Bevezetés.
A feniltetrahidroimidazotiazolt (azaz levamisolt, dexamisolt, ortetramisolt) az elmúlt nyolc évben a dél-amerikai illegális kokainlaboratóriumok egyre gyakrabban használták vágóanyagként, és jelenleg a Kolumbiában előállított kokainban a legelterjedtebb hamisítószer. A tiltott kokain sóformáját lehetőség szerint meg kell határozni az ítélethozatal céljából; ezt általában infravörös spektroszkópiával végzik. A kokain/feniltetrahidroimidazotiazol keverékek két elválasztási technikáját mutatják be a gyakori felhasználóknak vagy eladóknak. Kokain (hidroklorid és bázis) és feniltetrahidroimidazotiazol (85:15, 70:30 és 50:50) keverékeket állítottak elő, és folyadék/folyadék extrakcióval és ionpáros kromatográfiával választották szét. A visszanyert kokaint ezt követően infravörös spektroszkópiával, gázkromatográfiás-lángionizációs detektálással és izotóparányos tömegspektrometriával elemezték. A szerves vegyületek kénjének meghatározására szolgáló minőségi reakciót is ismertetjük.
Kvalitatív módszer a tetramisol kén meghatározására.
Szükség van rá:- Fémes nátrium;
- kémcső (2 vagy több);
- Szűrőpapír;
- Alkoholos égő;
- Porcelán csésze;
- Üvegrúd;
- Nátrium-nitroprusszid/10% sósav/ecetsav+ ólomacetát.
Fontos: Védőszemüveg, védőruha (vegyszeres vagy orvosi köpeny), védőkesztyű használata szükséges; Kísérletezzen kihúzható helyiségben vagy jól szellőző helyen!
Módszer:
A tetramisol kimutatása kokain és fémes nátrium összeolvasztásával. A tetramisol heterociklusból származó ként a következőképpen találjuk meg a kokaintermékben: először a mintát fém nátriummal olvasztjuk össze, a felszabaduló kén szulfidot képez a nátriummal.
A szulfidiont hagyományos minőségi reakciókkal határozzuk meg. Az elemzett kokainból, amelyet feltehetően tetramisollal kevertek, több darabot és egy fél borsónyi nagyságú, fényes felületű fémnátriumdarabot egy száraz kémcsőbe helyeznek. A nátriumot meg kell tisztítani az oxidoktól, szűrőpapíron kell kipréselni a kerozinból (amelyben tárolják). Ezután a fúziót elvégezzük. A kémcsövet óvatosan, alkoholos égő lángjában vörösre hevítjük, és 1-2 percig tartjuk. Szükséges, hogy a nátrium a kokainmintával együtt olvadjon, mert különben nem képződik nátrium-szulfid. Ezután a kémcső pirosra hevített végét egy 3 ml desztillált vizet tartalmazó porcelánpohárba mártjuk. A cső megreped(vigyázat! Ha a nátrium nem reagált teljesen, villanás keletkezhet!). Az olvadékdarabokat üvegpálcával összetörjük, és a színtelen oldatot kémcsőbe öntjük (ha szükséges, egy kis papírszűrőn átszűrjük). Ha a szerves anyag nem semmisült meg teljesen, a folyadék barna vagy fekete színű lesz. Ebben az esetben a vizsgált anyag nátriummal való összeolvasztását megismételjük.
A mintaoldathoz 0,5 ml 2%-os nátrium-nitroprusszid-oldatot adunk. Intenzív vörös-ibolya szín jelenik meg, amely fokozatosan barnává válik.
Kísérletezhet 10%-os sósavoldattal is, ekkor jellegzetes szag jelenik meg.
A harmadik módszer, ha néhány csepp ecetsavat adunk hozzá, majd 0,5 ml 2%-os ólomacetát-oldatot adunk hozzá. A folyadék barnává vagy feketévé válik, néha fekete csapadék jelenik meg. Az iszapképződést melegítéssel felgyorsítjuk.
A minőségi reakciók ként mutattak ki a kokainmintában, ez azt jelenti, hogy a minta tetramisolt vagy más kén-szerves anyagot tartalmaz.
Módszer:
A tetramisol kimutatása kokain és fémes nátrium összeolvasztásával. A tetramisol heterociklusból származó ként a következőképpen találjuk meg a kokaintermékben: először a mintát fém nátriummal olvasztjuk össze, a felszabaduló kén szulfidot képez a nátriummal.
A szulfidiont hagyományos minőségi reakciókkal határozzuk meg. Az elemzett kokainból, amelyet feltehetően tetramisollal kevertek, több darabot és egy fél borsónyi nagyságú, fényes felületű fémnátriumdarabot egy száraz kémcsőbe helyeznek. A nátriumot meg kell tisztítani az oxidoktól, szűrőpapíron kell kipréselni a kerozinból (amelyben tárolják). Ezután a fúziót elvégezzük. A kémcsövet óvatosan, alkoholos égő lángjában vörösre hevítjük, és 1-2 percig tartjuk. Szükséges, hogy a nátrium a kokainmintával együtt olvadjon, mert különben nem képződik nátrium-szulfid. Ezután a kémcső pirosra hevített végét egy 3 ml desztillált vizet tartalmazó porcelánpohárba mártjuk. A cső megreped(vigyázat! Ha a nátrium nem reagált teljesen, villanás keletkezhet!). Az olvadékdarabokat üvegpálcával összetörjük, és a színtelen oldatot kémcsőbe öntjük (ha szükséges, egy kis papírszűrőn átszűrjük). Ha a szerves anyag nem semmisült meg teljesen, a folyadék barna vagy fekete színű lesz. Ebben az esetben a vizsgált anyag nátriummal való összeolvasztását megismételjük.
A mintaoldathoz 0,5 ml 2%-os nátrium-nitroprusszid-oldatot adunk. Intenzív vörös-ibolya szín jelenik meg, amely fokozatosan barnává válik.
Kísérletezhet 10%-os sósavoldattal is, ekkor jellegzetes szag jelenik meg.
A harmadik módszer, ha néhány csepp ecetsavat adunk hozzá, majd 0,5 ml 2%-os ólomacetát-oldatot adunk hozzá. A folyadék barnává vagy feketévé válik, néha fekete csapadék jelenik meg. Az iszapképződést melegítéssel felgyorsítjuk.
A minőségi reakciók ként mutattak ki a kokainmintában, ez azt jelenti, hogy a minta tetramisolt vagy más kén-szerves anyagot tartalmaz.
Kísérletek.
Anyagok.
A Celite 545, valamint az összes felhasznált vegyszer és oldószer reagens minőségű vagy jobb minőségű volt, és a Sigma-Aldrich-tól származott. A kokain-hidrokloridot (HCl) és a tetramisol HCl-t a laboratórium referenciaanyag-gyűjteményéből szereztük be. Az ionpár-szeparációhoz használt üvegkromatográfiás oszlopok 260 mm × 22 mm i.d. méretűek voltak, 50 mm szárhosszúsággal. Oszlopok előkészítése: a celite 545 állófázisokat előkezelés nélkül használtuk; a Celite545 és az alább ismertetett anyagok keverékével töltött oszlopot.
Folyadék/folyadék elválasztások.
A kokain HCl és a tetramisol HCl keverékek (85:15, 70:30, 50:50) elválasztásához vizes/szerves oldószer-kombinációkat használtunk. Az 50 mg kokain HCl/tetramisol HCl keverékek (85:15, 70:30, 50:50) mindegyikét bázisformára alakítottuk át úgy, hogy az elegyet forró vízben feloldottuk, majd híg ammónium-hidroxidot (NH4OH) adtunk hozzá, amíg az oldat bázikus nem lett és csapadékot nem kaptunk.
Az elegyet hagytuk kihűlni, és a vizet eltávolítottuk. A visszamaradt bázikus keveréket egy éjszakán át hagytuk száradni. Tíz 50 mg-os adagot 5 ml hexánnal egyesítettünk 10 különálló 15 ml-es kerek aljú üvegcentrifugacsőben (oldószerenként öt kémcső). Minden mintát 75 °C-on kb. 5 percig melegítettünk. Miután az oldatok lehűltek, minden kémcsőbe 5 ml vizet adtunk. A mintákat erőteljesen felráztuk és 2 percig centrifugáltuk. Az oldószeres réteget eltávolítottuk, és ismét vízzel mostuk. A mosási folyamatot legfeljebb ötször ismételtük meg (1. táblázat). A kimosott oldószert szárazra pároltuk, és FTIR és GC/FID segítségével vizsgáltuk.
A Celite 545, valamint az összes felhasznált vegyszer és oldószer reagens minőségű vagy jobb minőségű volt, és a Sigma-Aldrich-tól származott. A kokain-hidrokloridot (HCl) és a tetramisol HCl-t a laboratórium referenciaanyag-gyűjteményéből szereztük be. Az ionpár-szeparációhoz használt üvegkromatográfiás oszlopok 260 mm × 22 mm i.d. méretűek voltak, 50 mm szárhosszúsággal. Oszlopok előkészítése: a celite 545 állófázisokat előkezelés nélkül használtuk; a Celite545 és az alább ismertetett anyagok keverékével töltött oszlopot.
Folyadék/folyadék elválasztások.
A kokain HCl és a tetramisol HCl keverékek (85:15, 70:30, 50:50) elválasztásához vizes/szerves oldószer-kombinációkat használtunk. Az 50 mg kokain HCl/tetramisol HCl keverékek (85:15, 70:30, 50:50) mindegyikét bázisformára alakítottuk át úgy, hogy az elegyet forró vízben feloldottuk, majd híg ammónium-hidroxidot (NH4OH) adtunk hozzá, amíg az oldat bázikus nem lett és csapadékot nem kaptunk.
Az elegyet hagytuk kihűlni, és a vizet eltávolítottuk. A visszamaradt bázikus keveréket egy éjszakán át hagytuk száradni. Tíz 50 mg-os adagot 5 ml hexánnal egyesítettünk 10 különálló 15 ml-es kerek aljú üvegcentrifugacsőben (oldószerenként öt kémcső). Minden mintát 75 °C-on kb. 5 percig melegítettünk. Miután az oldatok lehűltek, minden kémcsőbe 5 ml vizet adtunk. A mintákat erőteljesen felráztuk és 2 percig centrifugáltuk. Az oldószeres réteget eltávolítottuk, és ismét vízzel mostuk. A mosási folyamatot legfeljebb ötször ismételtük meg (1. táblázat). A kimosott oldószert szárazra pároltuk, és FTIR és GC/FID segítségével vizsgáltuk.
Ion-pár elválasztások.
Három ion-pár oszlopot készítettünk kokain HCl és tetramisol HCl keverékek elválasztására (85:15, 70:30 és 50:50). Ötven mg kokain HCl/tetramisol HCl-t 250 μL vízben feloldottunk, 0,5 g Celite 545-tel egyesítettünk, és jól összekevertük. Az így kapott keveréket egy adag Celite 545-tel és 1-2 ml ionpáros oldattal töltött oszlopra vittük át a következő 2. táblázatban megadottak szerint. A kokaint 35 ml vízzel telített kloroformmal eluáltuk. Öt 5 ml-es frakciót gyűjtöttünk és GC/FID segítségével elemeztük a jelen lévő kokain mennyiségét. A megfelelő frakciókat egyesítettük, szárazra pároltuk, és FTIR segítségével vizsgáltuk.Eredmények és megbeszélés.
Folyadék/folyadék elválasztások.A kokainbázis/tetramisolbázis három keverékét (85:15, 70:30, 50:50) hexánban oldottuk és többször vízzel mostuk. Amint a 2. táblázatban látható, a 85:15 és 70:30 arányú keverékekben lévő tetramisol-bázis a vízzel való ötszöri mosás után teljesen eltávolodott a hexánból, mivel a vízben való oldhatósága a kokainéval szemben előnyösebb. Az 50:50 arányú keverék öt mosása után 99+%-os tiszta kokaint kaptunk.
Ion-pár elválasztások.
Három külön oszlopot készítettünk különböző állófázis-készítményekkel. Amint a 3. táblázat mutatja, az 1. oszlop biztosította a legjobb elválasztást tiszta kokainfrakciókkal (PTHIT-mentes) mindhárom vizsgált keverék (85, 70 és 50% kokain HCl) esetében.
A tiszta kokainfrakciókat a 2. és 3. oszlopokkal is összegyűjtötték a 85:15 kokain HCl/tetramisol HCl keverék esetében, azonban a 70:30 és 50:50 keverékek esetében nagyon kis mennyiségű PTHIT-et mutattak ki. Az ionpáros oldatot szimplementáló elválasztáshoz fontos meghatározni a kokain sóformáját a kiindulási anyagban.
A sóforma ismerete az elválasztási technika (folyadék/folyadék vagy ionpáros kromatográfia) alkalmazása előtt megakadályozza, hogy az elemző a feniltetrahidroimidazotiazol eltávolítása során véletlenül megváltoztassa a kokain sóformáját.
Ion-pár elválasztások.
Három külön oszlopot készítettünk különböző állófázis-készítményekkel. Amint a 3. táblázat mutatja, az 1. oszlop biztosította a legjobb elválasztást tiszta kokainfrakciókkal (PTHIT-mentes) mindhárom vizsgált keverék (85, 70 és 50% kokain HCl) esetében.
A tiszta kokainfrakciókat a 2. és 3. oszlopokkal is összegyűjtötték a 85:15 kokain HCl/tetramisol HCl keverék esetében, azonban a 70:30 és 50:50 keverékek esetében nagyon kis mennyiségű PTHIT-et mutattak ki. Az ionpáros oldatot szimplementáló elválasztáshoz fontos meghatározni a kokain sóformáját a kiindulási anyagban.
A sóforma ismerete az elválasztási technika (folyadék/folyadék vagy ionpáros kromatográfia) alkalmazása előtt megakadályozza, hogy az elemző a feniltetrahidroimidazotiazol eltávolítása során véletlenül megváltoztassa a kokain sóformáját.
Következtetések.
Két technikát alkalmaztunk a kokain és a tetramisol keverékek elválasztására. GC/FID és FTIR adatokat kaptunk a kinyert kokain tisztaságának és sóformájának hatékony meghatározásához. A kokainbázis/tetramisolbázis keverékek esetében a kokain tisztítására a legjobb módszer a folyadék/folyadék elválasztás volt hexán és víz alkalmazásával; öt vizes mosás sikeresen eltávolította a tetramisolbázist a kokainból. A kokain HCl/tetramisol HCl elválasztásának legsikeresebb technikája 4 g Celite 545-ös Celite 545-össel és 2 ml 1 N HCl/2M NaCl-mal töltött ionpáros kromatográfiás oszlopot használt.
Last edited by a moderator:
