A kannabisz hatása a hányingerre és hányásra
A kannabinoid receptorok a perifériás rendszerben és a központi idegrendszerben találhatóak az öklendezési pályák mentén, beleértve a hányinger és hányás kialakulásával összefüggő területeket (különösen a postrema és a dorsalis vagus komplex területeit). A kannabinoid agonisták valószínűleg gátolják a nyelési reflexet. Állatkísérletek kimutatták, hogy az ECS aktiválása elnyomja a szerotonin felszabadulását az enterokromaffin sejtekből és gátolja a Substance P által indukált neurokinin útvonalakat, ezáltal antiemetikus hatást fejt ki. Az ECS-t szabályozó enzimek, mint a FAAH, a diacilglicerollipáz és az N-acil-foszfatidil-etanolamin-specifikus foszfolipáz D szintén befolyásolhatják a CNS-folyamatokat, bár erre vonatkozó adatokat eddig csak kísérleti úton nyertek. A kannabisz és a kannabinoidok hányinger- és hányáscsillapítóként való alkalmazását elsősorban hányingert és hányást kiváltó kemoterápiában részesülő betegeknél vizsgálták. Egy 28 vizsgálatból álló metaanalízisben, amely a nabilont, a dronabinolt és a levonantradolt, a nabiximol kannabiszkivonatot és a THC-t foglalta magában, a kannabinoidok alkalmazása hatékonyabb volt, mint a placebó és az olyan összehasonlító gyógyszerek, mint az alizaprid, a hidroxizin, a metoklopramid és az ondansetron, bár az eredmények statisztikailag nem voltak szignifikánsak. Fontos, hogy e vegyületek farmakodinamikája és farmakokinetikája befolyásolhatja hatékonyságukat, mivel az újabb gyógyszerek jobb eredményeket mutatnak. Alegújabb onkológiai irányelvek a dronabinolt a kemoterápia okozta hányinger és hányás "mentőterápiájaként" ajánlják.
A kannabinoid receptorok a perifériás rendszerben és a központi idegrendszerben találhatóak az öklendezési pályák mentén, beleértve a hányinger és hányás kialakulásával összefüggő területeket (különösen a postrema és a dorsalis vagus komplex területeit). A kannabinoid agonisták valószínűleg gátolják a nyelési reflexet. Állatkísérletek kimutatták, hogy az ECS aktiválása elnyomja a szerotonin felszabadulását az enterokromaffin sejtekből és gátolja a Substance P által indukált neurokinin útvonalakat, ezáltal antiemetikus hatást fejt ki. Az ECS-t szabályozó enzimek, mint a FAAH, a diacilglicerollipáz és az N-acil-foszfatidil-etanolamin-specifikus foszfolipáz D szintén befolyásolhatják a CNS-folyamatokat, bár erre vonatkozó adatokat eddig csak kísérleti úton nyertek. A kannabisz és a kannabinoidok hányinger- és hányáscsillapítóként való alkalmazását elsősorban hányingert és hányást kiváltó kemoterápiában részesülő betegeknél vizsgálták. Egy 28 vizsgálatból álló metaanalízisben, amely a nabilont, a dronabinolt és a levonantradolt, a nabiximol kannabiszkivonatot és a THC-t foglalta magában, a kannabinoidok alkalmazása hatékonyabb volt, mint a placebó és az olyan összehasonlító gyógyszerek, mint az alizaprid, a hidroxizin, a metoklopramid és az ondansetron, bár az eredmények statisztikailag nem voltak szignifikánsak. Fontos, hogy e vegyületek farmakodinamikája és farmakokinetikája befolyásolhatja hatékonyságukat, mivel az újabb gyógyszerek jobb eredményeket mutatnak. Alegújabb onkológiai irányelvek a dronabinolt a kemoterápia okozta hányinger és hányás "mentőterápiájaként" ajánlják.
Kevesebb vizsgálatot végeztek a kannabiszról mint antiemetikumról a terhesség alatt. A kannabisz használata terhesség alatt nem ajánlott, mivel a kannabisz előnyeire és biztonságosságára vonatkozó bizonyítékok hiányoznak. Egy nemrégiben végzett telefonos felmérés azonban azt jelzi, hogy az Egyesült Államok egyes államaiban (pl. Colorado) számos egészségügyi szolgáltató még mindig javasolja a kannabiszt terhes betegeknek a hányinger csökkentésére és a hányás megelőzésére.
Túlzott cannabinoid hányás szindróma
A cannabis hyperemesis szindróma (CHS) esetei a gyógyászati kannabisz legalizálása óta megszaporodtak. Ezt a szindrómát ma már egyes betegeknél lehetséges mellékhatásnak tekintik. A CHS gyakrabban fordul elő olyan személyeknél, akik hosszú ideje és viszonylag gyakran (1 éve vagy annál hosszabb ideje naponta) szednek marihuánát, valamint serdülőknél és fiatal férfiaknál. A CHS mechanizmusai még mindig nem tisztázottak. A krónikus kannabiszhasználat csökkentheti a CB1 expresszióját bizonyos genetikai variánsokkal rendelkező embereknél, ami csökkenti a gag küszöböt. A kannabisztermékek eltérő összetétele (THC/CBD arány) is fontos lehet.
A CHS-ben szenvedő betegek a ciklikus hányás szindrómához (CVS) hasonló tüneteket mutatnak, és lehetséges, hogy a CHS a CVS egyik altípusa is lehet. A CHS-től eltérően azonban a CVS gyakrabban fordul elő nőknél, és általában pszichológiai társbetegségekkel, például szorongással és diszfóriával, migrénnel és fejfájással jár. Fontos, hogy néhány CVS-ben szenvedő betegnél javulás tapasztalható a kannabisz öngyógyítást követően.
Túlzott cannabinoid hányás szindróma
A cannabis hyperemesis szindróma (CHS) esetei a gyógyászati kannabisz legalizálása óta megszaporodtak. Ezt a szindrómát ma már egyes betegeknél lehetséges mellékhatásnak tekintik. A CHS gyakrabban fordul elő olyan személyeknél, akik hosszú ideje és viszonylag gyakran (1 éve vagy annál hosszabb ideje naponta) szednek marihuánát, valamint serdülőknél és fiatal férfiaknál. A CHS mechanizmusai még mindig nem tisztázottak. A krónikus kannabiszhasználat csökkentheti a CB1 expresszióját bizonyos genetikai variánsokkal rendelkező embereknél, ami csökkenti a gag küszöböt. A kannabisztermékek eltérő összetétele (THC/CBD arány) is fontos lehet.
A CHS-ben szenvedő betegek a ciklikus hányás szindrómához (CVS) hasonló tüneteket mutatnak, és lehetséges, hogy a CHS a CVS egyik altípusa is lehet. A CHS-től eltérően azonban a CVS gyakrabban fordul elő nőknél, és általában pszichológiai társbetegségekkel, például szorongással és diszfóriával, migrénnel és fejfájással jár. Fontos, hogy néhány CVS-ben szenvedő betegnél javulás tapasztalható a kannabisz öngyógyítást követően.
A CHS-ben szenvedő betegeknél a tünetek epizodikusak, és jellemzően egy forró zuhany után megszűnnek. A tünetek eltűnése a kannabiszhasználat abbahagyása után a CHS diagnózisát jelzi, így a terápia első vonalát a kábítószer megvonása jelenti. A hosszú távú kezelésre leggyakrabban felírt gyógyszerek a triciklikus antidepresszánsok - a benzodiazepinek, a haloperidol és a kapszaicin -, amelyek akut vészhelyzetben alkalmazhatók. A klinikusoknak nem szabad megfeledkezniük arról, hogy az epizodikus hányással küzdő betegek értékelésekor érdeklődjenek a kannabiszhasználat előzményeiről, és értékeljék a különböző kezelések hatásait.
Endokannabinoid rendszer az elhízásban
Az ECS a központi és perifériás anyagcserepályák befolyásolásával szabályozza az energiafelvételt és az étvágyat. Az ECS aktiválása felgyorsítja az anabolikus folyamatokat, elősegíti a pozitív energiaegyensúlyt és az energiatakarékosságot. A CNS-ben szigorúan szabályozza az anyagcserét az endokannabinoidok "igény szerinti" termelésével, amikor az energiaszükséglet növekszik, az endokannabinoidszintek emelkedése és csökkenése az éhgyomri, illetve az ételfogyasztási állapotok során. Az ECS anyagcserére gyakorolt hatásait a preszinaptikus CB1 retrográd neuromodulációjával lehet szabályozni az excitatorikus és gátló pályákon az energiaigényekre reagálva. Az ECS a hipotalamuszban és az agytörzsben lévő homeosztatikus útvonalakat is befolyásolja az anorexigén (például leptin) és orexigén hormonok (például ghrelin) módosításával. Túlsúlyos embereknél a leptintermelés csökken, ami az endokannabinoidszintek csökkent gátlásához vezet, ami hozzájárul az inzulinrezisztenciához.
Endokannabinoid rendszer az elhízásban
Az ECS a központi és perifériás anyagcserepályák befolyásolásával szabályozza az energiafelvételt és az étvágyat. Az ECS aktiválása felgyorsítja az anabolikus folyamatokat, elősegíti a pozitív energiaegyensúlyt és az energiatakarékosságot. A CNS-ben szigorúan szabályozza az anyagcserét az endokannabinoidok "igény szerinti" termelésével, amikor az energiaszükséglet növekszik, az endokannabinoidszintek emelkedése és csökkenése az éhgyomri, illetve az ételfogyasztási állapotok során. Az ECS anyagcserére gyakorolt hatásait a preszinaptikus CB1 retrográd neuromodulációjával lehet szabályozni az excitatorikus és gátló pályákon az energiaigényekre reagálva. Az ECS a hipotalamuszban és az agytörzsben lévő homeosztatikus útvonalakat is befolyásolja az anorexigén (például leptin) és orexigén hormonok (például ghrelin) módosításával. Túlsúlyos embereknél a leptintermelés csökken, ami az endokannabinoidszintek csökkent gátlásához vezet, ami hozzájárul az inzulinrezisztenciához.
A CNS is befolyásolja az energiafelvételt a mezolimbikus rendszer viselkedésszabályozó útvonalainak befolyásolásával. Például az endokannabinoid szintek megemelkednek az ízletes ételek fogyasztása után. Úgy gondolják, hogy az ECS gátolja a GABAerg neuronokat, ami a dopamintermelés gátlásának megszűnését eredményezi, és aktiválja a további táplálékfelvétel szükségességét. A társuló oroszenzoros stimuláció aktiválja a CB1 által közvetített szaglást és ízlelést, ezáltal növeli az élelmiszerfelvételt, különösen az édes ételekét.
Az ECS az emésztőszervekre és a vázizmokra hatva modulálja a perifériás anyagcserét és az inzulinérzékenységet is. Az ECS-stimuláció növeli az inzulinrezisztenciát, elősegíti a diszlipidémiát és növeli a testsúlyt. Elhízott betegeknél megfigyelhető az ECS további aktiválása a plazma és a bél aberráns endokannabinoid jelzéseiből, ami a bél-agyi telítettségi jelzések gátlásával jár együtt, és végső soron hozzájárul a hiperfágiához és a súlygyarapodáshoz.
Az ECS az emésztőszervekre és a vázizmokra hatva modulálja a perifériás anyagcserét és az inzulinérzékenységet is. Az ECS-stimuláció növeli az inzulinrezisztenciát, elősegíti a diszlipidémiát és növeli a testsúlyt. Elhízott betegeknél megfigyelhető az ECS további aktiválása a plazma és a bél aberráns endokannabinoid jelzéseiből, ami a bél-agyi telítettségi jelzések gátlásával jár együtt, és végső soron hozzájárul a hiperfágiához és a súlygyarapodáshoz.
Azelhízás kannabinoid-terápiája
A CB1 lehet az egyik célpont a testsúlyváltozással járó rendellenességek kezelésében. A dronabinolról kiderült, hogy növeli a BMI-értékeket a rákhoz vagy a szerzett immunhiányos szindrómához társuló kachexiában szenvedő betegeknél, valószínűleg az étvágy serkentése révén. Bár a kannabisz jótékony hatással van ezekre a betegekre, hatásai a megbízhatatlan adagolás és farmakokinetika miatt változóak.
A CB1 antagonistákról kiderült, hogy elősegítik a fogyást elhízott embereknél, de negatív mellékhatásokkal járnak. A rimonabant randomizált vizsgálatainak metaanalízise azt mutatta, hogy a betegek átlagosan 4,7 kg-ot veszítettek a placebóhoz képest 1 év használat után (95%-os konfidenciaintervallum). Sajnos a rimonabantot kapó betegeknél magas volt a depresszió és a szorongás szintje, és 1,4-szeresére nőtt a súlyos mellékhatások, köztük az öngyilkossági gondolatok kockázata. Emiatt a rimonabantot mostanra kivonták a gyógyszerpiacról. A taranabantnak hasonló hatásai voltak a testsúly változását illetően; a legmagasabb dózis (napi egyszeri 2 mg) 52 hét után 6,7 kg-os fogyást eredményezett. A mellékhatásokkal kapcsolatos hasonló aggodalmak azonban a vizsgálatok leállításához vezettek. A mellékhatások kockázatának csökkentése érdekében perifériás CB1-antagonistákat szintetizáltak. Arimonabanthoz képest a TM-38837 második generációs CB1-antagonista TM-38837 kevésbé képes behatolni a CNS-be, bár perifériás aktivitása is alacsonyabb.
A CB1 lehet az egyik célpont a testsúlyváltozással járó rendellenességek kezelésében. A dronabinolról kiderült, hogy növeli a BMI-értékeket a rákhoz vagy a szerzett immunhiányos szindrómához társuló kachexiában szenvedő betegeknél, valószínűleg az étvágy serkentése révén. Bár a kannabisz jótékony hatással van ezekre a betegekre, hatásai a megbízhatatlan adagolás és farmakokinetika miatt változóak.
A CB1 antagonistákról kiderült, hogy elősegítik a fogyást elhízott embereknél, de negatív mellékhatásokkal járnak. A rimonabant randomizált vizsgálatainak metaanalízise azt mutatta, hogy a betegek átlagosan 4,7 kg-ot veszítettek a placebóhoz képest 1 év használat után (95%-os konfidenciaintervallum). Sajnos a rimonabantot kapó betegeknél magas volt a depresszió és a szorongás szintje, és 1,4-szeresére nőtt a súlyos mellékhatások, köztük az öngyilkossági gondolatok kockázata. Emiatt a rimonabantot mostanra kivonták a gyógyszerpiacról. A taranabantnak hasonló hatásai voltak a testsúly változását illetően; a legmagasabb dózis (napi egyszeri 2 mg) 52 hét után 6,7 kg-os fogyást eredményezett. A mellékhatásokkal kapcsolatos hasonló aggodalmak azonban a vizsgálatok leállításához vezettek. A mellékhatások kockázatának csökkentése érdekében perifériás CB1-antagonistákat szintetizáltak. Arimonabanthoz képest a TM-38837 második generációs CB1-antagonista TM-38837 kevésbé képes behatolni a CNS-be, bár perifériás aktivitása is alacsonyabb.
Cannabishasználat elhízott betegeknél
Epidemiológiai vizsgálatok kimutatták az elhízás csökkent előfordulását a krónikus kannabiszhasználók körében. Úgy tűnik, hogy ez a hosszú távú kannabiszhasználat miatti alacsony CB1-expresszióval vagy a különböző populációk fenotípusos megnyilvánulásaiban mutatkozó különbségekkel függ össze. Annak ellenére, hogy bizonyíték van arra, hogy a CB1 hozzájárul az energiaanyagcseréhez, az ECS más, még nem vizsgált komponensei, például a CB2, szintén befolyásolhatják a fogyáshoz vezető metabolikus folyamatokat. Ezen útvonalak további kutatása új terápiákhoz vezethet.
Cannabis és májbetegségek
A CB1 irritációja befolyásolhatja a lipidanyagcserét, az inzulinérzékenységet és a máj steatosis kialakulását. Egerekben a CB1 aktiválása a hepatocitákban növeli a de novo zsírsavszintézist és növeli a lipogén enzimek, például a zsírsavszintáz expresszióját, ami lipidfelhalmozódáshoz és steatosishoz vezet. Ezt megerősítették a CB1 deaktiválásával végzett vizsgálatok egerekben, amelyeknél a magas zsírtartalmú diéta követése után nem alakult ki májszteatózis. Embereken végzett vizsgálatok szintén kimutatták a CB1 szerepét a NAFLD kialakulásában. Egy randomizált vizsgálatban például a rimonabantot 48 héten keresztül kapó betegeknél csökkent a máj steatózisa. Sajnos a rimonabantot pszichotróp mellékhatásai miatt már nem alkalmazzák.
Epidemiológiai vizsgálatok kimutatták az elhízás csökkent előfordulását a krónikus kannabiszhasználók körében. Úgy tűnik, hogy ez a hosszú távú kannabiszhasználat miatti alacsony CB1-expresszióval vagy a különböző populációk fenotípusos megnyilvánulásaiban mutatkozó különbségekkel függ össze. Annak ellenére, hogy bizonyíték van arra, hogy a CB1 hozzájárul az energiaanyagcseréhez, az ECS más, még nem vizsgált komponensei, például a CB2, szintén befolyásolhatják a fogyáshoz vezető metabolikus folyamatokat. Ezen útvonalak további kutatása új terápiákhoz vezethet.
Cannabis és májbetegségek
A CB1 irritációja befolyásolhatja a lipidanyagcserét, az inzulinérzékenységet és a máj steatosis kialakulását. Egerekben a CB1 aktiválása a hepatocitákban növeli a de novo zsírsavszintézist és növeli a lipogén enzimek, például a zsírsavszintáz expresszióját, ami lipidfelhalmozódáshoz és steatosishoz vezet. Ezt megerősítették a CB1 deaktiválásával végzett vizsgálatok egerekben, amelyeknél a magas zsírtartalmú diéta követése után nem alakult ki májszteatózis. Embereken végzett vizsgálatok szintén kimutatták a CB1 szerepét a NAFLD kialakulásában. Egy randomizált vizsgálatban például a rimonabantot 48 héten keresztül kapó betegeknél csökkent a máj steatózisa. Sajnos a rimonabantot pszichotróp mellékhatásai miatt már nem alkalmazzák.
Megállapították, hogy a krónikus kannabiszhasználat a testsúly csökkenéséhez és a máj steatosis súlyosságának csökkenéséhez vezethet. A kábítószer-függőség miatt kezelt erős kannabiszhasználókkal végzett vizsgálatban normális májenzimszinteket találtak, amelyek nem korreláltak a THC vagy annak metabolitjainak szintjével. Egy másik populáción alapuló vizsgálatban a kannabiszhasználóknál a kontrollcsoportokhoz képest alacsonyabb volt a NAFLD előfordulási gyakorisága. A krónikus kannabiszhasználók körében a NAFLD előfordulási gyakorisága a függő betegeknél 43%-kal volt alacsonyabb az epizodikus használókhoz képest. Ezek az eredmények elvileg ellentmondanak az endokannabinoidok élettani hatásainak és a kannabinoid receptorokra gyakorolt hatásuknak. A Dibba és munkatársai által felvetett egyik lehetséges ok szerint a hosszú távú kannabiszhasználat csökkenti a THC-toleranciát, valamint a CB1-sűrűséget, amihez összességében alacsonyabb CB1-aktivitás társul. Egy másik lehetséges mechanizmus az úgynevezett "körülvevő hatás", amelynek során a kannabisz egyéb összetevői, például a THC és a tetrahidrokannabivarin, csökkentik a CB1 aktivációt, hozzájárulva a máj steatosisának és gyulladásának csökkenéséhez. Ezt az elméletet támasztja alá az a tény, hogy a CBD és a tetrahidrokannabivarin (nagy dózisban) CB1 és CB2 antagonisták.
Érdekes módon az exokannabinoidok gyulladáscsökkentő hatásúak, és a citokinek gátlásával megelőzhetik a NAFLD kialakulását. Ez valószínűleg a CBD CB2-re gyakorolt antagonista hatásának köszönhető. Sajnos a rimonabant hatásait nem alkoholos steatohepatitisben szenvedő betegeken vizsgáló tanulmányt biztonsági aggályok miatt leállították. A namacizumab, amely egy negatív alloszterikus antitest a CB1 ellen, amelynek célja a CB1 elnyomása, az első perifériásan korlátozott biológiai szer, amelyet a NAFLD kezelésére terveztek az ECS-re hatva. A klinikai vizsgálatok jelenleg is folynak.
Cannabis és hasnyálmirigybetegségek
A CB1 és CB2 kifejeződését a hasnyálmirigyben is kimutatták, ami fokozott figyelmet irányított a kannabisz akut hasnyálmirigy-gyulladásban és krónikus hasnyálmirigy-gyulladásban betöltött szerepére. Az akut hasnyálmirigy-gyulladást gyulladással jellemezték, amelyben a kannabiszhasználat szerepet játszhat, bár még nem egyértelmű, hogy a kannabisz hozzájáruló vagy legyengítő tényező-e. Egy nemrégiben készült szisztematikus áttekintés kimutatta, hogy a kannabisz az úgynevezett idiopátiás hasnyálmirigy-gyulladás egyik okaként hathat. Egy 460, akut hasnyálmirigy-gyulladás első epizódjában szenvedő betegre kiterjedő kohorszvizsgálat kimutatta a kannabiszhasználat magas prevalenciáját bármilyen etiológiájú akut hasnyálmirigy-gyulladásban (10%), beleértve az idiopátiásnak minősített eseteket is.
Érdekes módon az exokannabinoidok gyulladáscsökkentő hatásúak, és a citokinek gátlásával megelőzhetik a NAFLD kialakulását. Ez valószínűleg a CBD CB2-re gyakorolt antagonista hatásának köszönhető. Sajnos a rimonabant hatásait nem alkoholos steatohepatitisben szenvedő betegeken vizsgáló tanulmányt biztonsági aggályok miatt leállították. A namacizumab, amely egy negatív alloszterikus antitest a CB1 ellen, amelynek célja a CB1 elnyomása, az első perifériásan korlátozott biológiai szer, amelyet a NAFLD kezelésére terveztek az ECS-re hatva. A klinikai vizsgálatok jelenleg is folynak.
Cannabis és hasnyálmirigybetegségek
A CB1 és CB2 kifejeződését a hasnyálmirigyben is kimutatták, ami fokozott figyelmet irányított a kannabisz akut hasnyálmirigy-gyulladásban és krónikus hasnyálmirigy-gyulladásban betöltött szerepére. Az akut hasnyálmirigy-gyulladást gyulladással jellemezték, amelyben a kannabiszhasználat szerepet játszhat, bár még nem egyértelmű, hogy a kannabisz hozzájáruló vagy legyengítő tényező-e. Egy nemrégiben készült szisztematikus áttekintés kimutatta, hogy a kannabisz az úgynevezett idiopátiás hasnyálmirigy-gyulladás egyik okaként hathat. Egy 460, akut hasnyálmirigy-gyulladás első epizódjában szenvedő betegre kiterjedő kohorszvizsgálat kimutatta a kannabiszhasználat magas prevalenciáját bármilyen etiológiájú akut hasnyálmirigy-gyulladásban (10%), beleértve az idiopátiásnak minősített eseteket is.
Akut cerulein indukálta hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő egereknél a CB1-agonista anandamid infúziója fokozta a hasnyálmirigy-gyulladás súlyosságát. Úgy gondolják, hogy a CB1 a hasnyálmirigyben a TNF-a-termelés fokozásával aktiválhatja a gyulladásos választ, ellentétben a gyomor-bél traktus más részein kifejtett TNF-ellenes hatásával. Ezzel szemben egyes vizsgálatok azt mutatták, hogy a kannabisz védelmet nyújthat az akut hasnyálmirigy-gyulladás kialakulása ellen. A kórházi betegek eddigi legnagyobb adatbázisa szerint a kannabiszt használó betegeknél az akut hasnyálmirigy-gyulladás enyhébb lefolyású volt, kevesebb volt a halálozás és kevesebb a súlyos szövődmény, mint a kannabiszt nem használó betegeknél.
A hasnyálmirigy-gyulladásban a zsigeri gyulladásos folyamat valószínűleg az ECS aktivációjával függ össze. Ezek az adatok alapot nyújtanak a kannabinoidok terápiás értékének vizsgálatához, mint kiegészítő terápiák, mint fájdalomcsillapítók és gyulladáscsökkentők. Arendelkezésre álló adatok ellentmondásossága a kannabisz adagolásában vagy beadási módjában mutatkozó különbségekből adódhat, és további kutatásokra van szükség.
A hasnyálmirigy-gyulladásban a zsigeri gyulladásos folyamat valószínűleg az ECS aktivációjával függ össze. Ezek az adatok alapot nyújtanak a kannabinoidok terápiás értékének vizsgálatához, mint kiegészítő terápiák, mint fájdalomcsillapítók és gyulladáscsökkentők. Arendelkezésre álló adatok ellentmondásossága a kannabisz adagolásában vagy beadási módjában mutatkozó különbségekből adódhat, és további kutatásokra van szükség.
Akannabisz és a gyulladásos bélbetegség (IBD)
Az ECS modulálhatja az IBD patogenezisét, amint azt a kannabinoid-receptor genotípusok és az IBD jellege közötti összefüggés is bizonyítja. Így a CB2 188-189 GG/GG komplementer DNS-polimorfizmus a T-sejtek proliferációjának endokannabinoidok által kiváltott gátlásának kétszeres csökkenésével hozható összefüggésbe. A CB2 R63 variáns szignifikánsan összefüggött az IBD, különösen a Crohn-betegség jelenlétével. Úgy tűnik, hogy a CB1 p.Thr453Thr polimorfizmus modulálja a fekélyes vastagbélgyulladásra és a Crohn-betegségre való fogékonyságot. A FAAH p.Pro129Th polimorfizmusra homozigóta Crohn-betegeknél nagyobb valószínűséggel fordult elő súlyos, fisztulákkal és extraintestinalis manifesztációkkal járó betegség, és az e mutációra homozigóta fekélyes vastagbélgyulladásos betegeknél korábban kezdődött a betegség. Az IBD terápiájában elért jelentős előrelépés ellenére sok beteg nem reagál a kezelésre, és néhányan alternatív terápiákhoz, köztük a kannabiszhoz fordulnak, amint azt a felmérések adatai is bizonyítják.
Annak ellenére, hogy számos preklinikai bizonyíték van arra, hogy a kannabinoid gyógyszerek csökkenthetik a bélgyulladást, még nem sok klinikai vizsgálatot végeztek. Két Cochrane-áttekintés ismert a Crohn-betegségben (3 vizsgálat) és a fekélyes vastagbélgyulladásban (2 vizsgálat) szenvedő betegek randomizált vizsgálatáról. Egy vizsgálatban 21, Crohn-betegségben szenvedő, >200-as aktivitási indexű beteget véletlenszerűen osztottak be olyan csoportokba, amelyek THC-tartalmú kannabiszt vagy placebót kaptak. Teljes remissziót 11 betegből 5 betegnél értek el a kannabisz-csoportban (45%), míg a placebocsoportban 10-ből 1 betegnél, akik nem érték el a vizsgálat elsődleges végpontjait. Ugyanakkor a kannabiszcsoportban 11 alanyból 10-nél klinikai választ figyeltek meg. A betegek emellett javuló étvágyról és alvásminőségről számoltak be, jelentős mellékhatások nélkül. Így ezek a vizsgálatok megerősítették a korábbi kísérleti adatokat, és arra a következtetésre jutottak, hogy a kannabiszkészítmények érdekesek lehetnek a Crohn-betegség kezelésében.
Az ECS modulálhatja az IBD patogenezisét, amint azt a kannabinoid-receptor genotípusok és az IBD jellege közötti összefüggés is bizonyítja. Így a CB2 188-189 GG/GG komplementer DNS-polimorfizmus a T-sejtek proliferációjának endokannabinoidok által kiváltott gátlásának kétszeres csökkenésével hozható összefüggésbe. A CB2 R63 variáns szignifikánsan összefüggött az IBD, különösen a Crohn-betegség jelenlétével. Úgy tűnik, hogy a CB1 p.Thr453Thr polimorfizmus modulálja a fekélyes vastagbélgyulladásra és a Crohn-betegségre való fogékonyságot. A FAAH p.Pro129Th polimorfizmusra homozigóta Crohn-betegeknél nagyobb valószínűséggel fordult elő súlyos, fisztulákkal és extraintestinalis manifesztációkkal járó betegség, és az e mutációra homozigóta fekélyes vastagbélgyulladásos betegeknél korábban kezdődött a betegség. Az IBD terápiájában elért jelentős előrelépés ellenére sok beteg nem reagál a kezelésre, és néhányan alternatív terápiákhoz, köztük a kannabiszhoz fordulnak, amint azt a felmérések adatai is bizonyítják.
Annak ellenére, hogy számos preklinikai bizonyíték van arra, hogy a kannabinoid gyógyszerek csökkenthetik a bélgyulladást, még nem sok klinikai vizsgálatot végeztek. Két Cochrane-áttekintés ismert a Crohn-betegségben (3 vizsgálat) és a fekélyes vastagbélgyulladásban (2 vizsgálat) szenvedő betegek randomizált vizsgálatáról. Egy vizsgálatban 21, Crohn-betegségben szenvedő, >200-as aktivitási indexű beteget véletlenszerűen osztottak be olyan csoportokba, amelyek THC-tartalmú kannabiszt vagy placebót kaptak. Teljes remissziót 11 betegből 5 betegnél értek el a kannabisz-csoportban (45%), míg a placebocsoportban 10-ből 1 betegnél, akik nem érték el a vizsgálat elsődleges végpontjait. Ugyanakkor a kannabiszcsoportban 11 alanyból 10-nél klinikai választ figyeltek meg. A betegek emellett javuló étvágyról és alvásminőségről számoltak be, jelentős mellékhatások nélkül. Így ezek a vizsgálatok megerősítették a korábbi kísérleti adatokat, és arra a következtetésre jutottak, hogy a kannabiszkészítmények érdekesek lehetnek a Crohn-betegség kezelésében.
Következtetések
Az ECS alapvető szerepet játszik a GI homeosztázis fenntartásában. A kannabisz és a kannabinoidok gyulladáscsökkentő és anti-nociceptív hatásaira ma már bőséges bizonyíték áll rendelkezésre, így számos gasztrointesztinális patológiában szenvedő beteg számára előnyös lehet a használatuk. Számos tanulmány alátámasztja a kannabisz vagy kannabinoidok hasznosságát funkcionális gasztrointesztinális patológiában szenvedő betegeknél, beleértve a gasztroparézist és az irritábilis bél szindrómát, valamint a gyulladásos bélbetegséget, a NAFLD-t és az elhízást. A jelenlegi vizsgálatok gyakran ellentmondásos eredményeket adnak, ami ismét hangsúlyozza a GI és más szervekkel és rendszerekkel való ECS kölcsönhatás útjainak összetettségét és sokféleségét. A jövőbeni tanulmányok, amelyek nemcsak a kannabinoid receptorokat, hanem a különböző endokannabinoidokkal kapcsolatos enzimek szintézisét és lebontását, valamint az új, perifériásan korlátozott terápiás szereket értékelik, új terápiás stratégiákhoz vezethetnek, amelyek a kannabiszt és származékait a gasztrointesztinális betegségek kezelésére használják. Természetesen aszámos biztató kezelési eredmény ellenére a kannabinoidok nem tekinthetők új csodaszernek - további kutatásokra van szükség hatékonyságuk és esetleges káros hatásaik tisztázásához.
Az ECS alapvető szerepet játszik a GI homeosztázis fenntartásában. A kannabisz és a kannabinoidok gyulladáscsökkentő és anti-nociceptív hatásaira ma már bőséges bizonyíték áll rendelkezésre, így számos gasztrointesztinális patológiában szenvedő beteg számára előnyös lehet a használatuk. Számos tanulmány alátámasztja a kannabisz vagy kannabinoidok hasznosságát funkcionális gasztrointesztinális patológiában szenvedő betegeknél, beleértve a gasztroparézist és az irritábilis bél szindrómát, valamint a gyulladásos bélbetegséget, a NAFLD-t és az elhízást. A jelenlegi vizsgálatok gyakran ellentmondásos eredményeket adnak, ami ismét hangsúlyozza a GI és más szervekkel és rendszerekkel való ECS kölcsönhatás útjainak összetettségét és sokféleségét. A jövőbeni tanulmányok, amelyek nemcsak a kannabinoid receptorokat, hanem a különböző endokannabinoidokkal kapcsolatos enzimek szintézisét és lebontását, valamint az új, perifériásan korlátozott terápiás szereket értékelik, új terápiás stratégiákhoz vezethetnek, amelyek a kannabiszt és származékait a gasztrointesztinális betegségek kezelésére használják. Természetesen aszámos biztató kezelési eredmény ellenére a kannabinoidok nem tekinthetők új csodaszernek - további kutatásokra van szükség hatékonyságuk és esetleges káros hatásaik tisztázásához.