LSD-25

  • Views Views: 4,430
  • Last updated Last updated:
  • Liszergsav-dietilamid (LSD): A mélyreható feltárás

    Általános információk

    A lizergsav-dietilamid (LSD), köznyelvi nevén acid, egy erős pszichoaktív anyag, amely arról híres, hogy képes mélyreható változásokat előidézni az érzékelésben, a hangulatban és a tudatosságban. Kémiailag a pszichedelikus vegyületek közé sorolt LSD az ergolinok családjába tartozik, és a lizergsavból származik, amely a természetben előforduló vegyület, amely az anyarozsgombában található, amely bizonyos gabonaféléken, különösen a rozsban nő. Az LSD szintézisét először Albert Hofmann svájci vegyész végezte el 1938-ban az anyarozs-alkaloidok kutatásának részeként. Pszichoaktív tulajdonságait azonban csak 1943. április 19-én fedezték fel, amikor Hofmann véletlenül hozzáért egy kis mennyiséghez, és megtapasztalta tudatmódosító hatását.

    LSD formula és LSD oldat

    Az LSD az 1950-es és 1960-as években vált ismertté, mint az ellenkulturális mozgalmak egyik legfontosabb összetevője, különösen a művészet, a zene és a spiritualitás területén. A Timothy Learyhez hasonló személyiségekkel való kapcsolata és a tudatosság kutatása széles körű érdeklődést váltott ki az önfelfedezés és a transzcendencia eszközeként való felhasználása iránt. A biztonságosságával és a visszaélések lehetőségével kapcsolatos aggodalmak miatt azonban az LSD-t 1970-ben az Egyesült Államokban az I. jegyzékben szereplő ellenőrzött anyagként sorolták be, ami gyakorlatilag leállította a terápiás alkalmazásával kapcsolatos kutatások többségét.

    Illegalitása ellenére az LSD továbbra is népszerű szabadidős drog, amelynek használói keresik hallucinogén hatásait, amelyek magukban foglalhatják a vizuális és auditív torzulásokat, a szinesztéziát, valamint a gondolkodásmód és az én-érzékelés mélyreható változásait. Az LSD-t általában szájon át veszik be, leggyakrabban a vegyülettel átitatott papírlapok vagy különböző hordozókra felszívódó folyékony cseppek formájában. Az LSD hatásai dózisfüggőek, az alacsonyabb dózisok enyhébb érzékelési változásokat, a magasabb dózisok pedig intenzívebb pszichedelikus élményeket eredményeznek. A hatások időtartama általában 6 és 12 óra között mozog, a maradványhatások akár 24 órán át vagy tovább is eltarthatnak.

    LSD-jelek

    Bár az LSD-t gyakran a rekreációs célú felhasználással hozzák összefüggésbe, folyamatos az érdeklődés a potenciális terápiás alkalmazásai iránt. A 20. század közepén végzett kutatások azt sugallták, hogy az LSD hasznos lehet különböző pszichiátriai rendellenességek, köztük a depresszió, a szorongás és a függőség kezelésében. A közelmúltban végzett tanulmányok az élet végi gondozásban rejlő lehetőségeket is feltárták, különösen a végstádiumú betegséggel küzdő betegek esetében. Jogi és szabályozási akadályok azonban akadályozták a fejlődést ezen a területen, korlátozva az LSD klinikai kutatás és terápiás célú felhasználásának hozzáférhetőségét.

    Fizikai tulajdonságok

    A lizergsav-dietilamid (LSD) számos jellegzetes fizikai tulajdonsággal rendelkezik, amelyek hozzájárulnak egyedi jellemzőihez és felhasználási módszereihez.

    Megjelenés: A tiszta LSD általában színtelen, szagtalan kristályos szilárd anyag. Rendkívüli ereje miatt azonban az LSD-t gyakran só formájában állítják elő és forgalmazzák, hogy megkönnyítsék a kezelést és az adagolást. A leggyakoribb sóformák közé tartozik az LSD-tartarát vagy az LSD-hidroklorid, amelyek stabilabbak és oldhatóbbak, mint a tiszta vegyület.

    Oldhatóság: Az LSD korlátozottan oldódik vízben, de jól oldódik szerves oldószerekben, például etanolban és dimetil-szulfoxidban (DMSO). Ez az oldhatósági profil befolyásolja a szintézisére, tisztítására és különböző adagolási formákba való formulázására használt módszereket. Szabadidős felhasználásra az LSD-t általában oldószerben oldják fel, és egy hordozó szubsztrátumra, például blotterpapírra vagy zselatin négyzetekre viszik fel szájon át történő bevétel céljából.

    Víz 67,02 mg/ml (20 °C) [szabad bázis]

    Olvadáspont:

    • LSD bázis 80-85 °C
    • LSD-tartarát 198-200°C

    LSD kristályok

    Kémiai tulajdonságok

    A lizergsav-dietilamidot (LSD) kémiai tulajdonságok összetett sorozata jellemzi, amelyek pszichoaktív hatásainak és farmakológiai aktivitásának hátterében állnak.

    Az LSD kémiai szerkezete egy biciklikus gyűrűrendszerből áll, amelynek nitrogénatomjához egy dietil-rész kapcsolódik. Ez az egyedülálló szerkezet az LSD-t nagy hatásfokkal és az agy specifikus receptorcélpontok iránti szelektivitással ruházza fel.

    LSD izomerek

    Sztereokémia: Az LSD királis vegyület, amelynek két sztereocentruma a C-5 és C-8 szénatomon található, így elméletileg az LSD négy különböző optikai izomerje létezhet. Az (+)-d-LSD-nek is nevezett LSD abszolút konfigurációja (5R,8R). A lizergamidok 5S sztereoizomerjei a természetben nem léteznek, és a d-lizergsavból történő szintézis során nem keletkeznek. Retroszintetikusan a C-5 sztereocentrumot úgy lehetett elemezni, mint amely a természetben előforduló L-triptofán aminosav - az összes bioszintetikus ergolinvegyület prekurzorának - alfa-szénjének konfigurációjával azonos.

    Az LSD és az izo-LSD, a két C-8 izomer azonban bázisok jelenlétében gyorsan átalakul, mivel az alfa-proton savas, és deprotonálható és reprotonálható. A szintézis során képződött nem pszichoaktív iso-LSD kromatográfiával elválasztható és LSD-vé izomerizálható.

    Az LSD tiszta sói tribolumineszcensek, sötétben rázva kis fehér fényvillanásokat bocsátanak ki. Az LSD erősen fluoreszkál, és UV-fényben kékesfehéren világít. Úgy gondolják, hogy az LSD sztereokémiája jelentős szerepet játszik farmakológiai hatásaiban és az agy szerotoninreceptoraival való kölcsönhatásaiban.

    Sav-bázis tulajdonságok: Az LSD gyengén bázikus vegyület, amely a környezet pH-értékétől függően protonálódhat vagy deprotonálódhat. Semleges formában az LSD túlnyomórészt szabadbázisként létezik, amely kevésbé oldódik vízben és kevésbé biológiailag hasznosul, mint sóformái. Savas körülmények között, például a gyomorban szájon át történő lenyelés után az LSD protonálódik és vízben oldódó sóformákká alakul át, mint például LSD-tartarát vagy LSD-hidroklorid, ami növeli a felszívódását és biológiai hozzáférhetőségét.

    • IUPAC név: (6aR,9R)-N,N-dietil-7-metil-4,6,6,6a,7,8,9-hexahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9-karboxamid
    • CAS-szám: 50-37-3
    • Egyéb nevek: D-lizergsav-dietilamid; N, N-dietil-D-lizergamid; lizergsav-dietilamid; LAD; LSD; LSD-25; 9,10-didehidro-N,N-dietil-6-metilergolin-8-β-karboxamid

    Reagens minőségi vizsgálatok

    Avegyületek reagensekkel való érintkezése színváltozáshoz vezet, amely a vizsgált vegyületre utal.

    Marquis

    Mecke

    Mandelin

    Liebermann

    Froehde

    Robadope

    Ehrlich

    Hofmann

    Simon

    Nincs reakció

    Nincs reakció

    Nincs reakció

    Nincs reakció

    Nincs reakció

    Nincs reakció

    Rózsaszín - Lila - Kékes (lassú)

    Kék

    Nincs reakció

    Szintézis módok

    Az LSD egy ergolinszármazék. Általában úgy szintetizálják, hogy a dietilamint a lizergsav egy aktivált formájával reagáltatják. Az aktiváló reagensek közé tartozik a foszforil-klorid és az olyan peptidkapcsoló reagensek , mint a PyBOP.

    LSD az LSA-ból foszforil-kloriddal

    LSD LSA-ból és PyBOP-ból

    A lizergsavat olyan lizergamidok lúgos hidrolízisével állítják elő, mint az ergotamin, amely általában az anyarozsgombából származó anyag agarlemezen; vagy, ami elméletileg lehetséges, de nem praktikus és nem gyakori, a reggeli dicsőség magjából kivont erginből (lizergsavamid, LSA). A lizergsav szintetikusan is előállítható, bár ezeket az eljárásokat alacsony hozamuk és nagy bonyolultságuk miatt nem használják a titkos előállításban.

    Hatások és adagolás

    Az LSD-t leggyakrabban szájon át fogyasztják, vagy a vegyülettel átitatott papírlap lenyelésével, vagy közvetlenül a nyelvre helyezett folyékony cseppek fogyasztásával. A gyakran színes mintákkal vagy mintákkal díszített blotterpapír a könnyű kezelhetőség és adagolhatóság miatt az LSD terjesztésének népszerű eszköze. A folyékony LSD, amelyet általában etanolban vagy más oldószerben oldanak fel, nagyobb rugalmasságot kínál az adagolás és az adagolás terén, de gondos mérést igényel a túladagolás elkerülése érdekében.

    LSD kockacukor

    A szubjektív hatások magukban foglalják a vizuális minták megváltozását, a hallucinációs érzékeléseket, az időérzékelés torzulását, a fokozott önreflexiót, az absztrakt gondolkodást, a zene fokozott élvezetét, az intenzív boldogság érzését és az énérzet csökkenését. Az LSD használata általában misztikusnak mondható élményekkel jár, amelyekről néha úgy vélik, hogy segítik az önvizsgálatot és a személyes fejlődést. Az LSD-t a kortárs entheogén szerek bevezetőjeként üdvözölték, amely kategóriát általában a hagyományos növényi készítmények vagy koncentrátumok számára tartják fenn.

    Sok tiltott anyaggal ellentétben az LSD-t nem hozták véglegesen összefüggésbe fiziológiai toxicitással vagy függőséget okozó tulajdonságokkal. Mindazonáltal előfordulhatnak káros pszichológiai reakciók, mint például extrém szorongás, üldöztetés érzése, hamis hiedelmek és pszichózis epizódok, különösen a mentális betegségekre hajlamos egyéneknél.

    Farmakológia

    Különböző tanulmányok szerint az LSD a legtöbb szerotoninreceptor-altípuson, köztük az 5-HT1A, 5-HT2A, 5-HT2B, 5-HT2C és 5-HT6 receptorokon magas affinitással parciális agonistaként hat. Az 5-HT3 és az 5-HT4 receptorok nem tartoznak ide. Az 5-HT5B receptorok, amelyeket emberben nem találtak, szintén nagy affinitással rendelkeznek az LSD iránt.

    Az LSD pszichedelikus hatásainak mechanizmusa feltehetően az 5-HT2A, 5-HT2C és 5-HT1A receptor altípusok agonista (kötő) aktivitása, nagy affinitásokkal. További információ arról, hogy a megváltozott szerotonin jelátvitel hogyan vezethet az LSD jellegzetes vizuális és kognitív hatásainak kaszkádjához, itt olvasható. Meg kell jegyezni, hogy a mechanizmus nem teljesen tisztázott.

    Az LSD kötési affinitásai a különböző receptorokhoz.

    A legújabb kutatások azt is megállapították, hogy az LSD az endogén szerotonintól eltérő intracelluláris jelátviteli kaszkádokat aktivál, még akkor is, ha ugyanahhoz a receptorhelyhez kötődik. Mivel az intracelluláris jelátviteli kaszkádok befolyásolják a génexpressziót, az LSD által kiváltott jelátviteli események a sejteken belül helytelenül megváltoztathatják a génexpressziót, ami viszont a neuronális állapot és később a megismerés megváltozásához vezethet.

    Ezek az eredmények segítenek megmagyarázni, hogy a viselkedési hatások miért hasonlíthatnak az emberekben a paranoid skizofréniára.

    A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy az akut LSD-használat növeli az emlősök agyában a gének egy kis csoportjának expresszióját, amelyek a szinaptikus plaszticitásban, a glutamatergikus jelátvitelben, a citoszkeletális architektúrában és talán a szinapszis és a sejtmag közötti kommunikációban érintett sejtfunkciók széles skálájában vesznek részt.

    Emellett a vizsgálatok kimutatták, hogy az LSD kötődési hatékonysággal rendelkezik az összes dopamin- és noradrenalinreceptoron. A legtöbb szerotonerg pszichedelikus szer nem jelentős mértékben dopaminerg, így az LSD ebből a szempontból egyedülálló. Különösen az LSD D2-receptoron kifejtett agonista aktivitása járul hozzá szubjektív hatásaihoz.

    Tárolás

    Az LSD viszonylag instabil fény, hő és oxigén jelenlétében, ami idővel lebonthatja a vegyületet. Hatásosságának és sértetlenségének megőrzése érdekében az LSD-t hűvös, sötét és száraz környezetben, lehetőleg légmentesen záródó tartályokban kell tárolni. A megfelelő tárolási körülmények elengedhetetlenek az LSD-tartalmú termékek minőségének megőrzéséhez és a kezelés és szállítás során bekövetkező bomlás minimalizálásához.

    Következtetés

    Összefoglalva, a lizergsav-dietilamid (LSD) továbbra is mély érdeklődésre és vitákra okot adó anyag, amely gazdag története és összetett farmakológiai hatásai miatt örökké tartó érdeklődés tárgya. Az LSD az I. listán szereplő ellenőrzött anyagként való besorolása és a kutatást akadályozó jogi akadályok ellenére továbbra is magával ragadja a kutatókat, klinikusokat és a rajongókat egyaránt. Potenciális terápiás alkalmazásai, különösen a mentális egészségügyi kezelés területén, további, ellenőrzött körülmények között történő vizsgálatot igényelnek. Ezen túlmenően az LSD egyedülálló képessége, hogy megváltoztatja a tudatot és misztikus élményeket idéz elő, aláhúzza jelentőségét, mint az emberi elme megismerésének és magának a tudat természetének feltárásának eszköze. Ugyanakkor etikai megfontolásoknak és biztonsági aggályoknak kell irányítaniuk a jövőbeli kutatási törekvéseket, hogy biztosítsák az LSD lehetséges előnyeinek és kockázatainak felelősségteljes feltárását. Ha ezeket a kihívásokat tudományos szigorral és együttérzéssel kezeljük, új betekintést nyerhetünk az agy működésébe, és utat nyithatunk a gyógyítás és az önmegismerés innovatív megközelítéseihez.

    Bibliográfia

  • Loading…
Top