellenőrzése alól, hogy felhasználják és újra kisajátítják annak eszközeit.
A kortárs feminizmus és a queer elmélet szituációsan elemzi a drogokat, nem önmagukban, hanem konkrét kontextusokban vizsgálva azok hatásait.
A pszichoaktív anyagok lehetnek a tudatosság és a szexualitás felfedezésének eszközei, a testiség és a nemi identitásátalakításának módja , de kontrollmechanizmusokként is működhetnek.
Összefoglalva, mint mindig: ez bonyolult - és a feminista drogelemzésben nincsenek egyszerű megoldások.
De ha két pirulát kínálnak, hogy válassz, vedd a queer-feministát.
Az állam és a kapitalizmus igyekszik monopóliumát megalapozni ezen a területen, miközben a biohackerek, transzneműek, drogfogyasztók és a farmakopornó világ más lázadói különböző anyagokkal és technikákkal módosítják testüket, szexualitásukat, nemüket, tudatukat.
Azáltal próbálnak kitörni a domináns rend ellenőrzése alól, hogy felhasználják és újra kisajátítják annak eszközeit.
A kortárs feminizmus és a queer elmélet szituációsan elemzi a drogokat, nem önmagukban, hanem konkrét kontextusokban vizsgálva azok hatásait.
A pszichoaktív anyagok lehetnek a tudatosság és a szexualitás felfedezésének eszközei, a testiség és a nemi identitásátalakításának módja , de kontrollmechanizmusokként is működhetnek.
Összefoglalva, mint mindig: ez bonyolult - és a feminista drogelemzésben nincsenek egyszerű megoldások.
De ha két pirulát kínálnak, hogy válassz, vedd a queer-feministát.