A pszichoaktív anyagok használata világszerte rohamosan növekszik. A természetes eredetű anyagoknak egy hatalmas osztálya létezik, amely gombákból és növényekből áll, amelyek számos alkaloidát tartalmaznak, amelyek relaxáló, stimuláló és hallucinogén hatásokat okoznak. Ezen anyagok némelyikének fogyasztását vallási hiedelmek és kulturális szempontok határozzák meg, ami nagyon bizonytalanná és olykor kétértelművé teszi a törvényeket. Ezen anyagokkal való visszaélés azonban nagy kockázatot jelenthet az egészségre, mivel anyagcseréjüket és hatásukat még nem tanulmányozták teljes mértékben. Ráadásul a természetes eredetű pszichoaktív anyagok széles körben elterjedtek mind a dark netben, mind a clearnetben, gyorsan megjelennek, ami olyan komplex analitikai modellek kidolgozását teszi szükségessé, amelyek képesek ezen anyagok felderítésére és használatuk alapos ellenőrzésére. Jelen tanulmányban tárgyaljuk főbb toxikológiai szempontjaikat, hagyományos alkalmazásukat és terápiás potenciáljukat, valamint számos növényi minta biológiai mátrixban történő vizsgálatára alkalmas analitikai módszerek fejlesztését: Areca catechu, Argyreia nervosa, Lophophora williamsii, Catha edulis, Ayahuasca, Datura stramonium, Mitragyna speciosa, Piper methystirum. Az Európai Unió országaiban mintegy 96 millió ember vallja be, hogy használt már kábítószert. A leggyakrabban a kannabiszt (kb. 27,4%), majd a kokaint (5,4%), az ecstasyt (4,1%) és az amfetaminokat (3,7%) használták.
Az utóbbi időben nagy tendenciát mutat az új pszichoaktív anyagok használata. A Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA) az új pszichoaktív anyagot úgy definiálja, mint "olyan új kábítószer vagy pszichotróp kábítószer, tiszta formában vagy készítményben, amelyet az ENSZ kábítószer-egyezményei nem szabályoznak, de amely az ezen egyezményekben felsorolt anyagokhoz hasonló közegészségügyi veszélyt jelenthet". Ezek a kábítószerek azért népszerűek, mert a leggyorsabban szintetizálhatók, olcsóak, intenzív pszichoaktív hatásuk van, ugyanakkor nagy kockázati potenciállal és alacsony ellenőrzéssel is rendelkeznek. Az új pszichoaktív anyagok folyamatos megjelenése a szintézismódok és a molekulák variációinak változása miatt a kereskedelmi forgalomba hozatal ellenőrzésének témája, ami arra kényszerítette az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalát (UNODC), hogy korai előrejelző rendszert dolgozzon ki és vezessen be e vegyületek felderítésére. Az új pszichoaktív anyagok (NPS) lehetnek szintetikus és természetes eredetűek egyaránt. A legelismertebb szintetikus anyagok a szintetikus kannabinoidok, a katinonok és opioidok, a piperazinok, a feniletilaminok, a kijelölt benzodiazepinek, az indolalkilaminok és az arilciklohexilaminok. A természetes eredetű NPS-ek főleg alkaloidákból állnak, amelyek általában a növényekben és gombákban vannak jelen. Ezek a növények leggyakrabban Dél-Amerikában, Ázsiában, valamint Afrikában fordulnak elő, és alkotóelemeiktől függően megfelelő hatásokat okoznak. Ezen anyagok metabolizmusát nem tanulmányozták teljes mértékben, ezért a keletkező metabolitok és azok lehetséges koncentrációi nem ismertek. A toxicitás (akut és krónikus) azonosítása szempontjából is fontos ennek a kérdésnek a tanulmányozása, amely számos ilyen anyag esetében ismeretlen. Ezért az analitikai módszerek fejlesztése nagy értéket képvisel a természetes termékekben jelen lévő potenciálisan veszélyes vegyületek azonosítása és mennyiségi meghatározása szempontjából.
Areca catechu (Betel Quid).
Ez a növényfaj fő származási helye - Ázsia (Sri Lanka és Malajzia) - mellett Afrikában, Európában és Amerikában a legelterjedtebb. Az Areca-dió ennek a növénynek a termése, amelyet évszázadok óta hagyományos eszközként használnak rituálék elvégzésére. Általában megrágták vagy bizonyos italokkal együtt fogyasztották (mozsárban őrölték). A statisztikák szerint az Areca-dió a negyedik leggyakoribb és leggyakrabban használt természetes drog, mivel hatásai miatt többek között afrodiziákumként is használják. Az Arecolin a fő pszichoaktív vegyület, amely az A.catechu termésében van jelen. Ez a vegyület egy alkaloid, farmakodinamikai profilja a gamma-aminovajsav (GABA) gátlását és a nikotinsav és a muszkarinsav nem szelektív agonizmusát foglalja magában. A szervezetbe jutva az arekolin gyorsan áthalad a vér-agy gáton, és a paraszimpatikus idegrendszerre hat. Ez a gyümölcs gyors függőséget és számos mellékhatást okoz, például az emésztőrendszer oldaláról (hányinger vagy hányás, funkcionális diszpeptikus zavarok, székrekedés dinamikus bélelzáródással, továbbá kifejezett elvonási szindróma, amely álmatlanságban, hangulatingadozásban, ingerlékenységben és szorongásban nyilvánul meg). Egyéb mellékhatások, amelyek nagy mennyiségben történő fogyasztásakor vagy hosszú távú alkalmazásakor jelentkeznek, ritkák, de veszélyesek, és extrapiramidális szindrómából, asztmából, szívinfarktusból vagy akut koronária szindrómából állnak.
Ennek a gyümölcsnek a gyógyászati célú felhasználását azonban már az ókorban leírták a buddhisták, így А. Catechu fogyasztása elégedettségérzéssel, gyenge pszichostimuláló hatással, stressz- és szorongáscsökkentéssel, az íny erősítésével és légzéskönnyítéssel jár. Ezenkívül korábban alkalmazták malária, láz, magas vérnyomás, húgykőgyulladás, valamint az emésztőrendszeri betegségek kezelésére. Számos konkrét tanulmány kimutatta, hogy az areka dió használata antimikrobiális hatással, valamint a szív- és érrendszer működésére gyakorolt pozitív hatással jár.
Az A. catechu nem számít ellenőrzött anyagnak, így az USA-ban és az Európai Unióban nincs jogszabály a felhasználására vonatkozóan. Ez a tény összefügg számos olyan analitikai módszer kifejlesztésével, amelyek lehetővé teszik ezen anyagok azonosítását. A leggyakoribb anyagok kimutatására ma már hagyományos mintákat, például vért használnak. Például az arekolin mennyiségi meghatározásához LC-MS/MS módszerrel 1 ml vért használnak, a kimutatási határ (LOD) 0,02 ng/ml, a mennyiségi meghatározási határ (LOQ) pedig 0,5 ng/ml. A vizelet szintén egy másik biológiai mátrix, amelyet az arekolin kimutatására használnak. Pichini és munkatársai HPLC-MC berendezést használó analitikai módszert dolgoztak ki, amely 1 ml vizeletet használ 1 gramm mekónium és köldökzsinórszérum (1 ml) mintában. Ezen kívül léteznek alternatív arekolin kimutatási módszerek is, amelyek fogászati nitrátot és anyatejet használnak.
Argyreia nervosa (Adhoguda).
A természetes pszichoaktív anyagok ezen osztálya Indiában őshonos, de Európában és Afrikában is elterjedt. Ezt a növényt más néven is nevezik: Adhoguda, Vidhara, Elephant Creeper, Rivea corymbosa, Hawaiian Baby Woodrose vagy Morning Glory, Ipomoea violacea. Magjaiban pszichoaktív alkaloidokat tartalmaz. Az izoergin és a lizergamid a növény hallucinogén tulajdonságaival összefüggésbe hozott vegyületek. Ezek az LSD-hez hasonló, de a felhasználók szubjektív véleménye szerint mégis eltérő hatásokat okoznak. Az A. nervosa magjaiban az ergolin alkaloidok tartalma 0,5 és 0,9% között mozog, ebből 0,19% az izoergin és 0,14% az LSA. Az előbbi hatása a dopamin D2 receptorokhoz való kötődéssel jár, amit az adenilát-cikláz gátlása és a cAMP-termelés csökkenése követ. Emellett ezt a növényt gyógyászati célokra diuretikumként és afrodiziákumként is használják, és egyes kutatók fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő, immunmoduláló és májvédő tulajdonságokat írtak le. Az A.nervosa gyökereit a központi idegrendszeri betegségek, reuma, gonorrhoea és krónikus gyomorfekély kezelésére használják. Másrészt antimikrobiális aktivitást társítottak a növény leveleivel, amelyek a fent említetteken kívül más alkaloidokat is tartalmaznak: erginin, ergometrin, lizergol, peniklavin, chanoklavin I, chanoklavin II, ergometrinin, elimoklavin különösen. Hatásukat azonban még nem vizsgálták.
Az LSА néhány európai országban, különösen Nagy-Britanniában és Olaszországban ellenőrzött anyag. Az USA-ban is ellenőrzött anyagnak számít, azonban magát a növényt és a vetőmagját korlátozás nélkül árusítják. Jelenleg van néhány analitikai módszer, amely az LSA azonosítására használható. Paulke és munkatársai leírnak egy technikát, amely 1 ml szérumot és vizeletet használ az LSA mennyiségi meghatározására. Az analiteket SPE-módszerrel extrahálják és HPLC-FLD berendezéssel számszerűsítik, a kimutatási és számszerűsítési határértékek 0,05-0,15 ng/ml, illetve 0,17 ng/ml. A százalékos visszanyerési arány 69,4% és 78,8% között változik.
Ayahuasca ("Hoasca").
Ayahuasca - a Quechua szó nyilvánvalóan 2 kifejezésből áll, amelyek jelentése "lélek" és "szőlő", de az italt caapi, daime, hoasca, yage, natema néven is ismerik. Ez egy pszichoaktív ital, amelyet hagyományosan Dél-Amerikában használnak. Az utóbbi időben azonban Európa és Ázsia más országaiba is exportálják. Barna, sűrű és olajos folyadékból áll, amelyet a Banisteriopsis caapi szárából és a Psychotria viridis leveleiből származó forgácsok elégetésével nyernek. Az Ayahuasca készítésében más növények is részt vesznek, például a Brugmansia suaveolens, Psychotria carthagenensis, Nicotiana tabacum, Tabernaemontana spp., Brunfelsia spp., Datura suaveolens, Iochroma fuchsioides, Malouetia tamarquina, Juanulloa spp., Peganum harmala, amelyek szintén bizonyos hatást gyakorolnak a fizikai és mentális rendszerekre, és a mérgezés klinikai hatásait okozzák.
E pszichoaktív anyag hatását a N, N-dimetiltriptamin (DMT), a P. Viridis és a C. edulis hallucinogén vegyületeinek szinergikus potenciálja okozza, amelyek főként Nyugat-Afrika egyes országaiban találhatók, valamint a Jemenben, Etiópiában és az Arab-félszigeten található garmin, garmalin és tetrahidroharmin (THH). Ezt a növényt gyakran használják gyógyszerként, β-karbolin alkaloidjai a B. Caapiban vannak jelen. A DMT egy triptamin, amellyel gyakran visszaélnek, mivel képes szimulálni a szintetikus katinonok hatásait, de kisebb kockázattal a szerotoninreceptorok (5-HT1A/2A/2C) agonistájaként hat. Ezzel a vegyülettel történő mérgezés esetén még nem számoltak be halálesetekről. A C. edulis-t rekreációs céllal is használják. Fogyasztásakor a perifériás monoamino-oxidáz A metabolizálja, és általában inaktív állapotban fogyasztják. A DMT a β-karbolin alkaloidokkal együtt, a levelek rágásával kerül a szervezetbe. A THH továbbá gátolja a szerotonin visszavételét is, fokozva a fenilpropanolamin hatását.
A hatások változóak lehetnek, beleértve a vizuális hallucinációkat, a hipertermiát, a mydriázist, az endokrin, a kardiovaszkuláris és az immunrendszer különböző változásait. Olyan mellékhatásokat is leírtak, mint hányás, izgatottság, magas vérnyomás, paranoia, szorongás és depresszió. Számos tanulmány számolt be azonban a növény terápiás potenciáljáról: antimikrobiális és antioxidáns hatásról, valamint a dopaminerg neuronok sejtjeire gyakorolt pozitív hatásról. Az Ayahuasca egyszeri használata után a depresszió tünetei jelentősen csökkennek. Más tanulmányok azt mutatják, hogy e főzet használata jelentősen csökkenti a szorongást és a pánikot, valamint az alkohol és más kábítószerek használatához kapcsolódó függőséget okozó negatív potenciált, csökkenti a fizikai fájdalmat, a figyelem- és koncentrációs problémákat, a fáradtságot, az álmatlanságot, az ingerlékenységet és a kényszeres gondolatokat.
Az ayahuascát évszázadok óta használják vallási rituálék részeként az Amazonas vidékén, és az utóbbi időben olyan vallási szervezetek is használják, mint az União do Vegetal (UDV) és a Santo Daime. A DMT-tartalmú anyagok az USA-ban és néhány európai országban ellenőrzés alatt állnak. A viridis és a B. Caapi használatát azonban semmilyen módon nem ellenőrzik, az Ayahuasca használata pedig legális az USA-ban és Brazíliában. Jelenleg számos analitikai technika létezik, amelyek lehetővé teszik az Ayahuasca vegyületek és metabolitjaik kimutatását és mennyiségi meghatározását. Yritia és oliveira és társai például SPE és LLE segítségével fejlesztettek ki analitikai módszereket.Pichini olyan vizsgálatot végzett, amelyben mindössze 25 mg hajszál felhasználásával, M3 reagenssel hidrolizálva, kvantitatív módon azonosította a DMT-t, 0,01-0,02 ng/mg LOD értékekkel és 0,03-0,05 ng/mg LOQ értékekkel, 76,6% és 97,4% közötti visszanyeréssel.
Datura stramonium (Jimson Weed).Az utóbbi időben nagy tendenciát mutat az új pszichoaktív anyagok használata. A Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA) az új pszichoaktív anyagot úgy definiálja, mint "olyan új kábítószer vagy pszichotróp kábítószer, tiszta formában vagy készítményben, amelyet az ENSZ kábítószer-egyezményei nem szabályoznak, de amely az ezen egyezményekben felsorolt anyagokhoz hasonló közegészségügyi veszélyt jelenthet". Ezek a kábítószerek azért népszerűek, mert a leggyorsabban szintetizálhatók, olcsóak, intenzív pszichoaktív hatásuk van, ugyanakkor nagy kockázati potenciállal és alacsony ellenőrzéssel is rendelkeznek. Az új pszichoaktív anyagok folyamatos megjelenése a szintézismódok és a molekulák variációinak változása miatt a kereskedelmi forgalomba hozatal ellenőrzésének témája, ami arra kényszerítette az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalát (UNODC), hogy korai előrejelző rendszert dolgozzon ki és vezessen be e vegyületek felderítésére. Az új pszichoaktív anyagok (NPS) lehetnek szintetikus és természetes eredetűek egyaránt. A legelismertebb szintetikus anyagok a szintetikus kannabinoidok, a katinonok és opioidok, a piperazinok, a feniletilaminok, a kijelölt benzodiazepinek, az indolalkilaminok és az arilciklohexilaminok. A természetes eredetű NPS-ek főleg alkaloidákból állnak, amelyek általában a növényekben és gombákban vannak jelen. Ezek a növények leggyakrabban Dél-Amerikában, Ázsiában, valamint Afrikában fordulnak elő, és alkotóelemeiktől függően megfelelő hatásokat okoznak. Ezen anyagok metabolizmusát nem tanulmányozták teljes mértékben, ezért a keletkező metabolitok és azok lehetséges koncentrációi nem ismertek. A toxicitás (akut és krónikus) azonosítása szempontjából is fontos ennek a kérdésnek a tanulmányozása, amely számos ilyen anyag esetében ismeretlen. Ezért az analitikai módszerek fejlesztése nagy értéket képvisel a természetes termékekben jelen lévő potenciálisan veszélyes vegyületek azonosítása és mennyiségi meghatározása szempontjából.
Areca catechu (Betel Quid).
Ez a növényfaj fő származási helye - Ázsia (Sri Lanka és Malajzia) - mellett Afrikában, Európában és Amerikában a legelterjedtebb. Az Areca-dió ennek a növénynek a termése, amelyet évszázadok óta hagyományos eszközként használnak rituálék elvégzésére. Általában megrágták vagy bizonyos italokkal együtt fogyasztották (mozsárban őrölték). A statisztikák szerint az Areca-dió a negyedik leggyakoribb és leggyakrabban használt természetes drog, mivel hatásai miatt többek között afrodiziákumként is használják. Az Arecolin a fő pszichoaktív vegyület, amely az A.catechu termésében van jelen. Ez a vegyület egy alkaloid, farmakodinamikai profilja a gamma-aminovajsav (GABA) gátlását és a nikotinsav és a muszkarinsav nem szelektív agonizmusát foglalja magában. A szervezetbe jutva az arekolin gyorsan áthalad a vér-agy gáton, és a paraszimpatikus idegrendszerre hat. Ez a gyümölcs gyors függőséget és számos mellékhatást okoz, például az emésztőrendszer oldaláról (hányinger vagy hányás, funkcionális diszpeptikus zavarok, székrekedés dinamikus bélelzáródással, továbbá kifejezett elvonási szindróma, amely álmatlanságban, hangulatingadozásban, ingerlékenységben és szorongásban nyilvánul meg). Egyéb mellékhatások, amelyek nagy mennyiségben történő fogyasztásakor vagy hosszú távú alkalmazásakor jelentkeznek, ritkák, de veszélyesek, és extrapiramidális szindrómából, asztmából, szívinfarktusból vagy akut koronária szindrómából állnak.
Ennek a gyümölcsnek a gyógyászati célú felhasználását azonban már az ókorban leírták a buddhisták, így А. Catechu fogyasztása elégedettségérzéssel, gyenge pszichostimuláló hatással, stressz- és szorongáscsökkentéssel, az íny erősítésével és légzéskönnyítéssel jár. Ezenkívül korábban alkalmazták malária, láz, magas vérnyomás, húgykőgyulladás, valamint az emésztőrendszeri betegségek kezelésére. Számos konkrét tanulmány kimutatta, hogy az areka dió használata antimikrobiális hatással, valamint a szív- és érrendszer működésére gyakorolt pozitív hatással jár.
Az A. catechu nem számít ellenőrzött anyagnak, így az USA-ban és az Európai Unióban nincs jogszabály a felhasználására vonatkozóan. Ez a tény összefügg számos olyan analitikai módszer kifejlesztésével, amelyek lehetővé teszik ezen anyagok azonosítását. A leggyakoribb anyagok kimutatására ma már hagyományos mintákat, például vért használnak. Például az arekolin mennyiségi meghatározásához LC-MS/MS módszerrel 1 ml vért használnak, a kimutatási határ (LOD) 0,02 ng/ml, a mennyiségi meghatározási határ (LOQ) pedig 0,5 ng/ml. A vizelet szintén egy másik biológiai mátrix, amelyet az arekolin kimutatására használnak. Pichini és munkatársai HPLC-MC berendezést használó analitikai módszert dolgoztak ki, amely 1 ml vizeletet használ 1 gramm mekónium és köldökzsinórszérum (1 ml) mintában. Ezen kívül léteznek alternatív arekolin kimutatási módszerek is, amelyek fogászati nitrátot és anyatejet használnak.
Argyreia nervosa (Adhoguda).
A természetes pszichoaktív anyagok ezen osztálya Indiában őshonos, de Európában és Afrikában is elterjedt. Ezt a növényt más néven is nevezik: Adhoguda, Vidhara, Elephant Creeper, Rivea corymbosa, Hawaiian Baby Woodrose vagy Morning Glory, Ipomoea violacea. Magjaiban pszichoaktív alkaloidokat tartalmaz. Az izoergin és a lizergamid a növény hallucinogén tulajdonságaival összefüggésbe hozott vegyületek. Ezek az LSD-hez hasonló, de a felhasználók szubjektív véleménye szerint mégis eltérő hatásokat okoznak. Az A. nervosa magjaiban az ergolin alkaloidok tartalma 0,5 és 0,9% között mozog, ebből 0,19% az izoergin és 0,14% az LSA. Az előbbi hatása a dopamin D2 receptorokhoz való kötődéssel jár, amit az adenilát-cikláz gátlása és a cAMP-termelés csökkenése követ. Emellett ezt a növényt gyógyászati célokra diuretikumként és afrodiziákumként is használják, és egyes kutatók fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő, immunmoduláló és májvédő tulajdonságokat írtak le. Az A.nervosa gyökereit a központi idegrendszeri betegségek, reuma, gonorrhoea és krónikus gyomorfekély kezelésére használják. Másrészt antimikrobiális aktivitást társítottak a növény leveleivel, amelyek a fent említetteken kívül más alkaloidokat is tartalmaznak: erginin, ergometrin, lizergol, peniklavin, chanoklavin I, chanoklavin II, ergometrinin, elimoklavin különösen. Hatásukat azonban még nem vizsgálták.
Az LSА néhány európai országban, különösen Nagy-Britanniában és Olaszországban ellenőrzött anyag. Az USA-ban is ellenőrzött anyagnak számít, azonban magát a növényt és a vetőmagját korlátozás nélkül árusítják. Jelenleg van néhány analitikai módszer, amely az LSA azonosítására használható. Paulke és munkatársai leírnak egy technikát, amely 1 ml szérumot és vizeletet használ az LSA mennyiségi meghatározására. Az analiteket SPE-módszerrel extrahálják és HPLC-FLD berendezéssel számszerűsítik, a kimutatási és számszerűsítési határértékek 0,05-0,15 ng/ml, illetve 0,17 ng/ml. A százalékos visszanyerési arány 69,4% és 78,8% között változik.
Ayahuasca ("Hoasca").
Ayahuasca - a Quechua szó nyilvánvalóan 2 kifejezésből áll, amelyek jelentése "lélek" és "szőlő", de az italt caapi, daime, hoasca, yage, natema néven is ismerik. Ez egy pszichoaktív ital, amelyet hagyományosan Dél-Amerikában használnak. Az utóbbi időben azonban Európa és Ázsia más országaiba is exportálják. Barna, sűrű és olajos folyadékból áll, amelyet a Banisteriopsis caapi szárából és a Psychotria viridis leveleiből származó forgácsok elégetésével nyernek. Az Ayahuasca készítésében más növények is részt vesznek, például a Brugmansia suaveolens, Psychotria carthagenensis, Nicotiana tabacum, Tabernaemontana spp., Brunfelsia spp., Datura suaveolens, Iochroma fuchsioides, Malouetia tamarquina, Juanulloa spp., Peganum harmala, amelyek szintén bizonyos hatást gyakorolnak a fizikai és mentális rendszerekre, és a mérgezés klinikai hatásait okozzák.
E pszichoaktív anyag hatását a N, N-dimetiltriptamin (DMT), a P. Viridis és a C. edulis hallucinogén vegyületeinek szinergikus potenciálja okozza, amelyek főként Nyugat-Afrika egyes országaiban találhatók, valamint a Jemenben, Etiópiában és az Arab-félszigeten található garmin, garmalin és tetrahidroharmin (THH). Ezt a növényt gyakran használják gyógyszerként, β-karbolin alkaloidjai a B. Caapiban vannak jelen. A DMT egy triptamin, amellyel gyakran visszaélnek, mivel képes szimulálni a szintetikus katinonok hatásait, de kisebb kockázattal a szerotoninreceptorok (5-HT1A/2A/2C) agonistájaként hat. Ezzel a vegyülettel történő mérgezés esetén még nem számoltak be halálesetekről. A C. edulis-t rekreációs céllal is használják. Fogyasztásakor a perifériás monoamino-oxidáz A metabolizálja, és általában inaktív állapotban fogyasztják. A DMT a β-karbolin alkaloidokkal együtt, a levelek rágásával kerül a szervezetbe. A THH továbbá gátolja a szerotonin visszavételét is, fokozva a fenilpropanolamin hatását.
A hatások változóak lehetnek, beleértve a vizuális hallucinációkat, a hipertermiát, a mydriázist, az endokrin, a kardiovaszkuláris és az immunrendszer különböző változásait. Olyan mellékhatásokat is leírtak, mint hányás, izgatottság, magas vérnyomás, paranoia, szorongás és depresszió. Számos tanulmány számolt be azonban a növény terápiás potenciáljáról: antimikrobiális és antioxidáns hatásról, valamint a dopaminerg neuronok sejtjeire gyakorolt pozitív hatásról. Az Ayahuasca egyszeri használata után a depresszió tünetei jelentősen csökkennek. Más tanulmányok azt mutatják, hogy e főzet használata jelentősen csökkenti a szorongást és a pánikot, valamint az alkohol és más kábítószerek használatához kapcsolódó függőséget okozó negatív potenciált, csökkenti a fizikai fájdalmat, a figyelem- és koncentrációs problémákat, a fáradtságot, az álmatlanságot, az ingerlékenységet és a kényszeres gondolatokat.
Az ayahuascát évszázadok óta használják vallási rituálék részeként az Amazonas vidékén, és az utóbbi időben olyan vallási szervezetek is használják, mint az União do Vegetal (UDV) és a Santo Daime. A DMT-tartalmú anyagok az USA-ban és néhány európai országban ellenőrzés alatt állnak. A viridis és a B. Caapi használatát azonban semmilyen módon nem ellenőrzik, az Ayahuasca használata pedig legális az USA-ban és Brazíliában. Jelenleg számos analitikai technika létezik, amelyek lehetővé teszik az Ayahuasca vegyületek és metabolitjaik kimutatását és mennyiségi meghatározását. Yritia és oliveira és társai például SPE és LLE segítségével fejlesztettek ki analitikai módszereket.Pichini olyan vizsgálatot végzett, amelyben mindössze 25 mg hajszál felhasználásával, M3 reagenssel hidrolizálva, kvantitatív módon azonosította a DMT-t, 0,01-0,02 ng/mg LOD értékekkel és 0,03-0,05 ng/mg LOQ értékekkel, 76,6% és 97,4% közötti visszanyeréssel.
A D. stramonium főként az USA-ban található, természetes körülmények között termő, szezonális fű. Ezt a növényfajt Jimson Weed néven ismerik, és a Pueblo indiánok hagyományosan fájdalomcsillapító tulajdonságai miatt használták. A nyugati orvoslásban a málnafüvet asztma kezelésére is használták. Ezt a növényt általában úgy használják, hogy a magokat vagy a virágokat tiszta formában, előkezelés nélkül fogyasztják. Készítenek azonban tinktúrákat is. A leveleket, virágokat és magokat egy kis magas hőmérsékletű kezelés után, vagy "Asthmador" por formájában inhalálással fogyasztják. A klinikai hatások közé tartoznak a hallucinációk, amelyeket az alkaloidák, a szkopolamin és az atropin okoznak. Ezek tercier aminoknak minősülnek, így könnyen átjutnak a vér-agy gáton. Tekintettel a szkopolamin fő hatásaira (antimuszkarinikus hatás), gyakran regisztrálnak tipikus mellékhatásokat: tachypnoe, delírium, pszichomotoros izgatottság, mydriasis, homályos látás és fotofóbia, valamint perifériás értágulat, hőszabályozási zavar, hányás, székrekedés és vizelési zavarok. Nagy dózisok esetén akut koronária szindróma, görcsök és kifejezett indirekt légzésdepresszió léphet fel.
Lophophora williamsii (Peyote).
A Peyote néven ismert L. williamsii egy Észak-Mexikóban és az USA-ban őshonos kaktusz. Ezt a növényt az őslakosok hagyományosan vallási rituálék során fogyasztották. Általában a friss kaktusz pépjét használják fel ételként, de szárított formában is fogyasztható (teát vagy más italokat főznek belőle). A L. Williamsii a meszkalin [2-(3,4,5-trimetilfenil)etanamin] nevű vegyületet tartalmazza, amely hallucinogén tulajdonságainak oka. Emellett por formájában is árulják. Fogyasztása után a meszkalin bejut a központi idegrendszerbe, és az 5-HT2A, 5-HT2B és 5-HT2C szerotonerg receptorokra hat. Hatásai közé tartozik a kényszeresség, a paranoia, a paresztézia, a színérzékelés megváltozása, a fejfájás, a mydriasis és a pszichomotoros izgatottság. Emellett az emésztőrendszerre, a húgyúti és a szív- és érrendszerre is vannak egyéb enyhe hatások: magas vérnyomás, tachycardia, hányás és a vese glomeruláris apparátusában a szűrési sebesség csökkenése. Azonban pozitív hatásokat is leírtak: a kutatók pozitív hatásokkal társítják az ilyen típusú növény használatát a reuma, a fertőzött sebek, az égési sérülések és a kígyómarás komplex kezelésében. Egy másik tanulmány szerint ez a növény antimikrobiális tulajdonságokkal rendelkezik a Staphylococcus aureus ellen. Napjainkban minden meszkalint tartalmazó anyagot felvettek az ENSZ 1967-es kábítószerügyi egyezményének I. mellékletébe. UHPLC-MS/MS módszerrel 25 mg hajszál felhasználásával lehetőség van e vegyület mennyiségi azonosítására, LOD 0,01-0,02 ng/ml, LOQ 0,03-0,05 ng/mg és 79,6%-97,4%-os visszanyerés mellett.
Mitragyna speciosa (Kratom).Lophophora williamsii (Peyote).
A Peyote néven ismert L. williamsii egy Észak-Mexikóban és az USA-ban őshonos kaktusz. Ezt a növényt az őslakosok hagyományosan vallási rituálék során fogyasztották. Általában a friss kaktusz pépjét használják fel ételként, de szárított formában is fogyasztható (teát vagy más italokat főznek belőle). A L. Williamsii a meszkalin [2-(3,4,5-trimetilfenil)etanamin] nevű vegyületet tartalmazza, amely hallucinogén tulajdonságainak oka. Emellett por formájában is árulják. Fogyasztása után a meszkalin bejut a központi idegrendszerbe, és az 5-HT2A, 5-HT2B és 5-HT2C szerotonerg receptorokra hat. Hatásai közé tartozik a kényszeresség, a paranoia, a paresztézia, a színérzékelés megváltozása, a fejfájás, a mydriasis és a pszichomotoros izgatottság. Emellett az emésztőrendszerre, a húgyúti és a szív- és érrendszerre is vannak egyéb enyhe hatások: magas vérnyomás, tachycardia, hányás és a vese glomeruláris apparátusában a szűrési sebesség csökkenése. Azonban pozitív hatásokat is leírtak: a kutatók pozitív hatásokkal társítják az ilyen típusú növény használatát a reuma, a fertőzött sebek, az égési sérülések és a kígyómarás komplex kezelésében. Egy másik tanulmány szerint ez a növény antimikrobiális tulajdonságokkal rendelkezik a Staphylococcus aureus ellen. Napjainkban minden meszkalint tartalmazó anyagot felvettek az ENSZ 1967-es kábítószerügyi egyezményének I. mellékletébe. UHPLC-MS/MS módszerrel 25 mg hajszál felhasználásával lehetőség van e vegyület mennyiségi azonosítására, LOD 0,01-0,02 ng/ml, LOQ 0,03-0,05 ng/mg és 79,6%-97,4%-os visszanyerés mellett.
A Kratom néven is ismert M. speciosa az ázsiai kontinensen (Biak, Malajzia és Thaiföld) jelent meg, de jelenleg már a világ számos részén elterjedt. Néhány éve a vidéki ázsiai munkások használják a fáradtság csökkentésére és a munkatermelékenység növelésére, valamint különböző fájdalom szindrómák, hasmenés, magas vérnyomás és cukorbetegség kezelésére. Nemrégiben kezdték el rekreációs célokra használni. A kratom leveleket ópium helyettesítésére használták a morfium elvonási szindróma kezelésében. A Kratom használatának kedvelt módja a friss levelek rágása; azonban egyesek megszárítják a leveleket és elszívják, vagy lefőzik és tea és tinktúra formájában fogyasztják. Jelenleg kaphatók Kratomot tartalmazó kapszulák, porok és italok. Pszichoaktív hatását mintegy 40 különböző alkaloid okozza. Ezek a vegyületek a molekulák teljes mennyiségének mindössze 0,5-1,5%-át teszik ki, és koncentrációjuk a szüreti szezontól, a növény korától és a földrajzi elhelyezkedéstől függ.
A leggyakoribb pszichoaktív anyag a mitragynin, amely az alkaloidtartalom 66,2%-át teszi ki. A maláziai növényekben azonban aránya nem haladja meg a 10%-ot. Vannak más, farmakológiai aktivitással rendelkező alkaloidok is: 7-hidroxmitraginin, korinantheidin, korinantheidin, specioginin: és paynanthein. A M. Speciosa-ban jelen lévő alkaloidok nagy lipofilitással rendelkeznek, és könnyen átjutnak a vér-agy gáton. A k- és μ -opioid receptorok gátlóiként hatnak. Ezen túlmenően a mitragynin kötődik a δ-opioid receptorokhoz, így fájdalomcsillapító hatást biztosít. A Ca csatornákhoz való kötődés szintén azok nem teljes blokkolását okozza, befolyásolva a neurotranszmitterek felszabadulását. Carlier és munkatársai az UHPLC-MS módszerrel történő azonosítás módszerét alkalmazzák, enzimatikus hidrolízissel SPE-n keresztül, és a metabolitot a vizeletben LC-Q/TOF-MS segítségével határozzák meg, ahol LOD = 0,25-1 ng/ml és LOQ = 0,5-1 ng/ml.
Piper methysticum Forst (Kava).A leggyakoribb pszichoaktív anyag a mitragynin, amely az alkaloidtartalom 66,2%-át teszi ki. A maláziai növényekben azonban aránya nem haladja meg a 10%-ot. Vannak más, farmakológiai aktivitással rendelkező alkaloidok is: 7-hidroxmitraginin, korinantheidin, korinantheidin, specioginin: és paynanthein. A M. Speciosa-ban jelen lévő alkaloidok nagy lipofilitással rendelkeznek, és könnyen átjutnak a vér-agy gáton. A k- és μ -opioid receptorok gátlóiként hatnak. Ezen túlmenően a mitragynin kötődik a δ-opioid receptorokhoz, így fájdalomcsillapító hatást biztosít. A Ca csatornákhoz való kötődés szintén azok nem teljes blokkolását okozza, befolyásolva a neurotranszmitterek felszabadulását. Carlier és munkatársai az UHPLC-MS módszerrel történő azonosítás módszerét alkalmazzák, enzimatikus hidrolízissel SPE-n keresztül, és a metabolitot a vizeletben LC-Q/TOF-MS segítségével határozzák meg, ahol LOD = 0,25-1 ng/ml és LOQ = 0,5-1 ng/ml.
A P. Methtysticum gyökereit és szárát a Kava - egy csendes-óceáni pszichotróp ital - készítéséhez használják. Terápiás tulajdonságai miatt használták: csökkenti a fáradtságot és a szorongást, enyhíti a fájdalmat és stabilizálja az alvást. Ennek az anyagnak a használata azonban májkárosító hatással jár. A farmakológiai hatás a kavalaktonoknak köszönhető: kavain és iangonin, továbbá a desmetoxi-iangonin, 7,8-dihidro-kavain, metiszticin és 7,8-dihidrometiszticin, a fahéjsav származékai, flavanonok és kalkonok. Ezek a vegyületek monoamino-oxidáz B gátlóként hatnak, a gamma-aminovajsavval kölcsönhatásba lépve noradrenalin- és dopamin-csökkentést okoznak. A P. Methysticum árusítását Hollandiában, Svájcban és Franciaországban ellenőrzik, az Egyesült Királyságban és Lengyelországban is tilos, de a legtöbb országban nem dolgozzák fel a jogszabályok, és összességében legális. A kavaina hajban GC-MS-sel azonosítható, ahol a LOD 30 ng/l, a LOQ pedig körülbelül 100 ng/g.
Last edited by a moderator: