Bevezetés
A fenetillin (BAN, USAN) az amfetamin és a teofillin társgyógyszere, és mindkettőnek a prodrogja. Fenetillin és fenetillin (INN) néven is írják; más nevei az amfetaminoetilteofillin és az amfetylin. A gyógyszert pszichostimulánsként való felhasználásra Captagon, Biocapton és Fitton márkanevek alatt hozták forgalomba.
A fenetillin szintézise meglehetősen egyszerű, és nem igényel kidolgozott drága üvegeszközöket. Ebben a témakörben ennek az anyagnak a kétlépéses szintézisét találja, minden egyes lépést két különböző módszerrel bemutatva, amelyeknek van néhány jellemzőjük.
A fenetillin egyik fő előnye az volt, hogy nem hajlamos ugyanolyan mértékben növelni a vérnyomást, mint az amfetaminok, ezért szív- és érrendszeri betegségben szenvedő betegeknél is alkalmazható. A fenetillin a szervezetben két hatóanyaggá metabolizálódik, amfetaminná (a szájon át adott adag 24,5%-a) és teofillinné (a szájon át adott adag 13,7%-a), amelyek maguk is aktív stimulánsok. A fenetillin élettani hatásai tehát mindhárom drog kombinációjából adódnak.
Nehézségi fokozat: 4/10
Felszerelés és üvegeszközök:A fenetillin szintézise meglehetősen egyszerű, és nem igényel kidolgozott drága üvegeszközöket. Ebben a témakörben ennek az anyagnak a kétlépéses szintézisét találja, minden egyes lépést két különböző módszerrel bemutatva, amelyeknek van néhány jellemzőjük.
A fenetillin egyik fő előnye az volt, hogy nem hajlamos ugyanolyan mértékben növelni a vérnyomást, mint az amfetaminok, ezért szív- és érrendszeri betegségben szenvedő betegeknél is alkalmazható. A fenetillin a szervezetben két hatóanyaggá metabolizálódik, amfetaminná (a szájon át adott adag 24,5%-a) és teofillinné (a szájon át adott adag 13,7%-a), amelyek maguk is aktív stimulánsok. A fenetillin élettani hatásai tehát mindhárom drog kombinációjából adódnak.
Nehézségi fokozat: 4/10
- Mágneskeverő fűtőberendezéssel;
- Szűrőpapír;
- pH-indikátor papír;
- Vákuumforrás;
- Buchner-lombik és tölcsér [kis mennyiségekhez Schott-szűrő használható];
- Reflux kondenzátor;
- Olajfürdő;
- Tölcsér;
- 250 vagy 500 ml-es elválasztótölcsér;
- Laboratóriumi mérleg (0,01-100 g alkalmas) [a szintézis terhelésétől függ];
- Retortaállvány és bilincs a készülék rögzítéséhez;
- [1_1. módszer]
- 50 ml-es kerekfenekű lombik (RBF);
- [2_1. módszer]
- 1 l-es kerekfenekű lombik (RBF);
- [1_2. módszer]
- 1 L-es kerekfenekű lombik (RBF);
- [2_2. módszer]
- 5 ml körte alakú lombik;
- Flash kromatográfiás készlet
Reagensek:
- Teofillin (1);
- 1,2-diklóretán (2);
- Desztillált víz;
- 1-fenil-2-aminopropán (4);
- Nátrium-szulfát (Na2SO4) vízmentes;
- [1_1. módszer]
- Aliquat-336 vagy TEBA (BTEAC) vagy TBAB (katalizátor);
- Petroléter;
- [2_1. módszer]
- Nátrium-hidroxid;
- i-Propanol (IPA);
- Kloroform;
- Etanol (EtOH);
- [1_2. módszer]
- Alkohol (EtOH) vagy toluol;
- Sósav (HCl) alkoholos oldat;
- [2_2. módszer]
- Nátrium-hidrogénkarbonát (vizes oldat);
- Diklór-metán;
- Etil-acetát;
Forráspont: 563,8 °C 760 mm Hg-nál;
Olvadáspont: 227-229 °C;
Molekulatömeg: 341,41 g/mol;
Sűrűség: 1,26±0,1 g/cm3;
CAS-szám: 3736-08-1.
7-(2-klóretil)teofillin a teofillinből
Módszer 1_1
A teofillint (1) (10 mmol), a finomra őrölt nátrium(kálium)hidroxidot (10-20 mmol) és az aliquat-336-ot (0,6 mmol) 1,2-diklór-etánban (2) (10-20 ml) 50 ml-es, visszafolyó hűtővel ellátott kerek fenéklombikban (RBF) szuszpendáljuk. A reakcióelegyet 4 órán át reflux alatt keverjük, forrón szűrjük, a csapadékot desztillált vízben feloldjuk és az oldatot pH 7-re semlegesítjük, így kapjuk a nem reagált teofillint és a szintetizált szimmetrikus 1,2-bisz(7-teofillinil)etánt. A szárazra vett szűrlet csökkentett nyomáson történő, petróleuméterrel vagy vízzel történő tritúrázása a kívánt klóralkilszármazékot (3 ) kristályos formában, 99 %-os hozammal adja az elméleti anyagból. A kapott (3 ) vegyületet ezután etanolból átkristályosítjuk.
Aliquat-336, TEBA (BTEAC) és TBAB hasonló katalitikus aktivitást mutatnak.
2_1. módszer
A teofillint (1) (150,0 mmol, 29,70 g) nátrium-hidroxid (150,0 mmol, 6,0 g) 200 ml vízben lévő oldatához adtuk 1 L-es kerekfenekű lombikban (RBF). Ezután 300 ml i-propanolban lévő 1,2-diklóretánt (1,20 mol, 118,66 g) kevergetés mellett hozzáadtuk. Az elegyet reflux alatt 78-80 °C-on 76,5 órán át melegítettük. Szűrés és az oldószer eltávolítása után a maradék szilárd anyagot kloroformmal (3 x 200 ml) extraháltuk. Az egyesített kloroformkivonatokat vízmentes nátrium-szulfáton szárítottuk, majd szűrés után az oldószert eltávolítottuk. A termék (3 ) etanolból 90 %-os hozammal kristályosodott ki, m. p.: 120-122 °C.
A teofillint (1) (10 mmol), a finomra őrölt nátrium(kálium)hidroxidot (10-20 mmol) és az aliquat-336-ot (0,6 mmol) 1,2-diklór-etánban (2) (10-20 ml) 50 ml-es, visszafolyó hűtővel ellátott kerek fenéklombikban (RBF) szuszpendáljuk. A reakcióelegyet 4 órán át reflux alatt keverjük, forrón szűrjük, a csapadékot desztillált vízben feloldjuk és az oldatot pH 7-re semlegesítjük, így kapjuk a nem reagált teofillint és a szintetizált szimmetrikus 1,2-bisz(7-teofillinil)etánt. A szárazra vett szűrlet csökkentett nyomáson történő, petróleuméterrel vagy vízzel történő tritúrázása a kívánt klóralkilszármazékot (3 ) kristályos formában, 99 %-os hozammal adja az elméleti anyagból. A kapott (3 ) vegyületet ezután etanolból átkristályosítjuk.
Aliquat-336, TEBA (BTEAC) és TBAB hasonló katalitikus aktivitást mutatnak.
2_1. módszer
A teofillint (1) (150,0 mmol, 29,70 g) nátrium-hidroxid (150,0 mmol, 6,0 g) 200 ml vízben lévő oldatához adtuk 1 L-es kerekfenekű lombikban (RBF). Ezután 300 ml i-propanolban lévő 1,2-diklóretánt (1,20 mol, 118,66 g) kevergetés mellett hozzáadtuk. Az elegyet reflux alatt 78-80 °C-on 76,5 órán át melegítettük. Szűrés és az oldószer eltávolítása után a maradék szilárd anyagot kloroformmal (3 x 200 ml) extraháltuk. Az egyesített kloroformkivonatokat vízmentes nátrium-szulfáton szárítottuk, majd szűrés után az oldószert eltávolítottuk. A termék (3 ) etanolból 90 %-os hozammal kristályosodott ki, m. p.: 120-122 °C.
1,3-dimetil-7-[2-(1-fenilpropan-2-ilamino)etil]purin-2,6-dion (fenetillin) 7-(2-klóretil)teofillinből és 1-fenil-2-aminopropanból (amfetamin)
Módszer 1_2
1 mol 7-(2-klóretil)teofillint (3) és 2,5 mol 1-fenil-2-aminopropánt (4 ) 6 órán keresztül olajfürdőben 1 L-es kerekfenekű lombikban (RBF) melegítünk, szükség esetén alkohol vagy toluol hozzáadásával. A reakcióelegyet alkohollal hígítjuk és alkoholos sósavval savanyítjuk. A képződött kristályos masszát leszűrjük szívással és alkohollal forralva extraháljuk. Egy 237-239 °C olvadáspontú termék keletkezik. Hosszabb alkoholos forrással történő extrakcióval a massza olvadáspontja - lehetőleg a módosítás megváltozása miatt - 227-229 °C-ra csökken. Az elemzés azonban azt mutatja, hogy mindkét termék tiszta kondenzációs termék. A klóretil-teofillin helyett a megfelelő bróomszármazék is felhasználható. Megállapítottuk, hogy így az eljárás megkönnyíti a folyamatot, és javul a hozam.
2_2. módszer
7-(2-klóretil)teofillin (3) (0,22 g, 0,9 mmol) és 1-fenil-2-aminopropán (4) (0,49 g, 3,6 mmol) keverékét 5 ml-es körte alakú lombikban 100 °C-on 17 órán keresztül melegítettük. Szobahőmérsékletre hűtés után nátrium-hidrogénkarbonát telített vizes oldatát adtuk hozzá, hogy a reakcióelegyet 8-as pH-ra bazifikáljuk. A vizes fázist diklórmetánnal extraháltuk, majd a szerves fázist vízmentes nátrium-szulfáton szárítottuk. Szűréssel és koncentrálással maradékot kaptunk, amelyet flash-oszlopkromatográfiával tisztítottunk meg, szilikagélt használva állófázisként és etil-acetátot mozgófázisként, így kaptuk az (5) vegyületet ( 0,15 g, 0,4 mmol). Terméshozam: 48 %.
1 mol 7-(2-klóretil)teofillint (3) és 2,5 mol 1-fenil-2-aminopropánt (4 ) 6 órán keresztül olajfürdőben 1 L-es kerekfenekű lombikban (RBF) melegítünk, szükség esetén alkohol vagy toluol hozzáadásával. A reakcióelegyet alkohollal hígítjuk és alkoholos sósavval savanyítjuk. A képződött kristályos masszát leszűrjük szívással és alkohollal forralva extraháljuk. Egy 237-239 °C olvadáspontú termék keletkezik. Hosszabb alkoholos forrással történő extrakcióval a massza olvadáspontja - lehetőleg a módosítás megváltozása miatt - 227-229 °C-ra csökken. Az elemzés azonban azt mutatja, hogy mindkét termék tiszta kondenzációs termék. A klóretil-teofillin helyett a megfelelő bróomszármazék is felhasználható. Megállapítottuk, hogy így az eljárás megkönnyíti a folyamatot, és javul a hozam.
2_2. módszer
7-(2-klóretil)teofillin (3) (0,22 g, 0,9 mmol) és 1-fenil-2-aminopropán (4) (0,49 g, 3,6 mmol) keverékét 5 ml-es körte alakú lombikban 100 °C-on 17 órán keresztül melegítettük. Szobahőmérsékletre hűtés után nátrium-hidrogénkarbonát telített vizes oldatát adtuk hozzá, hogy a reakcióelegyet 8-as pH-ra bazifikáljuk. A vizes fázist diklórmetánnal extraháltuk, majd a szerves fázist vízmentes nátrium-szulfáton szárítottuk. Szűréssel és koncentrálással maradékot kaptunk, amelyet flash-oszlopkromatográfiával tisztítottunk meg, szilikagélt használva állófázisként és etil-acetátot mozgófázisként, így kaptuk az (5) vegyületet ( 0,15 g, 0,4 mmol). Terméshozam: 48 %.
Last edited:
