Mauritius: a függőség szigete
Ahogy a Lancet című folyóiratban 2009-ben megjelent tanulmány megállapította, "szinte minden szubszaharai afrikai országban, beleértve a HIV által leginkább érintett országokat is, a kábítószer-kezelés nem elérhető, tűcsereprogramok nem léteznek, a jogi szolgáltatások pedig túl drágák". Azóta a helyzet, ha nagyon lassan is, de kezdett jobbra fordulni.
AMadagaszkártól keletre fekvő, mindössze 1,29 millió lakosú aprócska szigetország, Mauritius volt az első ország a trópusi Afrikában, amely szubsztitúciós kezelési programot vezetett be.
A kannabisz és az ópium a XIX. század óta elérhető Mauritiuson, de használatuk sokáig a hagyományos kultúra keretein belül maradt, és nem okozott komoly aggodalmat senkinek. A "kábítószer-boom" aszigeten az 1970-es évek végén kezdődött, a heroin elterjedése és Mauritius közelsége miatt, valamint az Afrika, Európa és Ázsia közötti fontos tengeri és légi útvonalakhoz való közelsége miatt.
Az ENSZ 2009-es kábítószer-világjelentése szerint akkoriban ebben az apró országban volt a világon a második legmagasabb az opioidfüggőség előfordulása (Afganisztán után), a mauritiusiak közel 2%-a használt ópiátokat.Az intravénás kábítószer-használók 97,3%-a hepatitis C-vel, 47,4%-a pedig HIV-vel volt fertőzött.
Néhány évvel korábban azonban a mauritiusi kormány a feldühödött közvélemény nyomására ártalomcsökkentő programot indított. 2006 januárja óta Mauritiuson elérhető a metadon-helyettesítő kezelés, 2007 novembere óta pedig a használt fecskendőket újakra cserélik.
Az eredmény megdöbbentő: az új HIV-fertőzések injekciós úton csaknem megháromszorozódtak (a 2005-ös 92%-ról 2014-re 31%-ra), a bűnözési arány pedig több mint a felére csökkent (2007-ben 2650 törvénysértés, szemben a 2012-es 1085-tel). Mauritius arra is büszke volt, hogy a világ azon kevés országai közé tartozik, ahol a börtönökben a fogvatartottak számára elérhető a metadonkezelés.
Az intravénás drogfogyasztás és a bűnözési ráta 2015-2016-ban nőtt, amikor az új kormány úgy döntött, hogy a metadonkezelést buprenorfinra és naltrexonra cseréli, és a tabletták kiadását a klinikákból a rendőrőrsökre helyezi át. A kábítószerfüggők, akik nem akartak szembenézni a rendőrséggel, tömegesen kezdték elutasítani a kezelést. 2017-ben az ország új egészségügyi minisztere, Anwar Hasnu polgártársai megkönnyebbülésére bejelentette, hogy Mauritius visszatér a metadonprogramhoz.
Ma Mauritiuson 42 szubsztitúciós terápiás klinika működik, több, mint a trópusi Afrika összes többi országában együttvéve.
Néhány évvel korábban azonban a mauritiusi kormány a feldühödött közvélemény nyomására ártalomcsökkentő programot indított. 2006 januárja óta Mauritiuson elérhető a metadon-helyettesítő kezelés, 2007 novembere óta pedig a használt fecskendőket újakra cserélik.
Az eredmény megdöbbentő: az új HIV-fertőzések injekciós úton csaknem megháromszorozódtak (a 2005-ös 92%-ról 2014-re 31%-ra), a bűnözési arány pedig több mint a felére csökkent (2007-ben 2650 törvénysértés, szemben a 2012-es 1085-tel). Mauritius arra is büszke volt, hogy a világ azon kevés országai közé tartozik, ahol a börtönökben a fogvatartottak számára elérhető a metadonkezelés.
Az intravénás drogfogyasztás és a bűnözési ráta 2015-2016-ban nőtt, amikor az új kormány úgy döntött, hogy a metadonkezelést buprenorfinra és naltrexonra cseréli, és a tabletták kiadását a klinikákból a rendőrőrsökre helyezi át. A kábítószerfüggők, akik nem akartak szembenézni a rendőrséggel, tömegesen kezdték elutasítani a kezelést. 2017-ben az ország új egészségügyi minisztere, Anwar Hasnu polgártársai megkönnyebbülésére bejelentette, hogy Mauritius visszatér a metadonprogramhoz.
Ma Mauritiuson 42 szubsztitúciós terápiás klinika működik, több, mint a trópusi Afrika összes többi országában együttvéve.
Tanzánia: a HIV-járvány gátja
2011-ben Mauritiushoz csatlakozott Tanzánia, egy kelet-afrikai ország, ahol az opioid- és HIV-járvány szintén katasztrofális volt. Akkoriban az országban körülbelül 50 000 injekciós kábítószer-használó (főleg heroin) élt. Közülük 42-50% volt HIV-fertőzött, a nők körében pedig az arány elérte a 71%-ot.
Az Afganisztánból érkező kábítószer-kereskedelem Tanzániába Dar es Salaam kikötővárosán keresztül érkezett, ahol egy adag hígított heroint kevesebbért lehetett megvenni az utcán, mint egy reggeli ára, és fokozatosan elterjedt az egész országban.
A Muhimbili Nemzeti Kórházban, Dar es Salaam és Tanzánia legnagyobb egészségügyi intézményében, a Muhimbili Nemzeti Kórházban megnyílt egy támogató gondozási központ, ahol a betegek naponta kaptak metadont, HIV- és TBC-teszteket, valamint pszichológiai és szociális támogatást.
.
Egy 2014-ben közzétett tanulmány szerint ez idő alatt 629 opioiddrogfüggő ember keresett segítséget a klinikán. Egy évvel később a többségük (57%, azaz 358 fő) még mindig a programban volt: ez az arány hasonló az európai, ázsiai és észak-amerikai szubsztitúciós terápia sikeréhez. Akezelésből való kilépés és a kábítószer-használathoz való visszatérés kockázata a szexuális erőszakot átélt személyek és azok körében volt a legmagasabb, akik kis adag metadont kaptak.
A tanulmány szerzői megjegyzik, hogy egy olyan régióban, ahol általános HIV-járvány van, a metadonkezelés kulcsfontosságú a fertőzés terjedésének megfékezésében. "A kábítószer-használók számára hatékony HIV-megelőzési program az, ha addig tartják őket kezelésben, amíg szükséges, hogy minimálisra csökkentsék a visszaesés kockázatát a heroin injekciós használatához" - írják a kutatók.
2018-ban Dr. Pilli Sahid Muthoki, a Muhimbili Nemzeti Kórház munkatársa szerint mintegy 3000 beteg részesült szubsztitúciós terápiában a városban. UgyanakkorDar es Salaam becslések szerint 25 000 lakosa maradt intravénás droghasználó.
Dr. Mutoki büszkén számolt be arról, hogy a tanzániai metadonprogram az egyik legsikeresebb a kontinensen, és most más országokból, például Kenyából, Mozambikból és Zambiából is érkeznek orvosok, hogy tanuljanak és tanuljanak ebből a tapasztalatból.
2018-ban Dr. Pilli Sahid Muthoki, a Muhimbili Nemzeti Kórház munkatársa szerint mintegy 3000 beteg részesült szubsztitúciós terápiában a városban. UgyanakkorDar es Salaam becslések szerint 25 000 lakosa maradt intravénás droghasználó.
Dr. Mutoki büszkén számolt be arról, hogy a tanzániai metadonprogram az egyik legsikeresebb a kontinensen, és most más országokból, például Kenyából, Mozambikból és Zambiából is érkeznek orvosok, hogy tanuljanak és tanuljanak ebből a tapasztalatból.
A 33 éves Yusuf Ahmed Mzitto, becenevén Kessi, az Egészségügyi Világszervezetnek elmondta, hogy az orvosi metadon segített megváltoztatni az életét, miután három évig heroinfüggő volt, és több sikertelen kísérletet tett arra, hogy véget vessen drogfogyasztásának: "Amitől a drogfogyasztók a leginkább félnek, az az elvonási szindróma. Semmi sem hasonlítható hozzá, még a HIV-től vagy a haláltól való félelem sem. Megpróbáltam egyedül megbirkózni vele, még egy szobába is bezárkóztam. De semmi sem segített, amíg el nem kezdtem metadont szedni".
.
Cassie elmagyarázta, hogy a legtöbb kábítószerfüggő fél elkezdeni a metadonkezelést, mert a közösségben megbélyegzik.Sokan úgy gondolják, hogy a metadon csak egy újabb drog, és hogy nem tesz mást, mint az egyik függőséget egy másikkal helyettesíti, és a drogkereskedők mindenféle rémtörténetet terjesztenek a metadonkezelésről, hogy ne veszítsenek el ügyfeleket.
.
Szerencsére Cassie-nek sikerült legyőznie ezt a megbélyegzést, és most szisztematikusan csökkenti a metadonadagját, hogy belátható időn belül nullára csökkenthesse azt, és opioidfüggőség nélkül élhessen. A férfi minden nap ellátogat a klinikára: nemcsak az adagjáért, hanem azért is, hogy szocializálódjon a többi beteggel, hogy találkozzon a tanácsadójával, és hogy informatikusként szakmai segítséget nyújtson az intézménynek.
Idővel metadonkezelési programok jöttek létre a Kinondoni Körzeti Kórházban (Dar es Salaam egy olyan körzetében, ahol különösen sok a kábítószerfüggő), Zanzibárban és Mwanza városában. "Arra kérem a tanzániaiakat, akik drogfüggő fiatalokkal találkoznak, hogy vigyék őket egy bejegyzett klinikára, ahol kezelésben részesülhetnek" - mondta Kassim Majaliwa tanzániai miniszterelnök aMwanza kórház megnyitó ünnepségén, és megígérte, hogy a kormány a rehabilitáció után munkahelyeket teremt a betegek számára.
Szenegál: terápia a mangófák árnyékában
2014 decemberében Nyugat-Afrika első államilag finanszírozott szubsztitúciós kezelőközpontja nyílt meg Szenegál fővárosában, Dakarban. Még 2011-ben az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalának tanulmánya kimutatta, hogy Dakarban legalább 1300 ember volt injekciós kábítószer-használó. Közülük 9,4% volt HIV-fertőzött, 38,9% pedig hepatitis C-vel fertőzött.
A megkérdezettek egyharmada elismerte, hogy utoljára otthonon kívül injekciózott (ami azt jelenti, hogy nem volt biztonságos és steril környezet a droghasználathoz), és több mint 10%-uk számolt be arról, hogy fecskendőket osztottak meg egymással.
Azóta a kábítószerfüggőség problémája évről évre sürgetőbbé vált Szenegálban. Az ország, amelyet nyugati partjainál az Atlanti-óceán mossa, és amelynek 95 százaléka muzulmán, az elmúlt évtizedben a Latin-Amerikából Európába irányuló kábítószer-kereskedelem fontos tranzitpontjává vált.
Ahogy Pierre Lapak, az UNODC közép- és nyugat-afrikai képviselője elmagyarázza, a csempészek gyakran pénz helyett áruval fizetnek közvetítőiknek, és így fokozatosan drogpiacot hoznak létre egy olyan országban, ahol korábban nem létezett.
2014 decemberében Nyugat-Afrika első államilag finanszírozott szubsztitúciós kezelőközpontja nyílt meg Szenegál fővárosában, Dakarban. Még 2011-ben az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalának tanulmánya kimutatta, hogy Dakarban legalább 1300 ember volt injekciós kábítószer-használó. Közülük 9,4% volt HIV-fertőzött, 38,9% pedig hepatitis C-vel fertőzött.
A megkérdezettek egyharmada elismerte, hogy utoljára otthonon kívül injekciózott (ami azt jelenti, hogy nem volt biztonságos és steril környezet a droghasználathoz), és több mint 10%-uk számolt be arról, hogy fecskendőket osztottak meg egymással.
Azóta a kábítószerfüggőség problémája évről évre sürgetőbbé vált Szenegálban. Az ország, amelyet nyugati partjainál az Atlanti-óceán mossa, és amelynek 95 százaléka muzulmán, az elmúlt évtizedben a Latin-Amerikából Európába irányuló kábítószer-kereskedelem fontos tranzitpontjává vált.
Ahogy Pierre Lapak, az UNODC közép- és nyugat-afrikai képviselője elmagyarázza, a csempészek gyakran pénz helyett áruval fizetnek közvetítőiknek, és így fokozatosan drogpiacot hoznak létre egy olyan országban, ahol korábban nem létezett.
A Dakar hátrányos helyzetű Fanné kerületében működő dakari függőségek integrált kezelésével foglalkozó központ (CEPIAD ) tűcserét, ártalomcsökkentő tanácsadást és antiretrovirális terápiát kínál.
A szervezet működésének első hét hónapjában mintegy 250 embert szolgált ki, akiknek háromnegyede heroinhasználó volt. A központ népszerűségét a szenegáli drogfogyasztók körében a kényelmetlen elhelyezkedés hátráltatta: sokaknak órákat kellett úton tölteniük, hogy eljussanak a CEPIAD-hez, így könnyebb volt számukra, hogy beadják magukat, mint hogy segítséget kérjenek.
Mindenesetre a CNN riporterei 2018-ban Fannba érkezve a CEPIAD-nél drogfogyasztók sorát találták. Míg egyesek kék folyadékban feloldott metadont kaptak egy ápolónőtől, addig mások a mangófák árnyékában dámajátékkal menekültek a tikkasztó hőség elől. Azelmúlt két évben az ártalomcsökkentő szakemberek több mint 18 000 steril fecskendőt és 17 000 óvszert osztottak ki a kábítószerfüggőknek.
A metadonkezelésnek köszönhetően az 58 éves Mustapha Mbodj, aki több mint 30 éve heroinfüggő, képes volt leszokni pusztító függőségéről, és megalapította saját kábítószer-használókat támogató csoportját, a Santé Espoir Vie-t. Mbodj és társai minden nap Dakar nyomornegyedeibe utaznak, hogy beszélgessenek a függőkkel, meggyőzzék őket, hogy vegyék fel a kapcsolatot a CEPIAD-dal, és vegyenek részt a metadonprogramban.
A szervezet működésének első hét hónapjában mintegy 250 embert szolgált ki, akiknek háromnegyede heroinhasználó volt. A központ népszerűségét a szenegáli drogfogyasztók körében a kényelmetlen elhelyezkedés hátráltatta: sokaknak órákat kellett úton tölteniük, hogy eljussanak a CEPIAD-hez, így könnyebb volt számukra, hogy beadják magukat, mint hogy segítséget kérjenek.
Mindenesetre a CNN riporterei 2018-ban Fannba érkezve a CEPIAD-nél drogfogyasztók sorát találták. Míg egyesek kék folyadékban feloldott metadont kaptak egy ápolónőtől, addig mások a mangófák árnyékában dámajátékkal menekültek a tikkasztó hőség elől. Azelmúlt két évben az ártalomcsökkentő szakemberek több mint 18 000 steril fecskendőt és 17 000 óvszert osztottak ki a kábítószerfüggőknek.
A metadonkezelésnek köszönhetően az 58 éves Mustapha Mbodj, aki több mint 30 éve heroinfüggő, képes volt leszokni pusztító függőségéről, és megalapította saját kábítószer-használókat támogató csoportját, a Santé Espoir Vie-t. Mbodj és társai minden nap Dakar nyomornegyedeibe utaznak, hogy beszélgessenek a függőkkel, meggyőzzék őket, hogy vegyék fel a kapcsolatot a CEPIAD-dal, és vegyenek részt a metadonprogramban.
"Amikor ezekbe a gócpontokba megyünk, az emberek nagyon jól érzik magukat velünk, mert mi magunk is drogfogyasztók voltunk. Tudjuk, hogyan találjuk meg a hozzájuk való közeledést. Ha kihagyják a kezelést, elmegyünk az otthonukba.Le kell ülnünk, beszélgetnünk kell velük, és meg kell győznünk őket, hogy jöjjenek vissza " - mondta Mbodj az újságíróknak.
A szociális rehabilitáció ugyanolyan fontos, mint a gyógyszeres kezelés. Pszichológusok, művészetterapeuták és szakmai átképzéssel foglalkozó szakemberek segítenek azoknak az embereknek, akik már régen elvesztették a munkájukat és éveket töltöttek a börtönben, hogy visszanyerjék szociális készségeiket és visszatérjenek a normális életbe.
Ugyanakkor Mbayang Fall Bousseau, a CEPIAD egészségügyi programjának koordinátora elismerte, hogy a szervezet munkája még messze nem ideális: még Dakarban sem tud minden drogfüggő a szervezet létezéséről, és a kihívás az, hogy országos szinten is elérjék a szervezetet.
2020-ban az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala pénzt adott a CEPIAD-nek, hogy folytassa munkáját a járvány idején. Ebbőlvásároltak egyéni védőfelszerelést, és amikor Dakarban karantént és kijárási tilalmat rendeltek el, a központ néhány betegét otthon kezelték.
A szociális rehabilitáció ugyanolyan fontos, mint a gyógyszeres kezelés. Pszichológusok, művészetterapeuták és szakmai átképzéssel foglalkozó szakemberek segítenek azoknak az embereknek, akik már régen elvesztették a munkájukat és éveket töltöttek a börtönben, hogy visszanyerjék szociális készségeiket és visszatérjenek a normális életbe.
Ugyanakkor Mbayang Fall Bousseau, a CEPIAD egészségügyi programjának koordinátora elismerte, hogy a szervezet munkája még messze nem ideális: még Dakarban sem tud minden drogfüggő a szervezet létezéséről, és a kihívás az, hogy országos szinten is elérjék a szervezetet.
2020-ban az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala pénzt adott a CEPIAD-nek, hogy folytassa munkáját a járvány idején. Ebbőlvásároltak egyéni védőfelszerelést, és amikor Dakarban karantént és kijárási tilalmat rendeltek el, a központ néhány betegét otthon kezelték.
Afent említett trópusi afrikai országokon kívül ma már Dél-Afrikában, Kenyában, Burkina Fasóban, Elefántcsontparton és a Seychelle-szigeteken is folytatnakszubsztitúciós terápiát.Sajnos a legtöbb afrikai ország nem siet követni a példát, és szubsztitúciós terápiás programok nélkül aligha beszélhetünk a kontinensen végigsöprő HIV-járvány legyőzéséről.
A Global Harm Reduction Report 2020 szerint a szubszaharai Afrikában 560 000 és 2,7 millió között van az injekciós kábítószerhasználók száma (aszámok jelentős eltérése a megfelelő statisztikák hiányának köszönhető).
Közülük mintegy 30% HIV-pozitív, és csak körülbelül a fele (51%) részesül a szükséges kezelésben. Végül, még mindig nincs olyan ország a trópusi Afrikában, ahol a naloxon "kézből-szájba"elérhető lenne, és ahol biztonságos drogfogyasztási helyiségek léteznének.
A Global Harm Reduction Report 2020 szerint a szubszaharai Afrikában 560 000 és 2,7 millió között van az injekciós kábítószerhasználók száma (aszámok jelentős eltérése a megfelelő statisztikák hiányának köszönhető).
Közülük mintegy 30% HIV-pozitív, és csak körülbelül a fele (51%) részesül a szükséges kezelésben. Végül, még mindig nincs olyan ország a trópusi Afrikában, ahol a naloxon "kézből-szájba"elérhető lenne, és ahol biztonságos drogfogyasztási helyiségek léteznének.
Ametadonprogram ideológusa, Dr. Robert Newman szerint a metadon.
- Teljesen biztonságos, ha az adagokat megfelelően adagolják.
- Drámaian csökkenti az illegális heroinhasználatot.
- Alacsony költséggel, nagy mennyiségben előállítható.
- vonzó az illegális ópiátok használói számára, akik annak ellenére szedik, hogy a metadon napi adagjai nem okoznak eufóriát.
- Több évig vagy akár évtizedekig is használható mellékhatások nélkül.
A metadonprogram hatékonysága a HIV-járvány elleni küzdelemben, a bűnözés csökkentésében és a kábítószerfüggők és hozzátartozóik életminőségének javításában statisztikailag már régóta bizonyított, de az elutasítás okai irracionálisak.
Sok hatóság még mindig úgy véli, hogy a kábítószer-használat problémáját nem az ártalomcsökkentő kampány, hanem a teljes megsemmisítésig tartó, megalkuvás nélküli háború fogja megoldani. Azonban, ahogyan fentebb tárgyaltuk, még azok az országok is, amelyekre a keményvonalasok előszeretettel hivatkoznak, megtanultak rugalmasabb politikát alkalmazni a kábítószerfüggőkkel szemben.
Sok hatóság még mindig úgy véli, hogy a kábítószer-használat problémáját nem az ártalomcsökkentő kampány, hanem a teljes megsemmisítésig tartó, megalkuvás nélküli háború fogja megoldani. Azonban, ahogyan fentebb tárgyaltuk, még azok az országok is, amelyekre a keményvonalasok előszeretettel hivatkoznak, megtanultak rugalmasabb politikát alkalmazni a kábítószerfüggőkkel szemben.