Az új évszázadra az európai országokban, különösen Angliában, ahol az ópiumfüggőséget társadalmi rosszként ismerték fel, állami szinten további kísérletek történtek az ópiumfüggőség terjedésének korlátozására.
1893-ban William Gladstone kormánya - aki állítólag maga sem mondott fontos beszédet nyilvánosan anélkül, hogy előbb ne vett volna be egy adagot - összehívott egy királyi vizsgálóbizottságot az ópiumhasználatról.
Két évvel később a bizottság jelentést nyújtott be, amely - mint az újságírók ironikusan megjegyezték - arra a következtetésre jutott, hogy "az ópiumtermelést Indiában nem lehet betiltani, még ha kívánatos is lenne" - de nem kívánatos. De a közhangulat szele Európában már megváltozott.
Ez a világ másik felén, Kínában is megvalósult. A végnapjait élő Csing-birodalom 1905-ben tízéves programot fogadott el a fokozatos ópiumtilalomra, amely a monarchia bukása után, 1911-ben fejeződött be.
1893-ban William Gladstone kormánya - aki állítólag maga sem mondott fontos beszédet nyilvánosan anélkül, hogy előbb ne vett volna be egy adagot - összehívott egy királyi vizsgálóbizottságot az ópiumhasználatról.
Két évvel később a bizottság jelentést nyújtott be, amely - mint az újságírók ironikusan megjegyezték - arra a következtetésre jutott, hogy "az ópiumtermelést Indiában nem lehet betiltani, még ha kívánatos is lenne" - de nem kívánatos. De a közhangulat szele Európában már megváltozott.
Ez a világ másik felén, Kínában is megvalósult. A végnapjait élő Csing-birodalom 1905-ben tízéves programot fogadott el a fokozatos ópiumtilalomra, amely a monarchia bukása után, 1911-ben fejeződött be.
1907-ben India alkirálya, Lord Minto mérföldkőnek számító nyilatkozatot tett: "Elismerem, hogy az ópium betiltásának következményei teljes mértékben azokat fogják sújtani, akik mértékkel használják... de az egész civilizált világ bizonyára undorodik a túlzott használatának romboló hatásaitól".
Eközben a világ kezdett összehangoltan fellépni az ópiátok ellen.Az ópiátok betiltására irányuló mozgalom ideológusa Charles Henry Brent, az akkor amerikai közigazgatás alatt álló Fülöp-szigeteki püspöki egyház vezetője volt.
Az ő kezdeményezésére és Theodore Roosevelt amerikai elnök támogatásával 1909-ben Sanghajban nemzetközi bizottság ült össze az ópiumprobléma megoldására. A bizottságban 13 állam - Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, Kína, Franciaország, Oroszország, Perzsia, Németország, Ausztria-Magyarország, Olaszország, Hollandia, Portugália, Sziám és Japán -vett részt .
A bizottság munkája három évvel később egy reprezentatív konferencia összehívásához vezetett Hágában, amelyen kidolgozták és aláírták a Nemzetközi Ópiumegyezményt. Ez a dokumentum kötelezte az aláírókat a kábítószerek - a morfium, a kokain és származékaik - forgalmának ellenőrzésére.
Az egyezmény volt az első nemzetek feletti megállapodás, amelynek célja a kábítószerfüggőség elleni küzdelem volt. A Bayer már a következő évben, 1913-ban leállította a heroin szabad árusítását. Új korszak kezdődött a kábítószerek történetében.
Roosevelt "nagy drogellenes botja"
A múlt század elején az Egyesült Államok a globális kábítószer-ellenes mozgalom vezetőjévé vált. Ekkorra az ország az ópium és származékainak legnagyobb piacává vált Ázsián kívül. Ehhez egyrészt hozzájárultak a kínai kulik, akik a 19. század közepén aktívan vándoroltak az Egyesült Államokba. Másrészt hozzájárult a hazai józansági mozgalom, amely a század végére nagy méreteket öltött.
1893-ra már hat államban betiltották az alkohol gyártását és árusítását, ami arra késztette az amerikaiakat, hogy az alkohol olcsó helyettesítőjét keressék. Ahogy korábban Angliában, ez az ópiátok, különösen az ópiumszívás népszerűségének gyors növekedéséhez vezetett.
A füstölőházakat minden társadalmi osztályból és korosztályból, férfiak és nők egyaránt látogatták.
A múlt század elején az Egyesült Államok a globális kábítószer-ellenes mozgalom vezetőjévé vált. Ekkorra az ország az ópium és származékainak legnagyobb piacává vált Ázsián kívül. Ehhez egyrészt hozzájárultak a kínai kulik, akik a 19. század közepén aktívan vándoroltak az Egyesült Államokba. Másrészt hozzájárult a hazai józansági mozgalom, amely a század végére nagy méreteket öltött.
1893-ra már hat államban betiltották az alkohol gyártását és árusítását, ami arra késztette az amerikaiakat, hogy az alkohol olcsó helyettesítőjét keressék. Ahogy korábban Angliában, ez az ópiátok, különösen az ópiumszívás népszerűségének gyors növekedéséhez vezetett.
A füstölőházakat minden társadalmi osztályból és korosztályból, férfiak és nők egyaránt látogatták.
1901-ben, William McKinley elnök meggyilkolása után az új államfő Theodore Roosevelt lett, az egészséges életmód elkötelezett híve. Emellett az amerikai befolyás kiterjesztésének szószólója volt az egész világon, különösen Latin-Amerikában és Kelet-Ázsiában ("nagy bot politika").
Roosevelt azt remélte, hogy növelni tudja az USA befolyását, többek között a Brit Birodalom rovására, amelynek gyarmati politikája ekkorra már szilárdan kötődött az ópiumhoz. 1906-ban az USA elfogadta a "Pure Food and Drug Act" -et, amely előírta, hogy minden, az országban értékesített gyógyszert fel kell tüntetni. Roosevelt támogatásával pedig 1909-ben Sanghajban nemzetközi bizottságot hívtak össze az ópiummal kapcsolatban. Ezzel egyidejűleg betiltották az USA-ba történő behozatalát.
Két évvel az 1912-es hágai ópiumkonferencia után, amelyen a résztvevő országok - Németország, az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia, Kína, Oroszország, Japán, Olaszország, Perzsia, Hollandia, Portugália és Sziám - megállapodtak a kábítószerek (morfium, kokain és származékaik) forgalmának ellenőrzéséről, az államok kidolgoztak és elfogadtak egy olyan dokumentumot, amely nagy hatással volt a globális kábítószer-politikára általában, és az ópiumra és készítményeire különösen.
Roosevelt azt remélte, hogy növelni tudja az USA befolyását, többek között a Brit Birodalom rovására, amelynek gyarmati politikája ekkorra már szilárdan kötődött az ópiumhoz. 1906-ban az USA elfogadta a "Pure Food and Drug Act" -et, amely előírta, hogy minden, az országban értékesített gyógyszert fel kell tüntetni. Roosevelt támogatásával pedig 1909-ben Sanghajban nemzetközi bizottságot hívtak össze az ópiummal kapcsolatban. Ezzel egyidejűleg betiltották az USA-ba történő behozatalát.
Két évvel az 1912-es hágai ópiumkonferencia után, amelyen a résztvevő országok - Németország, az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia, Kína, Oroszország, Japán, Olaszország, Perzsia, Hollandia, Portugália és Sziám - megállapodtak a kábítószerek (morfium, kokain és származékaik) forgalmának ellenőrzéséről, az államok kidolgoztak és elfogadtak egy olyan dokumentumot, amely nagy hatással volt a globális kábítószer-politikára általában, és az ópiumra és készítményeire különösen.
Az úgynevezett Harrison-féle kábítószer-adóról szóló törvény (1914, amely kezdeményezőjéről, Francis Burton Harrison kongresszusi képviselőről kapta a nevét) az ópiátok árusításának teljes tilalmát indította el. Ezt nem közvetlenül tette, mivel először Kínában, majd Angliában próbáltak fellépni a kábítószer ellen.
Csupán regisztrációs kötelezettséget írt elő "minden olyan személy számára , aki ópiumot vagy kokalevelet, illetve ezek sóit, származékait vagy készítményeit termeli, importálja, gyártja, keveri, forgalmazza, szállítja, eladja, szállítja vagy más módon terjeszti, beleértve egyéb célokra is". Erre azért volt szükség, hogy a kábítószerek minden értékesítésére különadót lehessen kivetni.
Bár a Harrison-törvény csak formálisan szabályozta a gyógyszeradót, a gyakorlatban drasztikusan csökkentette az ópiátok és a kokain nem orvosi, rekreációs célokra való hozzáférhetőségét. Ez egyrészt az ópium és a heroin szürke, majd fekete piacának kialakulásához, a drogmaffia felemelkedéséhez, másrészt a kábítószerfüggő szegények körében a bűnözés növekedéséhez vezetett.
Csupán regisztrációs kötelezettséget írt elő "minden olyan személy számára , aki ópiumot vagy kokalevelet, illetve ezek sóit, származékait vagy készítményeit termeli, importálja, gyártja, keveri, forgalmazza, szállítja, eladja, szállítja vagy más módon terjeszti, beleértve egyéb célokra is". Erre azért volt szükség, hogy a kábítószerek minden értékesítésére különadót lehessen kivetni.
Bár a Harrison-törvény csak formálisan szabályozta a gyógyszeradót, a gyakorlatban drasztikusan csökkentette az ópiátok és a kokain nem orvosi, rekreációs célokra való hozzáférhetőségét. Ez egyrészt az ópium és a heroin szürke, majd fekete piacának kialakulásához, a drogmaffia felemelkedéséhez, másrészt a kábítószerfüggő szegények körében a bűnözés növekedéséhez vezetett.
A szegények, akik a meredeken dráguló kábítószereket fogyasztották, különösen nehéz helyzetbe kerültek.
Míg korábban szinte minden rongyrázó, aki laudánum- vagy ópiumtabletta-függő volt, megengedhette magának, hogy a drogériában vásároljon, most sokan közülük elkezdték a roncstelepeket és szeméttelepeket átkutatni, különböző fémhulladékokat gyűjteni és lopni, majd eladni.
Így az angol nyelvű országokban megjelent a drogfüggők megvető beceneve: junkie (a junk "fémhulladék","ócskavas" szóból). Az opiátokat a társadalom peremére szorult emberekkel és bűnözőkkel hozták kapcsolatba, sőt, a köztudat kezdte dehumanizálni a tőlük függő embereket.
1919-ben az Egyesült Államokban teljes tilalmat vezettek be a heroin orvosi javallat nélküli árusítására. Öt évvel később a heroin mindenfajta használatát betiltották az Egyesült Államokban.
Míg korábban szinte minden rongyrázó, aki laudánum- vagy ópiumtabletta-függő volt, megengedhette magának, hogy a drogériában vásároljon, most sokan közülük elkezdték a roncstelepeket és szeméttelepeket átkutatni, különböző fémhulladékokat gyűjteni és lopni, majd eladni.
Így az angol nyelvű országokban megjelent a drogfüggők megvető beceneve: junkie (a junk "fémhulladék","ócskavas" szóból). Az opiátokat a társadalom peremére szorult emberekkel és bűnözőkkel hozták kapcsolatba, sőt, a köztudat kezdte dehumanizálni a tőlük függő embereket.
1919-ben az Egyesült Államokban teljes tilalmat vezettek be a heroin orvosi javallat nélküli árusítására. Öt évvel később a heroin mindenfajta használatát betiltották az Egyesült Államokban.
RZV0AbfQvL.jpg melléklet megtekintése
Ekkor már csak Kína tudott hasonló sikereket felmutatni az ópiátok elleni kampányban. Igaz, az ott alkalmazott módszerek egészen mások voltak. Mint már említettük, az ország még 1905-ben tízéves állami ópiumellenes programot fogadott el. Ekkorra az Égi Birodalom felnőtt lakosságának 27 százaléka drogozott. Az ország évente 39 000 tonna ópiumot fogyasztott, miközben a világtermelés 41 000 tonna volt.
A probléma megoldására a kínai kormány bevezette a kötelező regisztrációt minden dohányos számára, akiknek külön engedélyt kellett szerezniük az ópium vásárlásához. A kábítószer-ellenes civil szervezetek rendőrségi hatásköröket kaptak.
A kábítószer-kereskedők elleni perek hulláma söpört végig az országon. Még keményebb volt a mákot termesztő gazdákkal szembeni bánásmód. Földjeiket elkobozták, vagyonukat megsemmisítették, nyilvánosan megalázták, megkínozták és kivégezték őket.
Ezeknek az intézkedéseknek következményei voltak: 1915-re leállították a bengáli ópium közvetlen behozatalát Kínába (de Hongkongba nem), és a legtöbb tartományt mentesnek nyilvánították a kábítószer termesztésétől. A hatás azonban csak átmeneti volt: a bájital elleni aktív kampány a belpolitikai zavargások idejére esett - a Csing-birodalom bukására és a polgárháborúra.
Az ebben részt vevő császári tábornokok, republikánusok és később kommunisták nem szégyellték a drogkereskedelem rovására finanszírozni harcukat.
Ez már 1916-ban világossá vált, amikor az önjelölt császár, Jüan Sikai tábornok halála után zavargások törtek ki. Az egyre súlyosbodó zavargások hátterében az ópiumfogyasztás újbóli megugrása állt.
Bár a hágai egyezmény szerint annak feltételeit 1915-ig kellett volna teljesíteni, addigra csak az Egyesült Államok, Kína és Hollandia, valamint Norvégia és Honduras tett eleget ennek.
A probléma megoldására a kínai kormány bevezette a kötelező regisztrációt minden dohányos számára, akiknek külön engedélyt kellett szerezniük az ópium vásárlásához. A kábítószer-ellenes civil szervezetek rendőrségi hatásköröket kaptak.
A kábítószer-kereskedők elleni perek hulláma söpört végig az országon. Még keményebb volt a mákot termesztő gazdákkal szembeni bánásmód. Földjeiket elkobozták, vagyonukat megsemmisítették, nyilvánosan megalázták, megkínozták és kivégezték őket.
Ezeknek az intézkedéseknek következményei voltak: 1915-re leállították a bengáli ópium közvetlen behozatalát Kínába (de Hongkongba nem), és a legtöbb tartományt mentesnek nyilvánították a kábítószer termesztésétől. A hatás azonban csak átmeneti volt: a bájital elleni aktív kampány a belpolitikai zavargások idejére esett - a Csing-birodalom bukására és a polgárháborúra.
Az ebben részt vevő császári tábornokok, republikánusok és később kommunisták nem szégyellték a drogkereskedelem rovására finanszírozni harcukat.
Ez már 1916-ban világossá vált, amikor az önjelölt császár, Jüan Sikai tábornok halála után zavargások törtek ki. Az egyre súlyosbodó zavargások hátterében az ópiumfogyasztás újbóli megugrása állt.
Bár a hágai egyezmény szerint annak feltételeit 1915-ig kellett volna teljesíteni, addigra csak az Egyesült Államok, Kína és Hollandia, valamint Norvégia és Honduras tett eleget ennek.
A háború és a forradalom ópiuma
Az egyezmény többi részes fele akkoriban nem foglalkozott a kábítószer-ellenes küzdelemmel. 1914. július 28-án kezdődött az első világháború. És az ópiátok igen aktív szerepet játszottak benne. A morfium mellett, amelyet még mindig széles körben használtak a tábori sebészetben, és továbbra is népszerű nyugtató volt a katonák körében, a háború alatt a heroint is használták ugyanerre a célra. A kokaint viszont széles körben használták a fronton a morál és a harci képességek fokozására.
És olyan mértékben, hogy 1916 májusában szigorú tilalmat rendeltek el a "fehér tündérre" a brit csapatoknál. A császári hadseregben nem voltak ilyen korlátozások.Katonák és tisztek tízezrei még a háború után is rendszeresen kokainoztak.
Például Hermann Göring, a későbbi náci főpap, aki az első világháború alatt a Birodalom egyik legjobb vadászpilótája volt. Sok harcostársához hasonlóan ő is azután szállt fel a harci bevetésekre, hogy alaposan bepúderezte magát fehér porral. A háború után Göring a kokainról áttért a morfiumra, amelyre az 1923-as "sörpuccs" során szerzett sebesülése miatt váltott rá.
Az egyezmény többi részes fele akkoriban nem foglalkozott a kábítószer-ellenes küzdelemmel. 1914. július 28-án kezdődött az első világháború. És az ópiátok igen aktív szerepet játszottak benne. A morfium mellett, amelyet még mindig széles körben használtak a tábori sebészetben, és továbbra is népszerű nyugtató volt a katonák körében, a háború alatt a heroint is használták ugyanerre a célra. A kokaint viszont széles körben használták a fronton a morál és a harci képességek fokozására.
És olyan mértékben, hogy 1916 májusában szigorú tilalmat rendeltek el a "fehér tündérre" a brit csapatoknál. A császári hadseregben nem voltak ilyen korlátozások.Katonák és tisztek tízezrei még a háború után is rendszeresen kokainoztak.
Például Hermann Göring, a későbbi náci főpap, aki az első világháború alatt a Birodalom egyik legjobb vadászpilótája volt. Sok harcostársához hasonlóan ő is azután szállt fel a harci bevetésekre, hogy alaposan bepúderezte magát fehér porral. A háború után Göring a kokainról áttért a morfiumra, amelyre az 1923-as "sörpuccs" során szerzett sebesülése miatt váltott rá.
A helyi tisztviselők patthelyzetben voltak - engedélyezzék a terményeket vagy tiltsák be?
A kínai kormány ellenezte a máktermesztést Oroszországban. A petrográdi bürokraták egyszerű módon szabadultak ki a helyzetből: a felelősséget a távol-keleti kollégáikra hárították. Utóbbiak viszont a jekatouai lázadás során bevált taktikához folyamodtak, és elkezdték erőszakkal kiutasítani a kínaiakat az országból. A mákültetvényeket megsemmisítették. A cári "hatékony vezetők" minden gyarlósága miatt a front számára szükséges gyógyászati nyersanyag termelése csak 1916-ban indult meg.
Közvetlenül a háború kitörése után a birodalomban bevezették a száraz törvényt, ami nem tehetett mást, minthogy hozzájárult az ópiátfüggőség terjedéséhez mind a hadseregben, mind az egész országban. A német kábítószerek eltűnése a szabad árusításból és a birodalmi főnökök összehangolatlan fellépése azonban hozzájárult ahhoz, hogy a háború első éveiben ne terjedjen el széles körben a kábítószer.
A járvány csak a februári forradalom után kezdődött, amikor egyrészt a hatóságok sokat veszítettek a rend fenntartásának képességéből, másrészt tömegesen kezdődött a dezertálás a frontokról.
A kínai kormány ellenezte a máktermesztést Oroszországban. A petrográdi bürokraták egyszerű módon szabadultak ki a helyzetből: a felelősséget a távol-keleti kollégáikra hárították. Utóbbiak viszont a jekatouai lázadás során bevált taktikához folyamodtak, és elkezdték erőszakkal kiutasítani a kínaiakat az országból. A mákültetvényeket megsemmisítették. A cári "hatékony vezetők" minden gyarlósága miatt a front számára szükséges gyógyászati nyersanyag termelése csak 1916-ban indult meg.
Közvetlenül a háború kitörése után a birodalomban bevezették a száraz törvényt, ami nem tehetett mást, minthogy hozzájárult az ópiátfüggőség terjedéséhez mind a hadseregben, mind az egész országban. A német kábítószerek eltűnése a szabad árusításból és a birodalmi főnökök összehangolatlan fellépése azonban hozzájárult ahhoz, hogy a háború első éveiben ne terjedjen el széles körben a kábítószer.
A járvány csak a februári forradalom után kezdődött, amikor egyrészt a hatóságok sokat veszítettek a rend fenntartásának képességéből, másrészt tömegesen kezdődött a dezertálás a frontokról.
Olvassa el az "Opiátok világa" sorozatban megjelent kiadványainkat is.
Az ópium világtörténete I. rész
Az ópium világtörténete II. rész
Az ópium világtörténete III. rész
Az ópiátok legnagyobb legális szállítójáról
A fentanil királya
Vegyi fegyverek fentanil II. rész
Vegyi fegyverek fentanil I. rész
Last edited by a moderator: