Az amfetamin-monofoszfátot vízben történő titrálással kell előállítani, a kívánt ph 5 és 6 között van. A monofoszfátot nem lehet alkoholban előállítani, mivel amikor hozzáadjuk a foszforsavat 75 vagy 85% -os nem számít, ahogy van vagy alkoholban az alkoholban lévő bázishoz, eljön az a pont, amikor az összes Amph hirtelen rágógumivá válik, és nem vesz fel többé semmilyen savat. Tehát van egy polifoszfátok keveréke . Ezt a rágógumi masszát nem gond megszárítani és gond nélkül megszárad és lehet fogyasztani és nem rossz, de a monofoszfát nem.
A monofoszfát amit úgy lehet előállítani, hogy a bázishoz vizet adunk, majd hígított foszforsavat egy nem poláros oldószerben és a kettőből a szent szart is kikeverjük, előnye, hogy sokkal jobban oldódik vízben, mint a polifoszfát és a szulfátnál is jobban. Ez a nagyobb oldékonyság jobb biológiai hozzáférhetőséget jelent, és valamivel gyorsabban hat, mint a többi só. Állítólag csak a karbonátos só veri, de én még sosem próbáltam elkészíteni.
Most amikor a monofoszfátot vízben készíted, történik valami, ami először megzavar: A foszforsav hozzáadásakor először látni fogod, hogy só esik ki az oldatból, és ennek örülni fogsz. Amikor még több savat adsz hozzá, hirtelen az összes só -puff! - újra eltűnik! A kénsavtól eltérően, ahol ez rossz, a foszforsav sóknál pontosan ezt akarod, mivel a legjobb vízoldhatóságú sót akarod. Amit 5-6 ph-nál és a víz leválasztása és elpárologtatása után kapunk.
A túl sok sav hozzáadásakor megjelenő vörös elszíneződést nem a sav vagy az amfetamin okozza, hanem a szennyeződések, főleg a P2P és az enyhén bázikus szennyeződések, amelyek a folyamat során kerültek be. A P2P szépen átmegy a gőz-desztillációkon és az A/B eljárásokon, mivel bázisok és savak jelenlétében amfoter, különösen bázisokkal, mondjuk hirtelen sokkal szélesebb körben válik vízoldhatóvá.
Igazán tiszta amfetamin bázis nem változtatja meg a színét, mindegy, hogy mennyi savat adsz hozzá. Az itt látott utóreakciós protokollok egyike sem állít elő igazán tiszta amfetaminbázist, így az elszíneződés (rózsaszíntől vörösig) problémájáról szóló olvasat egyáltalán nem meglepő.